Papírpohárral szelfizgetve sóvárognak a pláza kiskamaszai

Forrás: Abcúg

-

A nyári szünetben tele vannak a nagyvárosi plázák lézengő tizenévesekkel, pedig nem ők a legvonzóbb tömeg, amit a bevásárlóközpontok és a bennük működő boltok látni szeretnének. Nincs pénzük arra, amit birtokolni szeretnének, de már egy pár száz forintos kávé mellett szelfizgetve is megvan az az élmény, amiért jöttek. Baj akkor van, amikor a pénztelenséget lopással próbálják orvosolni.



Iskolaszünetben, egy júniusi hétköznap kora délutánján egy budapesti pláza korzóin sétálgatva kis túlzással minden ötödik méteren egy kamasz csapat jön szembe. Általában kettes-hármas csoportokban járnak, a leggyakoribb, hogy két barátnő nézegeti a kirakatokat papírpohárból üdítőt vagy kávét szürcsölgetve – írja az Abcúg.

„Nekünk a Westi találkozóhely” – mondja Luca, egy általános iskolából frissen ballagott lány, mikor arról kérdezzük őt és barátnőjét, miért járnak rendszeresen a budapesti plázába. Ők ketten épp egy harmadik társukat várják, hogy a plázában lévő McDonalds étterembe menjenek tovább harapni valamit.

Luca szüleivel épp most költözött új lakásba, ezért idén nem volt keret arra, hogy a fiatal lány sporttáborba mehessen, de egyébként is ez az egyetlen tábor, ahová még hajlandó elmenni 15 évesen. A nyár többi részét – leszámítva az egyhetes családi nyaralást – otthon a szobájában internetezve, vagy ami jellemzőbb, barátaival a városban tölti. Plázába szinte minden nap jár, napi 2-3 órát tölt el a Westendben, szinte kivétel nélkül osztálytársakkal, iskolatársakkal.

Az egyik elektronikai cikkeket áruló üzletben a bemutatásra szánt hűtők ajtajait nyitogatja épp a középiskola első osztályát frissen elvégzett Máté és Enikő, mikor megszólítjuk őket. Ők egy pár, mindketten ugyanabba az osztályba járnak, és nekik is a pláza a nyári szünet egyik fő színtere: a tetőteraszon szeretnek leginkább időzni, vagy csak a klimatizált folyosókon sétálgatni.

Lucának, Máténak és Enikőnek is megvan a kialakult plázás társasága, új emberekkel ismerkedni szinte soha nem szoktak a bevásárlóközpontokban, és igaz ez a többi fiatalra is, akit megkérdezünk. Nagyobb dolgokat vásárolni csak ritkán szoktak, inkább csak nézelődnek, és ha van épp zsebpénzük, beülnek a felső emeleten lévő multiplex moziba.


Hiába közösségi tér, azért az első a fogyasztás

Egyáltalán nem új keletű jelenség, hogy tizenéves fiatalok közösségi- és találkozóhelyként használják a fedett és klimatizált, de végső soron az utcai terekhez hasonlatos köztérként működő plázákat.


Kevés az olyan hely, ahol a felnőttek nevelő-ellenőrző felügyelete nélkül, de viszonylag biztonságos keretek között találkozhatnak tizenévesek. A városi pláza ilyen hely – ide egy kiskamaszt is elengednek a szülei, mert egy zárt, biztonsági őrök által ellenőrzött tér. Mégis úgy tudnak együtt lógni ott a gyerekek, hogy nincs ott a szülő, nincs ott a pedagógus”

– magyarázta Reményiné Csekeő Borbála pszichológus, a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vezetője, miért lehet szülőnek és a barátaival felnőtt felügyelet nélküli időtöltésre vágyó gyerekének egyaránt ideális megoldás a plázázás.

Azonban ezek reklámokkal erősen átitatott terek, amik hatással vannak a plázán belül mozgó kamaszokra is.


Márpedig fontos nekik a fogyasztás

Fogyasztás és divat szempontjából a korai tizenévesek már részben önálló gazdasági tényezőnek számítanak, ugyanis a számukra fontossá vált szolgáltatásokat és árukat a szüleiken keresztül megszerzik maguknak.

Neulinger Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságtudományi Karának fogyasztói magatartást kutató egyetemi docense szerint a mostani kiskamaszok – bár a 10-18 év közötti korosztályt is bőven lehetne még tagolni – az úgynevezett “z generációhoz” tartoznak.

Erre a generációra jellemző, hogy fontos számukra az élmény, a fogyasztás – identitásukban nagy szerepet kaphat, hogy milyen minőségű vagy márkájú tárgyakat, ruhákat birtokolnak. Emellett sokkal intenzívebben vannak jelen az internetes közösségi felületeken, az ott kialakított virtuális személyiségüknek pedig fontos elemei ezek a birtokolt javak.

A pláza pedig egy olyan tér, ahol a fogyasztásról szól minden, a reklámok és a vásárló emberek – főleg a kortársak – látványa vágyat ébreszt a fogyasztásra bárkiben, a tizenévesekben is. A különbség viszont az – magyarázta Neulinger Ágnes -, hogy a tizenéveseknek, főleg a kiskamaszoknak, még nincs meg erre a pénzük.

