R25: Papp Réka Kinga és Schreier Vanda

Fotó: István Hajdu

-

Mit szúrtunk el, vagy mit szúrtak el ők? Mit gondolnak a rendszerváltásról annak 25. évfordulóján közéleti szereplők? Körkérdésünkre adott válaszaikat párosával közöljük, naponta. Ma Papp Réka Kinga, a 4K! szóvivője és Schreier Vanda, a CampusOnline szerzője következik.


Papp Réka Kinga – Soha nem volt itt népképviselet



1. Huszonöt év távlatából nézve sikeresnek tartja-e a rendszerváltást? Jó, jobb vagy rosszabb lett az élet Magyarországon a rendszerváltásnak köszönhetően?


Orbán Viktor mostani ámokfutása a rendszerváltás tökéletes gyermeke. Nem a megcsúfolása, hanem a kiteljesítése. Annak az elitista akaratnak az eredménye, mint amivel létrehozták ezt a demokráciának látszó tárgyat. Mindössze annyi történt, hogy némi szabadságjogokért cserébe megvásárolták a hatalmat. Kádár után, az egész alvadt vérszagú, füstös és rémisztő huszadik század után nem csoda, hogy a hétköznapi emberek örültek, hogy végre le lehet írni szavakat az azonnali megtorlás veszélye nélkül. Lehetett végre emlékezni és lehetett változást akarni. Akarni, azt lehetett. Változtatni, na azt már nem.

Soha nem volt itt népképviselet. A harmadik magyar köztársaság, a rendszerváltás lombikbébije, látszólag jogokat adott a hétköznapi embereknek. Valójában azonban az elvont jogaink mellé nem jártak azok a feltételek, amikkel azokat érvényesíteni lehetett volna. Volt ugyan hivatal, ahová szaladhattunk, volt jogrendje a beleszólásnak (eljárások, panaszok, óvások, kérelmek, alkotmánybírósági beadványok), de ehhez jogi szakmunka kellett, pénz is, sajtókapcsolatok, intézményi háttér és végtelen sok idő. Honnan vett volna ilyet egy egyszeri fodrász, egy akárhonnani irodalomtanár vagy bármely buszvezető? Még a sokat ócsárolt állástalan értelmiségieknek se futotta rá soha.

Orbán Viktor jogtechnikailag többé-kevésbé szabályos módon csinált ebből az országból papíron is diktatúrát. Nem csúfolta meg a rendszerváltást. Annak szellemében cselekedett. Ha egy államberendezkedésben teljhatalmat lehet szerezni, semmibe venni embermilliók legalapvetőbb jogait, mindent el lehet lopni, bárkit el lehet lehetetleníteni, és ezt a hétköznapi emberek nem tudják megakadályozni, akkor az az államberendezkedés alapvetően rossz. Nem holmi alvilági támadás érte a magyar demokráciát, hanem minidig is ilyen volt. A rendszerváltók egyetlen dolgot tehetnek: szórjanak hamut a fejükre és kérjenek borzasztó töredelmesen bocsánatot, amiért ennyire féltek a népképviselettől. A mi dolgunk nem a megtorlás, hanem hogy megértsük, hogy hol hibáztak, és sokkal jobban csináljuk.

2. Felnőtt egy generáció, amely már beleszületett a rendszerváltásba. Nekik mit kellene változtatniuk a mostani Magyarországon?

1990-ben kerültem általános iskolába. Mi voltunk az első évfolyam, akik már nem lettünk kisdobosok. Gőzünk se volt, hogy ennek mi a jelentősége, de mindig ott lebegett a fejünk fölött. „Ja, hogy ti már nem tanultatok oroszt!” Egy idő után már magunk mondtuk a megfelelő helyen, jelentőségteljes hangsúllyal, ahogyan a felnőttektől tanultuk. Én nem tanultam eufóriát. Nem tanultam elégedett lenni az új rendszerrel.

