R25: Kardos-Horváth János és Stummer János

Fotó: István Hajdu

-

Mit szúrtunk el, vagy mit szúrtak el ők? Mit gondolnak a rendszerváltásról annak 25. évfordulóján közéleti szereplők? Körkérdésünkre adott válaszaikat párosával közöljük, naponta. Ma Kardos-Horváth János zenész (Kaukázus), az LMP egyéni képviselőjelöltje és Stummer János, a Magyar Tavasz Mozgalom elnöke és a Jobbik egyéni képviselőjelöltje következik.


Kardos-Horváth János – Ezt a vidéket a lepattanóra teremtette meg a Jóisten


- -

1. Huszonöt év távlatából nézve sikeresnek tartod-e a rendszerváltást? Jó, jobb vagy rosszabb lett az élet Magyarországon a rendszerváltásnak köszönhetően?


Jobb lett az érzet, de a gyakorlatban ez a rendszerváltás sem oldotta fel vagy oldotta meg a Magyarországon lakó emberek gondolkodásában tenyésző akkut paranormális tevékenységet! Ha bátorkodunk történelmi távlatra ereszkedni, akkor azt kell észrevennünk, hogy a II. világháborút követő 45 év a nagy átlagnak, nagy tömegeknek jólétet, bőséget hozott a mindennapokra. Nyilván ennek ára volt, a hitel és a kulturális, ideológiai nyomor, de szerintem a szocializmusban jobban működött az ország mint szocialista ország, mint most a kapitalizmusban működik kapitalista országként.

Magyarország bármilyen rendszerben képes lenne - képes lesz - egy erős közepes jóléti ország mutatóit hozni. De valószínűleg sosem leszünk az áhított nyugat szintjén. Mert lassan maga az áhított nyugat is csak egy illúzió! Az a jobb, hogy a rendszerváltás óta mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy a pénz az mindent visz! és akinél a pénz, annál a kikényszeríthető tisztelet és megalázásokon keresztül vezető megbecsülés. A szegény Szegényeknél maradhat a szeretet. Kitörölhetik vele....

2. Felnőtt egy generáció, amelyik már beleszületett a rendszerváltásba. Nekik mit kellene változtatniuk a mostani Magyarországon?

Semmit. Én azt gondolom, hogy ezt a vidéket mandinerre, a lepattanóra teremtette meg a Jóisten. De semmiképpen nem epicentrumnak. Ha így lett volna, akkor már bizonyított volna világszinten valamit az országunk, a népünk. Egy-egy honfitársunk Nobel-díja vagy világsikere azt jelenti, hogy egyéniben jók vagyunk - fűtsön akár a bosszú vagy a düh -, de csapatban, magunktól, önállóan jobb esetben is csak lerészegedni tudunk.

Az új, rendszerváltás óta felnőtt generáció nagyon jófej, szerencsére sok kapcsolatom van mindenféle korosztállyal, mindenféle iskolákkal. Szerintem a végletekig önazonosak. Én nem tudom, mit csináljanak a 2014-ben 24 évesek, de én 24 évesen dalokat írtam és zenekart alapítottam, a Kaukázust. Mindenesetre ilyen nevű zenekart ne csináljanak már ! :)


Stummer János – Mindenki a másikra mutogat, közben pedig nem születnek gyerekek


Stummer János (Forrás: Alfahír)

1. Huszonöt év távlatából nézve sikeresnek tartja-e a rendszerváltást? Jó, jobb vagy rosszabb lett az élet Magyarországon a rendszerváltásnak köszönhetően?


A rendszerváltás csupán egy mítosz, amit azok építettek fel, akik egy valódi politikai és gazdasági átalakulás eszménye mögé bújva akarják megőrizni korábban szerzett, vagy újabban megkaparintott politikai és/vagy gazdasági befolyásukat. Arról, hogy jó, jobb vagy rosszabb lett-e az élet Magyarországon ennek a félig (se) végigcsinált struktúraváltásnak köszönhetően, felelősen véleményt formáló fiatalként nyilatkozni nem tudok, hiszen nincsen összehasonlítási alapom. Bár azt gondolom az ehhez hasonló összehasonlításoknak nem is sok értelme van, az emberek teljesen más koordináta-rendszerben gondolkodnak most, mint harminc évvel ezelőtt.

2. Felnőtt egy generáció, amelyik már beleszületett a rendszerváltásba. Nekik mit kellene változtatniuk a mostani Magyarországon?

Egy valamiben majd' mindenki egyetért: valami itt nagyon el lett rontva, de majd’ mindenki szerint máshol kell keresni a generációnk nyomorúságos helyzetének kiváltó okait. Egyesek szerint a tolvaj Fidesz, mások szerint a hazaáruló szocialisták és liberálisok, megint mások szerint minden rosszért az árokásásban jeleskedő radikálisok tehetőek felelőssé. Az egyik ember szerint az a rossz a multiban, hogy nincs elég belőle, a másik szerint meg az, hogy túl sokan vannak és rátelepednek a magyar nemzetgazdaságra.

Mindenki a másikra mutogat, meg néha az IMF-re, közben pedig nem születnek gyerekek, nincs itthon munka, nem lehet otthont és családot alapítani. És egyáltalán: jóformán semmi nincs már itt, amiért érdemes itt életet elkezdeni. Hogy min kellene változtatnunk? Először magunkban kell megtalálni a válság okát, aztán pedig minden épkézláb embernek beállni a kórusba, hogy félre tudjuk vinni az éneklést. Másképpen nem fog menni.


A sorozat további részei