“Ekkor két lehetőség van: vagy van mögöttük egy fizetőképes szülő, aki pénzt ad az adott termék megvásárlására, vagy nincs – akkor frusztrációvá, stresszforrássá válik a vágyott dolog elérhetetlensége.”

Ennek a stressznek a feloldásáról szól Neulinger szerint, amikor a gyerek pénzt lop a szüleitől, hogy azt a plázában elköltse, vagy megpróbálja ellopni az árut az üzletből. De az alkohol- vagy drogfogyasztás ugyanúgy lehet válasz erre a frusztrációra.


Szülők befolyása

A szülőknek fontos szerepe van abban, hogy milyen fogyasztó lesz a gyerekükből – mondta Neulinger Ágnes. Közös vásárlások, közös tévénézés, vagy csak az utcán sétálás közben ők taníthatják meg a gyereket arra, mi az a reklám, mit jelentenek a márkák, a zsebpénz intézményén keresztül pedig ésszerű pénzgazdálkodásra nevelhetők.

Neulinger Ágnes szerint azonban Magyarországon az átlag állampolgárok pénzügyi kultúrája meglehetősen fejletlen, azaz az emberek pénzügyeiket érintő döntései kevésbé tudatosak, így a gyerekek pénzügyi nevelése sem jellemző sok családban.


Csak látszat, hogy csinálnak valamit

A kormányzati és európai uniós pénzből működő Új Nemzedék Központ felmérése, a 2000 óta négyévente elvégzett Ifjúságkutatás tartalmaz adatokat a fiatalok szabadidő-eltöltési szokásaira vonatkozóan is. A legfrissebb, 2016-os kutatás eredményei szerint a felmérésben részt vevő 15-29 év közötti fiatalok 25 százaléka “csak úgy elvan”, “semmi különöset” nem csinál a szabadidejében. A 15-19 éveseknél ez az arány 28 százalék. Csak úgy ellenni a fővárosi fiatalok körében a legjellemzőbb időtöltés: 30 százalékuk válaszolta ezt.

Neulinger Ágnes úgy látja, a plázázás is ennek a semmittevésnek az egyik formája, Csekeő Borbála pedig úgy fogalmazott: a plázázással legtöbbször valamilyen űrt töltenek ki a fiatalok, az őket lelkesítő programok, lehetőségek híján választják időtöltésként.

Csekeő szerint éppen ezért leginkább azokra a fiatalokra jellemző a bevásárlóközpontokban lófrálás, mint legfőbb szabadidős tevékenység, akiknek nincs lehetőségük érdeklődésüknek megfelelően sporttáborokon vagy éppen nyelvtanulós diákcsere-programokon részt venni, és nincs is a közelükben olyan közösségi tér, ahol valóban vonzó programokat szerveznének nekik.


“Unalmukban hívnak fel minket”

Erre a hiányra válaszul nyitotta meg 2011-ben, illetve 2012-ben a Kék-Vonal Alapítvány két számítógépes tevékenységeket kínáló klubházát Miskolcon és Kecskeméten, mindkét helyszínen lakótelepi környezetben. Csekeő Borbála úgy emlékezett, a klubházak olyan helyekre kerültek, ahol nagy volt a hiány olyan terekben, “ahol biztonságosan, de mégis programokkal megkínálva” lehet a fiataloknak időt tölteni.

“A vidéki városokban tényleg csak a főtér, kánikulában pedig tényleg csak a klimatizált pláza az a hely, ahová járni lehet, ahol pénzköltés nélkül lehet időt tölteni a kortársakkal. Nagyon sok az olyan tizenéves, akinek a nyár ingerszegényen telik el” – mondta Csekeő Borbála, hozzátéve: a Kék-Vonal anonim lelki segély telefonvonalát gyakran azzal keresik fel tizenévesek, hogy rettenetesen unatkoznak.

A klubházak úgy próbálták felvenni a versenyt a plázákkal, hogy olyan lehetőségeket kínáltak, amikről tudták: biztosan érdekli a kamasz srácokat, mégsem elérhetők sehol máshol számukra. Így egy nemzetközi számítástechnikai cég támogatásával szoftverek, vágóprogramok, hangstúdió használatát tanították meg és tették lehetővé a lakótelepi tizenéveseknek.

A klubházakat a Kék-Vonal csak a pályázati források elfogytáig tudta működtetni, de szerencsére egyik helyen sem szűnt meg ezután a közösségi tér. Miskolcon a református egyház, Kecskeméten a HELPI Kecskeméti Ifjúsági Iroda működteti tovább őket.

A tizenéveseknek lényegében nem más a fogyasztási motivációja, mint a húszas-harmincas felnőtteknek, csak mindezt kevesebb sokkal szerényebb anyagi lehetőségekkel szeretnék utánozni – mondta Csekeő Borbála. A plázázás élménye már minimális pénzösszegből is elérhető: elég csak egy kávét vásárolni és amellett egy-két óráig üldögélni, egy-két szelfit készíteni és megosztani, beszélgetni.