Összehasonlíthatóvá teszik a banki számlacsomagok díjait

Fotó: szpot.hu / szpot.hu

-

Akinek kínáltak már ingyenes számlavezetést a bankok, utóbb azonban alaposan megbánta, hogy felült a kecsegtető ajánlatnak, az érti, miről van szó. Úgyis vannak olyan fizetnivalók, amiért megéri a banknak a látványos kedvezmény. Ennek a vakrepülésnek szeretne véget vetni a felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank. Matolcsy György intézménye azonban profitot is jócskán hagyna a bankárok zsebében.


A Magyar Nemzeti Bank még idén olyan statisztikai kimutatásra kötelezné a bankokat, amely lehetővé tenné, hogy összehasonlíthatóvá váljanak a banki számlacsomagok díjai. Ezt a jegybank ügyvezető igazgatója, Nagy Márton mondta el a VS.hu kérdésére, miután ismertette az MNB vitaindítóját azokról a változásokról, amelyek kívánatosak lennének a magyar bankrendszerben. A költségek átláthatóságát lehetővé tévő kimutatást úgy kell elképzelni, mint a kamatok esetében a teljes hiteldíjmutatót (thm) vagy a hírközlési hatóság részéről a telefontarifák összehasonlíthatóságára tett kísérletet, a Tantuszt. Nagy Márton azt is hozzátette, hogy a lépést alapvetően a bankoktól várnák el, de ha önállóan nem teszik meg, akkor majd a felügyelet előírja azt, méghozzá már ebben az évben.

Ami még az MNB számára is talány

Minderről azután volt szó, hogy az MNB a múlt héten csaknem 1,2 milliárd forint bírságot vetett ki azokra a pénzintézetekre, amelyek jogszerűtlenül emelték díjaikat, és olyan költségeket is áthárítottak az ügyfelekre, amelyekre nem lett volna lehetőségük. A bankoknak egyrészt vissza kell fizetniük a túlfizetéseket, másrészt korrigálniuk kell a díjaikat. A Pénzcentrum.hu információi szerint eddig az MKB és a Raiffeisen mérsékelte tarifáit, viszont jellemző, hogy az erről szóló információkat az egyszerű halandó nemigen képes megtalálni. A Magyar Nemzeti Bank azért is lép ebben a kérdésben, mert úgy találta, hogy Magyarországon kirívóan magasak a hitelkamatok és a különböző díjjellegű bevételek, így például a számlavezetés vagy a pénzfelvételek tarifái. Nagy Márton egyenesen úgy fogalmazott: „talány”, miért ilyen drágán adnak pénzt a magyar bankok. A VS.hu kérdésére az MNB ügyvezetője azért adott némi iránymutatást a feladvány megoldására. Mint mondta, a bankok jelenleg nem látnak üzleti lehetőséget a jelzálogalapú hitelezésben, ez a termék manapság nem hoz nekik profitot.

Keresik a „degeszre keresik magukat” definícióját

Márpedig a profit - kormányzati retorika ide vagy oda - az MNB szerint is fontos, sőt kívánatos dolog a bankok életében. A jegybank új, vitaindító tanulmánya tíz pontban fogalmazta meg, melyek azok a változások és számszerű célkitűzések, amelyeknek a megvalósulása előnyére válna a hazai bankrendszernek. Ezek egyike, hogy a bankrendszer termeljen tisztességes profitot. Ez a pénzintézet tőkéjének 10-12 százalékára rúghatna évente. A válság előtt ez az arány átlagosan 21 százalék volt, most viszont a 2 százalékot sem éri el. Ám a válság előttit sem úgy kell elképzelni, hogy a külföldi tulajdonosok fogták a pénzt, és futottak vele haza. Az MNB kimutatása szerint a nyereségnek 70 százalékát visszaforgatták, és Nagy Márton értékelése szerint éppen ez a pénzbőség is hozzájárult ahhoz, hogy indokolatlan mértékben, kockázatos hiteleket is nyújtottak. A jegybank a tulajdoni viszonyokról is tett néhány figyelemre méltó megállapítást. Az ügyvezető igazgató szó szerint úgy fogalmazott: nem szabad hagyni, hogy a Magyarországra újonnan bejövő bankok maguk döntsék el, ki mit vesz meg. Ez már csak azért is felmerül, mert az elmúlt hónapokban az MNB elnöke, Matolcsy György közölte, négy bank is kivonulhat Magyarországról. Ez azonban vélhetően úgy történik meg, hogy valaki megveszi az adott bank magyarországi érdekeltségét. Az MNB azonban attól tart, hogy olyan szereplő lesz a vevő, amely már jelen van a magyar piacon, és emiatt nem kívánatos koncentráció alakul ki a bankrendszerben. Ez pedig rontaná a versenyt. A jegybanki tanulmány néhány szóban kitér az állami tulajdonra és a takarékszövetkezetekre is. A külföldi szerzőkre való hivatkozásból és az óvatos megfogalmazásokból úgy tűnik, az MNB közgazdászai nem rajonganak sem az állami bankok, sem a szövetkezeti hitelintézetek elburjánzásáért, ezeknek inkább csak kiegészítő szerepet szánnának.