Elhiszem, hogy voltak, akiknek nagy fellélegzés volt a váltás; azért az én szűkebb környezeteben nagyon kevesen ették meg ezt a maszlagot a szabadságról meg a korlátlan lehetőségekről. Kelet-Magyarországon nőttem fel, a nagyszüleim parasztok, elég jó emlékezőtehetséggel. Hazavitték a téeszből a traktort, hordták az almát meg a meggyet a szomszédból lett felvásárló kisvállalkozóhoz eladni, és tisztán látták, hogy ez a rendszer pont olyan lehetetlen helyzetbe hozza őket, mint az előző. Nem felejtették el a háborúkat se, és azt se, ami azóta jött.

Én mindössze annyit tanultam meg, hogy számon kérjem az ígéreteket. Mindig tudtam, hogy a fent lévők látszólagos jóindulata illúzió. Tudok igazat beszélni. És tudom, hogy csakis a magamfajta, hétköznapi emberek lehetnek a szövetségeseim; a hatalom soha. Ez a mi generációs tudásunk. A legfontosabb feladatunk, hogy ezzel a hideg fejjel, amivel végigéltük az elmúlt 25 évet, meg azzal az őszinte politikai akarattal, amit még mindig nem sikerült elvenni tőlünk, teljesen új politikai erőket hozzunk létre. Meg kell újulnia a kivéreztetett és megalázott civil szférának; már frissül és fejlődik a hazai aktivizmus, de a legnehezebb a hivatásos politika megújítása lesz.

Magyarországon nincsenek komolyan vehető politikai szereplők. A baloldalnak nevezett emeszpé-amőba és különböző rendű-rangú állábai hosszú ideje ugyanabban a retorikai árokban fekszenek: szolidaritásról meg gazdasági racionalitásról hazudnak, miközben kilopják a szemünket. A Fidesz sem jobboldali párt; erkölcsi értékei nincsenek, csak anyagi javakban gondolkodnak. Szétosztható, hazavihető, elvehető javakban, és a melléjük fűzhető erőszakban. A kereszténydemokraták se nem keresztények, se nem demokraták, mert nincs bennük se irgalom, se szolidaritás, tetejébe még csak nem is léteznek. A Jobbik is csupán egy piaci rést tölt ki. Ezeken az intézményeken beül nem fog kinőni valódi változás. Bele fogunk szakadni, de létre kell hoznunk a valódi népképviseletet.

Megtanultuk az elitizmus leckéjét, köszönjük, elég volt a huszadik századi típusú, demokráciának álcázott kizsákmányolásból. Mi vagyunk az a generáció, aki már nem kajálhatja be a választási matekot, az üresfejű riogatást, az oddsokat és a reálpolitikának nevezett sündörgést. Létezik már annak a módszertana, hogyan lehet elnyomott embereket szólni segíteni. Van ahhoz szükséges tudásunk és tapasztalatunk, hogy a társadalmi egyeztetésnek új értelmet adjunk. A politikusoké egy segítő szakma: a feladatuk, hogy közvetítsenek a hétköznapi emberek és a hatalom között, hogy az érintettek valódi érdekeit segítsenek megfogalmazni és érvényesíteni. A hatalmat nem megragadnunk, hanem társadalmasítanunk kell. Ez a mi dolgunk.


Schreier Vanda – A társadalmi rendszerváltás fel sem merült


1. Huszonöt év távlatából nézve sikeresnek tartja-e a rendszerváltást? Jó, jobb vagy rosszabb lett az élet Magyarországon a rendszerváltásnak köszönhetően?


Elfelejtettünk demokráciát csinálni az elmúlt 25 évben. Nem arra gondolok, hogy a magyar választások, a Parlament vagy a közélet működése felejtette volna el a többség véleményének fontosságát, netán a szabadságot. Én úgy látom, hogy ezek a szervek működnek a legdemokratikusabban, hiszen megkaptuk a döntési jogot, hogy kiemeljük azokat az embereket, akik értünk dolgozzanak.
Sokkal komolyabb, és a mindennapi életet lényegében meghatározó dolog, hogy a társadalom gyökereinél hiányzik a demokratikus gondolkodás. Ha a családi ebédlőasztalokat, a munkahelyi meetingeket, a lakógyűléseket vagy éppen az iskola padokat nézzük, mindenhol van egy üres szék, ahol a demokráciának kellene helyet foglalnia.

