Orbán Viktor szavát adta – a magánberuházás kiszorult

Fotó: VS.hu / VS.hu

-

Kétségtelenül pácban volt Törökbálint, amikor előbb az MTK fideszes elnöke, Deutsch Tamás, majd pedig a Magyar Vívószövetség fideszes elnöke, Csampa Zsolt kereste fel a jómódúak felkapott települését. A városka közepén ugyanis egy több milliárd forintot érő torzó éktelenkedett. Állami segítség nélkül esély sem volt rá, hogy iskola és sportközpont legyen a betonkolosszusból. Az államnak viszont minden problémára kész megoldása volt. Csak az nem érdekelt senkit, hogy közben egy magáncég 800 millió forintos fejlesztése teljesen ellehetetlenül.


Legszebb álma válhat valóra egy önkormányzati képviselőnek, amikor arról kell döntenie, mire költse a településére szakadt évi 2,5 milliárd forintot. Törökbálint közgyűlésének éppen ezzel a feladattal kellett megküzdenie 2009-ben, miután sikerült odacsábítania az ország egyik legnagyobb árbevételű cégét, az akkor még Pannon GSM, ma Telenor névre hallgató telekommunikációs vállalatot. A forgalom után számított helyi iparűzési adóbevétel egyszeriben megsokszorozódott, és a képviselők úgy határoztak, hogy a pénzt egy új iskola és sportközpont megvalósítására költik. Logikus, hiszen egyre többen költöztek a főváros tőszomszédságában fekvő vonzó településre, szükség volt az iskolai férőhelyekre. Az úszástól a fitnesszig terjedő sportkínálat pedig valóban menő szolgáltatás a felső tízezernek. Még az sem ejtette gondolkodóba a képviselőket, hogy egy évvel korábban maguk írtak ki pályázatot egy sportpark megvalósítására, amelyet egy helyi magáncég nyert meg. Az Európa-bajnok kenus felmenővel büszkélkedő helybéli, Dömötör László és két barátja erre a projektre alapította a Sportpark Kft.-t. Úgy tűnhetett, ennyi pénzzel a büdzsében megfér egymás mellett a két létesítmény.


Ilyen lenne a sportpark


A párttársuk nullázta le a számlájukat

Csakhogy jött a kormányváltás. Ám a törökbálinti sportberuházásokat nem közvetlenül a kurzusváltás ásta alá, hanem egy törvény, a lex Bóka. Balatonfüred fideszes polgármestere, Bóka István nyújtotta be 2010 őszén azt a törvényjavaslatot, amely megszüntette a telekommunikációs cégek iparűzési adófizetésének aránytalan megoszlását. A települések attól kezdve a cég szerződő ügyfeleinek a lakcíme alapján részesültek az adóból, nem pedig a cég székhelye szerint. Törökbálint 2,5 milliárd forintja egy tollvonással elillant. A 6 milliárd forintos építkezést 40 százalékos készültségnél leállították. Közben a sportpark is épülni kezdett, de ott is adódott gubanc. Nem várt helyen bukkant fel egy gáznyomócső. Az önkormányzat 2010 első felében még aktívan támogatta a projektet, és vállalta a vezeték áthelyezését. 2011 őszén végre az építkezés is elkezdődhetett, és 2012 májusában még a hitelhez szükséges jelzálogjog bejegyzéséhez is hozzájárult a település. Sőt, a magánbefektetők már azt szervezték, miként kaphatna a beruházás több százmillió forintot az úgynevezett TAO-pénzből, vagyis a vállalatok által sportberuházásra felajánlott társasági és osztalékadóból. Az Egészséges Egyetemi Diákságért Alapítvány elnöke, Dózsa Attila a VS.hu-nak elmondta, hogy a törökbálinti projekt felkarolásakor fontos szempont volt, hogy azon a vidéken akkor még nem volt alternatív sportlétesítmény. Ekkor azonban – nagyjából 2012 közepére – megfagyott a sportpark körül a levegő. Az építtetők egyrészt valóban eltértek az engedélyezett tervtől, másrészt azonban az ígéretek ellenére az önkormányzat sem oldotta meg a gázvezeték áthelyezését. Az önkormányzat nem járult hozzá a TAO-pénz befogadásához sem. A képviselő-testület attól kezdve zárt ülésen kezdte tárgyalni a sportpark ügyeit. Az építkezés leállt. Ott volt a városka közepén egy újabb torzó, benne a befektetők 120 millió forintjával.


A sportpark torzója


Megfizettetik az állami gondoskodás árát

A másik hibernált építkezés viszont éppen éledezni kezdett. Kiderült, hogy a gondoskodó állam filozófiájának jegyében az Orbán-kormánynak mindenre van megoldása. Az iskola- és sportközpont-építést egy kalap alá vette azokkal az uszoda- és élményfürdő-fejlesztésekkel, amelyeknek az üzemeltetésére az adott településnek többnyire eleve nem volt pénze. Az olcsóság és fenntarthatóság ígéretével saját hatáskörbe vonta ezeket a beruházásokat, amelyeket az előző, szocialista kormány még a köz- és a magánszféra együttműködésével (public private partnership, röviden ppp) próbált megoldani, igaz, azok közül is több fenntarthatatlannak bizonyult. Az Orbán-kormány 2012 júniusában döntött a konstrukcióról: az eredeti kivitelező, a Swietelsky fejezheti be az építkezést, és miután az állam 5,3 milliárd forintban állapodott meg vele, az eredeti ár pedig 6 milliárd lett volna, ezért a különbözetet az önkormányzatnak kellett állnia a Swietelsky felé. A létesítmény az államé lett, az üzemeltetés joga és kötelessége pedig az önkormányzaté. (Az eredeti konstrukció szerint 8 éven át a Swietelsky üzemeltette volna a komplexumot, havi mintegy 100 millió forintért.)


