R25: Elek István és Szarvas Koppány Bendegúz

Fotó: István Hajdu

-

Mit szúrtunk el, vagy mit szúrtak el ők? Mit gondolnak a rendszerváltásról annak 25. évfordulóján közéleti szereplők? Körkérdésünkre adott válaszaikat párosával közöljük, naponta. Ma Elek István közíró és Szarvas Koppány Bendegúz, a Demokratikus Koalícióval szövetséges Ifjú Demokraták (IDE) elnöke következik.


Elek István – „Ezzé lett magyar hazátok"


-


Mostanában legszívesebben Vörösmartyt olvasgatok.

1. Huszonöt év távlatából nézve sikeresnek tartja-e a rendszerváltást? Jó, jobb vagy rosszabb lett az élet Magyarországon a rendszerváltásnak köszönhetően?

„A hazának nincsen háza,
Mert fiainak
Nem hazája;
Büszke fajnak
Küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rossz gazdája.
És oh szégyen! rosszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak,
Kik gyűlölnek és dacolnak;
Zsarnok, szolga egy-személyben,
ki magával sincs békében...

A hazának nincsen háza. Miért?
Volt idő, midőn nevére
Fölkelének, s amit kére,
nem keresvén cifra szóban,
Ami a szív legmélyén van,
Adtak drága bért,
Adtak érte vért.
Most midőn leszállt a béke
S a vérontó harcnak vége,
S a hazának
Mint anyának,
Aki gyermekei körében
Áll ragyogva örömében,
Földerülne boldog napja,
Most fejét szenny s gyász takarja.
Földön futva,
bujdokolva,
Mint hivatlan vendég száll be
A szegény s kaján telekbe,
Hol nevét rút ferdítésben
Ismerik csak átokképpen...

Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok."

2. Felnőtt egy generáció, amely már beleszületett a rendszerváltásba. Nekik mit kellene változtatniuk a mostani Magyarországon?

„Mi dús a föld, s emberkezek még
dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!

Istentelen frígy van közötted,
Ész és rossz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármely győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcú lény!
Nincsen remény! ...

S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokul.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!"


Szarvas Koppány Bendegúz – Le kell vetkőznünk szüleink és nagyszüleink hozzáállását a közügyekhez



1. Huszonöt év távlatából nézve sikeresnek tartja-e a rendszerváltást? Jó, jobb vagy rosszabb lett az élet Magyarországon a rendszerváltásnak köszönhetően?


A rendszerváltás szerintem egyértelműen sikeres volt, hiszen a pártállamot felváltotta egy plurális demokrácia. Ami utána jött, az már nem a rendszerváltás sikere vagy kudarca. A mostani kvázi-visszarendeződés annak az eredménye, hogy a magyarok nem tanultak meg élni a demokrácia vívmányaival (köztük a szabad versennyel) és nem alakult ki a nyugati demokratikus kultúra. Ebben komoly felelőssége van a mindenkori politikai elitnek is.

A rendszerváltás iránti csalódottság oka az, hogy az emberek nem szabadságot vártak a rendszerváltástól, hiszen a keleti tömbhöz képest mi voltunk a legszabadabbak, volt kék útlevél, valutakeret, kevés munkából viszonylagos jólét, volt Hofi és egyéb szelepek – hanem a jólét növekedését, a nyugati életszínvonalat. A demokrácia pedig nem hoz automatikusan több jólétet, csak a lehetőséget, hogy megküzdjünk a több jólétért, azzal a kockázattal, hogy ha nem dolgozunk, akkor viszont lecsúszunk. Az élet tehát nem lett jobb, de a rendszerváltás nem is ezt ígérte. Hanem a lehetőséget, hogy jobb lehessen, és ez teljesült is.

Ha pedig most úgy tűnik, hogy mégis egyre rosszabb mindenkinek, az azért van, mert egyre inkább távolodunk a demokráciától és a szabad versenyes kapitalizmustól, a rendszerváltás vívmányaitól. Egy kis hazabeszélés: április hatodikán alkalmunk lesz megerősíteni a döntésünket arról, hogy a szabadságot és fejlődést választjuk a stagnálás, diktatúra és csőd helyett.

2. Felnőtt egy generáció, amely már beleszületett a rendszerváltásba. Nekik mit kellene változtatniuk a mostani Magyarországon?

Ennek a generációnak én is tagja vagyok, ezért nem róluk, hanem magunkról beszélek. Nekünk még mindig van tanulnivalónk a demokrácia terén. Nekünk leginkább az előző generációk szemléletét kell megváltoztatnunk. Le kell vetkőznünk szüleink és nagyszüleink hozzáállását a közügyekhez: soha többet alámerülést és kibekkelést! Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk az utánunk jövőknek, hogy mi alakítjuk a sorsunkat.

Az ország a miénk - olyan lesz, amilyenné tesszük. A politika pedig nem „mocskos műfaj” vagy „úri huncutság”, hanem nagyszerű dolog, ami mindannyiunk életére hatással van, és mind beleszólhatunk (és bele is kell szólnunk, mindenkinek vérmérséklete szerint) az alakításába. Hinnünk kell a demokráciában, mert az úgy működik.


A sorozat további részei