2014-ben a családok még mindig nem együtt beszélik meg a saját feladataikat, a cégeknél még mindig ex katedra nyilatkoznak a vezetők, az iskolákban a diákoknak semmi beleszólásuk nincsen a sorsukba stb.

Egy személyes példát szeretnék hozni, amely egyébként országszerte megtapasztalható mindenhol. Amikor négy évesen Pestre költöztem a nagyszüleimhez vidékről az óvoda miatt, akkor nagymamámmal rendszeresen jártunk a lakógyűlésekre a bérházukban. Ekkor 1989 volt. A házgyűléseken mindenki részt vett, együtt szavaztak a fejlesztésekről, a feladatok kiosztásáról. Akkor ez volt a véleménynyilvánítás helye, az utolsó szabadság jog, amelyet a felpuhult kádárizmus még elviselt. Éppen ezért nagyon nagy érték volt azoknak, akik a kommunizmusban élték végig az életüket.

Én néhány hónapja költöztem vissza abba a bérházba, ahol a nagyszüleim éltek és lakógyűléseztek. Minden két hónapban összeülnek a házbeliek és a közös képviselő. Vagyis ülnének, mert a nyolcvan lakóból öten szoktunk elmenni. Az embereket már nem érdekli ez a joguk, mert az állítólagos demokráciában a véleménynyilvánítás gyakorlatilag csak a politika színterére korlátozódott.
Ez nem csak itt igaz, meg lehet nézni az iskolákat, ahol a tanárok, rosszabb esetben az igazgatók egyedül hoznak döntést, de igaz ez a munkahelyekre is, ahol a dolgozók hallgatásra vannak ítélve.

Ezek miatt én úgy látom, hogy a rendszerváltás kárhoztatása nem verhető rá csak a politikára. A politikai rendszerváltás megtörtént, még talán sikeresnek is mondható, de a társadalmi rendszerváltás nemhogy elmaradt, de fel sem merült. Az állapotok még vissza is fejlődött a '80-as évekhez képest. Az emberek önrendelkezési vágya szinte megszűnt. Amíg ez a helyzet nem változik meg, addig nem lesz érdemi diskurzus az előző rendszerről, addig nem fogjuk tudni megemészteni az elmúlt akárhány éveket.

2. Felnőtt egy generáció, amely már beleszületett a rendszerváltásba. Nekik mit kellene változtatniuk a mostani Magyarországon?

Gyakran elhangzik, hogy a fiatalok érdektelennek tekintik a politikát, még a szavazásra sem veszik a fáradságot. Arról már mindenki elfeledkezik, hogy ők ezt az országot örökölték. Azzal a korcs gondolkodással együtt, amelyik sehol sem közös döntésekre törekszik, amelyik parancshatalmi rendszerként kezeli a problémák megoldását. Ebben a helyzetben a fiataloktól nem várható el, hogy változtatni akarjanak a politikai berendezkedéseken, amikor a saját köznapi létezésükben ütköznek állandó falakba és gátakba, amelyek ellen harcolniuk kell.

Most pont azoknak az idős gondolkodóknak kellene megmutatniuk, hogy az ország sorsán igenis mindenki változtathat, akik elindították a változást huszonöt éve. Sokkal nagyobb a felelőssége is azoknak, akik visszaéltek azzal a bizalommal és optimizmussal, amellyel mindenki '90-hez viszonyult. Annak a miniszterelnöknek, aki hazaküldte az oroszokat, amikor már lehetett tudni, hogy haza fognak menni, vagy annak a miniszterelnöknek, aki a KISZ-vagyonon gazdagodott meg. Ezt a sort az összes eddigi kormányfővel folytathatnánk.

Az önkritikátlanság felszámolása nem a fiatalok feladata, hanem a teljes politikai elité. Ha ők megteszik ezt a változást, akkor a mostani Magyarország, és a közállapotok is változni fognak. De együtt kell lépni, hogy demokratikusan működjenek a társadalom gyökerét képező családok, háztartások, párkapcsolatok, iskolák, munkahelyek, baráti társaságok. Vezetők helyett olyan embereket kell most találni, akik levezetői lesznek a vitáknak!


A sorozat további részei