Orbán újraértelmezte a megszállás-emlékművet

Fotó: V. kerület képviselőtestülete

-

A miniszterelnök az angyalban (amelyre rászáll a birodalmi sas) az ártatlan áldozatokat látja, nem az ártatlan államot.


A német megszállás emlékművének legérzékenyebb pontja éppen ez: mit ábrázol az angyal. A szobor helyszínét engedélyező V. kerületi önkormányzat elé került dokumentumban ott volt a mű leírása: „elnyomás és elnyomott, megszálló és megszállott jelenik meg. (...) Két kultúra jelenik meg, az egyik, mely úgy gondolja, hogy erősebb (de mindenképpen agresszívebb) fölé tornyosul, rátelepszik és lecsap a másik szelídebb, lágyabb vonalú alakra, Magyarországot képviselő, megtestesítő Gábriel arkangyal figurájára. A szobortervet véleményező szobrászok, Melocco Miklós és Benedek György azt írták, „az emlékműnek hűen kell tükröznie Magyarország méltóságának és függetlenségének elvesztését, monumentalitásában ki kell fejeznie a megszállás egész nemzetet sújtó tragédiáját.”

Ezen értelmezés miatt tiltakoztak sokan - zsidó szervezetek, történészek, politikusok, civilek - az emlékmű ellen, mert a magyar állam felmentését nettó történelemhamisításnak tartják.

Orbán is beszállt a „mit jelképez az angyal”-ba

Orbán korábban azt mondta, az emlékmű főhajtás az áldozatok előtt. Most Dávid Katalin akadémikusnak válaszolva fejtette ki hosszabban álláspontját a szoborról. A levelet az Origo hozta nyilvánosságra.

A miniszterelnök szerint Dávid Katalin írása (ennek mi nem találtuk nyomát) volt az első, amely elkerüli a „sajnos lassacskán elkerülhetetlen, olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját”. Az első sarkalatos kérdés, hogy kik voltak a megszállók: nácik vagy németek? A miniszterelnök szerint németek, akik akkor éppen a náci államberendezkedés rendje szerint élték életüket. A kettő közötti különbségtétel inkább a németekre tartozik, „kevésbé a német nemzeti erényeket egyébként elismerő, s a másik hibái iránt általában megértő és lovagias magyar ítészekre.” A kormány ezért nem érzi aggályosnak a birodalmi sas megjelenítését.

Az angyalban Orbán az ártatlan áldozatokat látja, és nem valamiféle ártatlan államot. Az ugyanis szerinte önmagában is képtelenség, arra ugyanis „nem az ártatlan és a bűnös, hanem a közjogi és nemzetközi jogi felelősség dimenziói érvényesek.”

Az áldozatoknak emléket állítani Orbán szerint erkölcsi kötelesség. A szoborkompozíció szerinte jelképezi a keresztényellenességet is. A műalkotás a miniszterelnök szerint erkölcsi és történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan.

A magyar felelősségről - Orbán és mások

A megszállt ország vezetőit is felelősség terheli - szerinte a kollaborálás vádja és felelőssége megáll.

A lefogósabb kérdés, hogy mit kezdjen a később született nemzedék az együttélés kérdésével. Orbán szerint a magyarok mindent megtettek, amit tehettek: „Bocsánatot kértünk, habár tudjuk, hogy a népirtókkal való kollaborálás bűne megbocsáthatatlan. Jóvátételt adtunk, habár tudjuk, ami történt, jóvátehetetlen. Olyan felelősséget nem vállalunk, amely nem illet bennünket.” Orbán szerint német megszállás nélkül nincs deportálás és nincsenek százezerszámra elveszett életek sem. Ennek belátása nélkül szerinte nehezen képzelhető el őszinte és bizalomra épülő együttélés a jövőben. A holokauszt áldozatainak emléknapján Pokorni Zoltán fideszes politikus arról beszélt, a német megszállás magyarázat és nem mentség a holokausztra. Áder János köztársasági elnök Auschwitzban azt mondta, a koncentrációs táborban minden harmadik áldozat magyar zsidó volt, azok, akiket Magyarország német megszállása után a magyar állami szervek közreműködésével zártak gettóba, majd deportáltak. Mint fogalmazott: máig ható fájdalom, hogy a magyar állam nem szegült szembe "a német megszállók ördögi tervével", a végső megoldás kikényszerítésével, sőt annak kiszolgálójává vált. "Az 1944. március 19-én megszállt Magyarország nem védte meg polgárait."