Regényekből ír zenét a számítógép

Fotó: Esteban Monclova / Flickr CC-BY / Esteban Monclova / Flickr CC-BY

-

Milyen lenne az Alice Csodaországban, ha nem regény, hanem zene, és Lewis Carroll helyett egy számítógép lenne a szerző? 150-es tempójú, kicsit lapos, bizalom és félelem érzelemkombináció C-dúrban. Séta közben aligha fogjuk hallgatni, de kezdetnek megteszi.


Két kutató, Hanna Davis, a New York Egyetem programozója, aki nem mellékesen zenész is, valamint a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanácsnál dolgozó Saif Mohammad pont ezen munkálkodnak. Irodalmi művek olvasására és a szöveg alapján zeneszerzésre fejlesztettek mesterséges intelligencia-algoritmust. A TransPose nevű algoritmus hű az MI-kutatás egyik legfőbb trendjéhez: tanítják, és tanul, tanul, tanul. Először elolvassa a szöveget, mondjuk a Peter Pánt. Két állapot – pozitív, negatív – és nyolc érzelem – öröm, szomorúság, düh, undor, megérzés, meglepődés, bizalom, félelem – alapján „sűrűségi” szintet rendel hozzá. Ezt követően hozza létre a regény kronológiájához hű, bevezető, középső és befejező részeket tartalmazó zenedarabot. A középső szakasz értelemszerűen több alegységből is állhat. Az „érzelemsűrűség” határozza meg a tempót, hangjegyeket, oktávokat és más zenei változókat. A rövidebb hangok a történet emocionálisan töltöttebb részeinek felelnek meg. Minél több az érzelem, annál disszonánsabb a zene, az egyszerűbb, harmonikusabb szakaszok kevesebb örömre, dühre stb. utalnak. De milyenek, mennyire hallgathatók ezek a muzsikák? Átmennének-e az alkotó ember- vagy géptermészetét eldönteni hivatott zenei Turing-teszten?

Conan Doyle klasszikusa, az elsősorban a bizalomra, másodsorban a félelemre épülő Sherlock Holmes kalandjai egyszerű, helyenként tetszetős, de még inkább unalmas C-dúr zongoradarab, aminek egy-két trillája távolról Mozartot idézi. Ha viszont izgalmas nyomozásra és galád bűnözőzsenikre, Moriarty professzorra és társaira történő utalást várunk, csalódni fogunk. John Conrad A sötétség mélyén regényét félelem és szomorúság mentén, C-mollban bonyolítja az algoritmus. Az elbeszélő Afrikába utazását inkább megragadja, mint nem, de a zene egyáltalán nem ragad magával. És így tovább, ínyencfalatokra, kortárs remekekre ne számítsunk, vájt fülűek máshol keresgéljenek. A fejlesztők el is mondták: az algoritmus jelenlegi változata kezdet csupán, még nem várnak el tőle gyönyörű muzsikákat.

„Ez az iteráció csak kiindulási pont, arra jó, hogy lássuk, képesek vagyunk-e programozással zenére fordítani egy regény érzelemvilágát. Úgy érzem, sikerült” – nyilatkozta Davis. Később regénykarakterekre is ki akarják bővíteni a technológiát, ők lennének a darabok meghatározó zenei motívumai. „Szöveg zenévé, zene szöveggé alakítása többféle kreatív módszerrel történhet. Könyvesbolti lehet az algoritmus egyik gyakorlati alkalmazása, az érdeklődők ráklikkelnének a listán szereplő regények valamelyikére, meghallgatnák érzelmi tónusát, és utána döntenék el, hogy megveszik, vagy sem” – magyarázza a korábban „szóérzelem” lexikont írt Mohammad.