Rekordsebeséggel, program nélkül állhat fel az új kormány

Fotó: Vs.hu/Hirling Bálint / István Hajdu

-

Az eddigi 12-24 nap helyett már akár az új Országgyűlés első ülésén megválaszthatják a kormányfőt és minisztereit. Akkor húzódhat a dolog egy kicsit, ha felforgatják a kormányzati struktúrát, mert ez csak törvénnyel lehetséges.


A miniszterelnök és az egész kormány megbízatása az újonnan megválasztott országgyűlés megalakulásakor szűnik meg, addig teljes hatáskörrel működnek. E tekintetben a mostani alaptörvény szó szerint megegyezik a korábbi alkotmánnyal. Ez a szabályozás azért volt érdekes, mert az 1990 és 2010 közti hat választás közül öt kormányváltást eredményezett, ám jogi korlát híján kizárólag a politikai tisztességen múlott, hogy a már megbukott kormány a távozásáig hátralévő hetekben (az alábbi táblázat mutatja, ez mikor hány nap volt) mennyi pénzt osztott ki, és mennyi más fontos, bár nem halaszthatatlan döntéssel állította utódját kész helyzet elé. Az új országgyűlés megalakulásától kezdve a kormány csak ügyvezető, de még ez sem szűkíti be jelentősen a mozgásterét. Az alaptörvény szerint annyi a különbség az addigihoz képest, hogy ilyenkor nemzetközi szerződés kötelező hatályát nem ismerheti el, rendeletet pedig csak törvény felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat. Továbbá a miniszterelnök nem tehet javaslatot miniszter felmentésére vagy új miniszter kinevezésére.


választások

Az sem változott, hogy az országgyűlés alakuló ülésén a köztársasági elnök tesz javaslatot arra, ki legyen a miniszterelnök. Ezután, mint a fenti táblázat mutatja, eddig mindig két-három hét telt el a jelölt megválasztásáig. Ugyanis az alkotmány azt mondta: „A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a Kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.” Tehát be kellett nyújtani egy kormányprogramot (ez 2002-ben az alakuló ülés után két nappal történt, de 1990-ben csak húsz nap múlva), aztán a képviselők kaptak pár napot a felkészülésre, és csak ezután jöhetett a két-három napos vita, amelynek a végén nyílt voksolással, az összes képviselő felénél legalább eggyel több szavazattal elfogadták a programot és egyben megválasztották a kormányfőt. Az új alkotmányból, az alaptörvényből azonban eltűnt a kormányprogram fogalma. Az előterjesztők 2011-ben ezt nem indokolták, de kétségtelen, hogy a programvita sokszor formális volt. Végülis a képviselők többsége annak a pártnak a jelöltjeként lett képviselő, amelynek vezetője a szavazatukat kérte, hogy kormányfő lehessen. Ráadásul szó szerint véve kormányprogramról nem is lehetett beszélni, csak miniszterelnök-jelölti programról, hiszen kormány még nem volt, annak tagjaira a miniszterelnök csak saját eskütétele után tehetett javaslatot. (Bár a programot nyilvánvalóan a jövendő miniszterekkel közösen dolgozta ki.) Másfelől viszont a kormányprogram megtárgyalása alkalmat adott az ellenzéknek, hogy véleményét alapvető témákról is kifejtse, ne csak egy-egy részletkérdésről az éppen benyújtott törvényjavaslatok kapcsán. Nos, tehát most nem kell kormányprogramot benyújtani, tehát megvitatni sem. Hogy ezentúl hogyan történjék a miniszterelnök megválasztása, arról – azon kívül, hogy 50% fölötti többség kell hozzá – nem szól se jogszabály, sem az új házszabály. Vagyis

akár az alakuló ülésen is megtörténhet, hogy a Ház vezetőinek megválasztása után rögtön döntenek a miniszterelnökről.

Ha változtatnak a minisztériumok számán és elnevezésén, akkor az ehhez szükséges törvényt előbb még gyorsan meg kell hozni, de az eddig 12-24 napnál így is jóval hamarabb felállhat az új kormány.