Óriási médiaüzlet Magyarországon - fideszes szálak a háttérben

Fotó: L’Histoire par l’image - Paul Chocarne-Moreau: Gazdaságos háztartás / L’Histoire par l’image - Paul Chocarne-Moreau: Gazdaságos háztartás

-

A rejtélyes, ám kitűnő magyar helyismerettel rendelkező bécsi VCP politikai szempontból rendkívül értékes médiaportfoliót szerzett meg: övé lett nyolc megyei lap, a Népszabadság, a Világgazdaság, a Nemzeti Sport és sok-sok magazin. A történetben sok a fideszes szál.


Osztrák kézben a Népszabadság és a Világgazdaság

A korábbi tulajdonok, a Ringier és az Axel Springer azért adták el a VCP-nek (Vienna Capital Partners) a lapokat, mert Európa-szerte már lezajlott egyesülésüket nálunk a GVH versenyjogi okokra hivatkozva blokkolta, így karcsúsítani kellett tevékenységüket. A fúzió után a két kiadó közös vállalatának jövőbeli neve Ringier Axel Springer Media AG, amelynek vezérigazgatója Bayer József, ügyvezetője pedig Király Mária, míg a másik cég, a VCP ügyvezetője Mihók Attila, a Ringier eddigi vezérigazgatója lesz. A Kreatív értesülései szerint a VCP a Ringier Magyarország mostani menedzsmentjével is számol. VCP_ringier-axel-springer Az elsőre kuszának tűnő cserebere lényege, hogy a Blikk kikerült a Ringier kft. portfóliójából, és a céget egy az egyben megvette a bécsi VCP.

Mit lehet tudni az új szereplőről?

Nem okozott meglepetést, hogy a VCP vezetője Mihók Attila lesz, ugyanis a Ringier Kft. első embere dolgozott már a VCP-vel korábban. A VCP eddigi egyetlen médiás ügylete – a cég elsősorban kilétüket titkolni szándékozó befektetők pénzeit kezeli – ugyanis az volt, amikor a szerbiai Blicknek volt a résztulajdonosa, miután az abban meglévő 25,1 százalékos tulajdonrészét a Grüner & Jahr kiadó a VCP-nek, a fennálló 74,9 százalékot pedig a Ringiernek adta el 2003-ban. Mihók Attila éppen az ügylet után, 2004-ben lett a szerb Ringier vezetője.

Amikor 2013 tavaszán a sajtó foglalkozni kezdett a VCP színre lépésével, sokan azon spekuláltak, hogy nem a fideszes háttérhatalmak médiás terjeszkedésének egy újabb állomásáról van-e szó. Ugyanis, ahogy a hvg.hu megírta, a VCP székhelye ugyanabban a Bécs belvárosában lévő, az Albertina múzeumra néző épületben van, mint ahol Fellegi Tamás egykori fejlesztési miniszter és az Infocenter volt tulajdonosa Euroatlantic Solutions nevű kommunikációs tanácsadó cége székel.

Hogy az ügyletben a VCP voltaképpen kit képvisel, arról nincsenek biztos információk. Marc Walder, a Ringier AG vezérigazgatója csütörtöki bejelentésekor azt mondta a cég dolgozóinak, hogy olyan befektetőt kerestek, aki a média magyarországi szerepét ismeri, a független sajtó fontosságát becsüli.

Heinrich Pecina, a Vienna Capital Partners vezető partnere a cég közleményében arról írt, hogy a társaság magyar vezetését arra fogják bíztatni: továbbra is fektessenek az újságírásba. A Népszabadság kisebbségi tulajdonosával, a Magyar Szocialista Párt Szabad Sajtó Alapítványával kapcsolatban pedig azt mondta, a cég az alapítvánnyal közösen kíván dolgozni a lap kiadásán.

Az osztrák, aki belelát a magyar lapokba

Heinrich Pecina, a VCP vezetője sokat tudhat a magyarországi közviszonyokról. Az osztrák befektetői társaság alapítója a gazdaság és a politika határmezsgyéjén mozgó több üzletnél is bábáskodott az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon.

A VCP célkeresztjébe először a magyar vegyipar fellegvárai kerültek: a Mol többségi tulajdonában álló Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) és a BorsodChem. Mindkét ügyletben egy rejtélyes hátterű, Írországban bejegyzett offshore cég, a Milford Holdings Ltd. volt az eladó. A Milford mögött akkoriban az orosz Gazpromot sejtették, de akár az oroszok álltak mögötte, akár nem, a vegyipari cégekkel kapcsolatban a Mol igazi ellenfele a VCP lett.