A sportközpont...


Díszpolgári címmel fejelték meg a kártérítést

Az elit környezetben megvalósuló hipermodern sportcentrum a gondoskodó állam mellett megmozgatta a sportmisszióval is megáldott kormány politikusainak fantáziáját is. Az MTK elnöke, Deutsch Tamás már 2011 őszén megállapodott a törökbálintiakkal, hogy a helyi kosárlabdacsapat az MTK színeiben indul a bajnokságon, egy évvel később pedig Turai István polgármester és a vívószövetség elnöke, Csampa Zsolt csapott egymás tenyerébe azzal, hogy Törökbálintot a vívók utánpótlás-nevelésének Pest megyei központjává fejlesztik. Az építkezés gőzerővel újraindult, és a törökbálinti Bálint Márton általános és középiskola 2013. szeptember 2-án már az Orbán Viktor kormányfő által celebrált országos tanévnyitó helyszíne volt. Ezen az eseményen pedig személyesen a miniszterelnök tett ígéretet a sportközpont további bővítésére. Törökbálint 2013. október 23-án díszpolgárává avatta a ppp-projekteket felszámoló államtitkárt, Hegmanné Nemes Sárát, valamint – a 700 milliós kártérítés leperkálása után egy évvel – a Swietelsky magyarországi vezérigazgatóját, Bodnár Árpádot. Az önkormányzat néhány nappal később, október 29-én felmondta a Sportparkkal kötött szerződést.

Fizetőképes kereslet kerestetik

A magánbefektetők az elmúlt hetekben szórólapokon tudatták értetlenségüket a helybéliekkel. Dömötör László ügyvezető a VS.hu-val közölte: kártérítési pert indítottak az önkormányzattal szemben. A képviselő-testület március végén határozatban fogalmazta meg válaszát, miszerint a Sportpark Kft. a hibás, mert nem valósította meg határidőre a beruházást, az önkormányzat pedig majd intézkedik az ügy lehető legkedvezőbb lezárása érdekében. Igaz, nem volt egyhangú a közgyűlés döntése. A korábban fideszes alpolgármester, ma már a Bálint Polgári Közéleti Egyesület képviseletében politizáló Csuka Attila a VS.hu-nak úgy nyilatkozott:
„amit az önkormányzat képvisel, nem átlátható, nem támogatható”,
maga sem érti, miért hátrált ki a település a beruházásból. Turai István polgármester a VS.hu kérdésére visszautasította azt a feltételezést, hogy a magánprojekt konkurenciája lenne az állam által épített és az önkormányzat által üzemeltetett sportközpontnak. Arra hivatkozott, hogy
„nem található lényeges párhuzamos elem, funkció”
a két sportlétesítmény között. A sportközpont fő attrakciói, az uszoda vagy a mozgó lelátóval felszerelt kosárlabdacsarnok valóban unikálisak maradnának Törökbálinton. Ám a már üzemelő fitnessz- és konditermek, valamint squashpályák konkurenciát kapnának a sportparkkal. Nem beszélve a tervezett második ütem fejlesztéseiről, amelyekben a vívás mellett a focira és a teniszre is gondoltak, márpedig a sportpark egyetlen üzemelő eleme a négy teniszpálya, a továbbiakban pedig grundfoci- és futsalpályákat is kialakítanának.


Úsztak a pénzben, most úsznak az árral


Minden tizedik forintjukat felemészti

Az önkormányzatnak pedig minden fillér számít. A hatalmas belső terekkel és két konferenciateremmel (köztük egy egyetem által is megirigyelhető lépcsős előadóteremmel) megálmodott iskola, valamint az uszoda és a többi sportlétesítmény éves üzemeltetési költségét 350-450 millió forintra becslik. Ez nagyjából a tizede a város éves költségvetésének. A városvezetés arra számít, hogy a sportcentrum bevételei fedeznek ebből valamennyit. Az első hónapok 5-8 millió forintos forgalmából még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, ám a konstrukció kísértetiesen hasonlít egy azóta „elárverezett” város esetére. Esztergomban (részben) az élményfürdő vitte csődbe a települést. A piaci alapon nem kifizetődő létesítményt az önkormányzat ideig-óráig azzal próbálta fenntartani, hogy maga fizette a helybéli iskolások ottani úszásóráit. Ez történik most Törökbálinton is – a város az egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt. A bővítés pedig szinte már elkerülhetetlen. A polgármester naplószerűen közli tárgyalásait a város honlapján, és ebből jól érzékelhető, hogy a vívószövetség elnökének nagyon fontos ez az utánpótlásbázis. Elitkörnyezet dukál a vívóknak, elvégre elitsportról van szó, újdonsült olimpiai bajnokunk, Szilágyi Áron is az ország legjobb gimijéből, a Fazekasból járt edzeni. Csampa Zsolt március elején személyesen vitte ki a Nemzeti Sportközpont főigazgató-helyettesét, aki maga is sürgette a tervek bemutatását. Hogyne tette volna, ha egyszer a bővítést már a miniszterelnök is megígérte. Márpedig Orbán Viktor szavatartó ember. 2010 tavaszán azt mondta: itt az ideje, hogy a kormány a DVSC eredményeihez méltó futballstadiont építsen Debrecenben, és négy év múlva már kész is a 12 milliárd forintot felemésztő focipálya. Apró szépséghiba, hogy az üzemeltetésre kiírt közbeszerzési pályázaton első nekifutásra senki sem tett ajánlatot. Vélhetően azért, mert a túlméretezett sportlétesítményeket még konkurencia nélkül is kilátástalan vállalkozás nyereségesen működtetni.