Porsche 911, a mindent vivő

Fotó: Getty Images / István Hajdu

-

Az egyik legjellegzetesebb karosszéria az autógyártás történetében a 911-es sorozaté, és nem véletlen, hogy ezt a típusszámot sokan azok közül is ismerik, akik távolról sem nevezhetőek autófanatikusoknak. A stuttgarti autógyár első 911-ese ötven éve készült el, azóta pedig meghódította a versenypályákat és a popkultúrát, ezzel párhuzamosan pedig jó mélyen befészkelte magát a gondolataink közé. Mert valójában mindannyian ilyen verdát akarunk vezetni.


Valaha az országutat vadállat módjára támadó autóőrültek választása volt az akkor még egészen puritán 911, mára azonban gyakran a dekadencia, a sznobizmus, vagy csak simán a rongyrázás megnyilvánulásaként tekintünk erre az egyébként változatlanul gyönyörű, és kiváló kocsira. Nagyrészt ezért is veszik. Meg azért, mert rohadt jól néz ki. Komoly reprezentációs eszköz, vagy divatos kiegészítő egy csini rucihoz. Az, hogy ez a farmotoros szépség extrém könnyen vezethető, már sokkal kevesebbet nyom a latban, amikor egy Los Angeles-i autószalonban a 18 kapható modell közül kiválasztjuk és személyre szabatjuk az első, hollywoodi aggyal is értelmezhető összegről szóló csekkünket azonnal elverni készülő sztárocskaként. Természetesen automata sebességváltóval, hiszen a városban fogunk krúzolni, shoppingolni és parádézni vele, nem az úton faljuk majd a kilométereket – de a szpojlerekre azért szükség lesz, hiszen nagyon nagy menők vagyunk.


Az első modellbe 1963-ban ülhetett be egy piszok mázlista, és mivel azóta szünet nélkül készülnek 911-esek, ez a világ második legrégebben gyártott sportautója az 1953-as Chevrolet Corvette után. Habár az igazi 911-est 1989-ig gyártották, és a Porsche máshogy számozza magának a későbbi modelleket, azóta is folyamatosan 911-es típusszámmal adják el az utódokat. Nem érdemtelenül, hiszen ezek is pont olyan szépek és tökéletesek, mint amilyen az előd volt. Mivel nem sikerült rosszul a vas, és ilyen régóta forgalomban van, az sem meglepő, hogy a versenyautók között is az egyik legsikeresebb ez a modell. Olyan legendás helyszíneken is tudott futamokat nyerni prototípusok ellen is, mint Targa Florio, Daytona vagy a Nürburgring – Le Mansról nem is beszélve, ahol 1979-ben egy a 911-ből fejlesztett modell, a 935 turbó győzött. A valaha volt egyik legmenőbb színész, Steve McQueen is egy 911-essel érkezik meg Le Mansba, hogy hűvös kék szemeivel azonnal elkezdje szuggerálni a szalagkorlátot – amúgy az egész filmben sem beszél sokkal többet, mint amennyit a palánkkal cseveg itt az elején.


A 911-est 1999-ben beválasztották a XX. század öt legfontosabb autója közé. Mivel az első négy helyezett a Ford T-modellje, a Mini, a Citroën DS és a Volkswagen Bogara volt, kicsit gonoszkodva megjegyezhetjük, hogy a normális autók közül ez lett az első. Mondjuk vicces, és elsőre talán nem is szembetűnő a hasonlóság, de ha jobban megnézzük, a Porsche 911-es kasztnijában a Bogár formája köszön vissza. A 911-es számtalan filmben és sorozatban megjelenik, szinte az összes létező modell/szín kombináció föltűnik a képernyőn a Dallastól a Bad Boyson át a Californicationig. A legkúlabb persze talán ez a fekete, 1990-es cabriolet, de ezt azért ne csináljuk a vadonatúj Porschénkkal, bármilyen önpusztító, rocksztár és szexfüggő attitűddel fárasztjuk is a környezetünket:


A léghűtéses motorral szerelt 911-esek közül ezek az 1990 és 1994 közöttiek, vagyis a 964-esek, és az 1993 és 1998 között gyártott 993-asok a rajongók kedvencei – és talán ezek a legdögösebbek is. A Porsche 1998-ban tért át a vízhűtéses erőforrásokra ennél a szériánál, és a fanatikusok szerint ezzel véget is vetett a 911 valódi varázsának. A motor ekkor már bőven három liter fölött volt, de a hatvanas évek elején még kétliteresek dübörögtek a 911-esekben – a teljesítményük pedig több, mint két és félszeresére nőtt harminc év alatt. Nézzünk meg egy turbót – mi mást? – a ’90-es évek első feléből:


Porsche 964 Turbo Gyártás: 1990-1994 Hengerűrtartalom: 3299-3600 cm3 Hengerek száma: 6 Teljesítmény: 240-280 kW/320-385 LE Legnagyobb sebesség: 255-260 km/h


Az látszik, hogy hátul nem nagyon van hely, ez csak akkor hívható nagy jóindulattal 2+2 személyesnek, ha a hátsó ülésen kucorgók jól összehúzzák magukat. Viszont a partnerünk befér mellénk, hátra meg mondjuk, egy gitár meg a kutya, és máris csapathatunk a tengerpartra. Ez a változat is alig nyom többet egy tonnánál, de az első évtizedekben gyártott modellek tömege még az 1000 kilót sem érte el. A legutóbbi, 2011-ben kijött 991-es modell viszont már egy batár állat ezekhez képest, és kb. 90 százalékában teljesen új, de azért még mindig nem hajítanánk el a slusszkulcsát, ha a kezünkbe nyomnák. Pláne ilyen kiszerelésben:

Maria Sarapova és a 991


Egyébként a 911 jellemzője az olyan szintű szófogadó viselkedés, hogy szinte még a mazsolák is tudnak driftelni vele, és a kevésbé gyakorlott sofőrök keze alatt is magától értetődően hajtja végre a rizikósabb manővereket is – ennél az új verziónál pedig ez még inkább igaz.


Még egy áttekintő videó: Steve Sutcliffe idén a szokatlanul havas Silverstone-i aszfaltcsíkon próbált ki néhány 911-es modellt gyors egymásutánban.


Még ha úgy is érezzük, hogy a gyomrunkból feltörő turhát szívesen köpnénk át azonnal a pirosnál mellettünk megálló 911-es cabrióba, mélyen belül inkább csak arra várunk, hogy amint zöldre vált a lámpa, gazdája azonnal taposson a gázba, és csikorgó kerekekkel húzzon el, állva hagyva minket. Mi is így tennénk, és nem csak azért, mert fel akarunk vágni az ultrakirály gépünkkel. Hanem mert a 911-es ötven éve könyörög érte, hogy így vezessék.