Az osztrák befektető leányvállalata 2000-ben vásárolt be a TVK-ba, hogy hét év múltán végül is eladja csaknem egyharmadnyi tulajdonrészét egy ugyancsak offshore cégnek, a brit Virgin-szigeteken bejegyzett Mayfair Investcorp Ltd.-nek. Ebben az üzletben történetesen éppen ugyanannak az ügyvédi irodának, a Weil, Gotshal and Mangesnek a budapesti képviselője, Siegler Konrád képviselte a Mayfairt, aki a közelmúltban a TV2 Fidesz-közelinek gyanított megvásárlásánál is közreműködött. A TVK igazgatóságában egyébként 2006-tól nem kisebb személyiségek tevékenykedtek, mint a volt szocialista kormányfő, Medgyessy Péter és a Fidesz gazdasági holdudvarába tartozó Gansperger Gyula. A TVK végül visszakerült a Mol-hoz.

A BorsodChem azonban elveszett a Mol számára, miután a cég többségét egy londoni befektető, a Permira szerezte meg a tőzsdén. A Permira időszakában történetesen megint Siegler Konrád képviselte a BorsodChemet egy egymilliárd eurós hitelfelvételben. A VCP ugyanakkor megőrizte kisebbségi részesedését. 2010-ben azonban új befektető kopogott az ajtón, és visszautasíthatatlan ajánlattal a kínai Wanhua cégcsoporté lett a magyarországi társaság.

A VCP-nek ezután már csak egy befektetése maradt Magyarországon. Az osztrákok 2007-ben kezdtek terjeszkedni az FHB Bankban, amelyben a VCP Finanz Holding Kft.-nek jelenleg is 24,2 százalékos a tulajdonrésze. Az FHB-ben a második legnagyobb érdekeltséggel ugyanakkor a bank igazgatósági elnöke, Spéder Zoltán rendelkezik az A64 Vagyonkezelő Kft.-n keresztül. Az OTP-vezér, Csányi Sándor mellett felnőtt Spéder, az Orbán Viktorhoz közelálló üzletember, akinek egyebek között médiaérdekeltségei is vannak. A résztulajdonában álló Közép-európai Média és Kiadó Zrt.-n (CEMP-en) keresztül övé az Index, a Portfólió, az InfoRádió és a napi.hu is. És hogy ebből az üzletből se maradjon ki Siegler Konrád: ő jogászkodott abban a 4 milliárd forintos tranzakcióban, amelynek keretében az FHB 2010-ben szőröstül-bőröstül bekebelezte az Allianz Bankot.

A Népszabadság miatt húzódott idáig az üzlet megkötése

A Kreatív Online májusban írta meg, hogy a bécsi székhelyű befektetési társasághoz kerülhetnek a megyei lapok, de akkor még nem lehetett biztosan tudni, hogy a Népszabadságnak mi lesz a sorsa, arról pedig csak kósza pletykák voltak, hogy a tárgyalások részét képezi a Nemzeti Sport eladása is. Az egész ügyletre azért volt szükség, mert a Médiatanács nem adta meg ún. szakhatósági engedélyét a Gazdasági Versenyhivatalnak arra, hogy rábólintson az Axel Springer és a Ringier magyarországi egyesülésére, ami részét képezte a két kiadó anyacégének még 2010-ben bejelentett egyesülési tervének. A mostani bejelentéssel – amennyiben a Médiatanács és a GVH is rábólint, 4 éves, az egész közép-kelet-európai régiót érintő folyamatnak kerül pont a végére. Ugyanis a német és svájci cég egyesülése már csak Magyarországon váratott magára, Lengyelországban, Szerbiában, Szlovákiában, Csehországban, Svájcban, Németországban és Ausztriában már 2010-ben megkapták az engedélyt – igaz, az említett országok egyikében sem volt olyan erős jelenléte mindkét cégnek, mint a magyar szférában. A még Szalai Annamária elnökölte Médiatanács állásfoglalásában arra hivatkozva vétózta meg az egyesülést, hogy a két kiadó napilap-portfóliója, az Axel Springer megyei napilapjai, a Ringier által kiadott Blikk és a svájci Ringier többségi tulajdonában lévő Népszabadság túlságosan nagyok lennének a hazai napilappiacon. A döntése után a két kiadó visszavonta kérelmét a Gazdasági Versenyhivatalnál. A Kreatív információi szerint az üzlet a Népszabadság miatt akadt el (az ügyről még novemberben a Magyar Narancs írt), ugyanis az MSZP-közeli Szabad Sajtó Alapítványnak elővásárlási joga volt rá november végéig, de a Szabad Sajtó Alapítvány végül nem tett ajánlatot a lapra, így elhárult az akadály a VCP-s üzlet előtt.