Kormányrendelet Simicska ellen: betiltják a reklámoszlopokat

Fotó: VS.hu / Hirling Bálint

-

A törvény még nem, a kormányrendelet viszont végleg keresztbe tesz Simicska Lajos hirdetési cégének.


Még súlyosabban avatkozna be a közterületi reklámpiacba a Fidesz–KDNP az európai uniós illetékeseknek már megküldött „településkép-védelmi” kormányrendelettel, mint az azt megalapozó törvény – derült ki a Magyar Nemzet birtokába került tervezetből.

A tavaly decemberben a parlament kormánypárti többsége által megszavazott törvény szövege csak olyan általánosságokat említ, miszerint nem sérülhet a „település vagy településrész jellegzetes, értékes, illetve hagyományt őrző építészeti arculata”, illetve „érvényre kell juttatni azt az alapelvet, hogy a reklámok mennyisége és településképet befolyásoló jellege a településkép védelmének megfelelő, észszerű mértékű legyen”.

Az észszerűség mértékét a kormányrendelet-tervezet nem bízta a véletlenre, hiszen kimondja: „Reklám közzétételére, illetve reklámhordozóként, reklámhordozót tartó berendezésként közterületen közművelődési célú hirdetőoszlop kivételével hirdetőoszlop nem alkalmazható.”

S hogy mi is az a „közművelődési célú” hirdetőoszlop? Erről is pontos útbaigazítást kapunk: biztosan nem Mahir-oszlop, amelyből jelenleg 650 van csak Budapesten. A javaslat a hagyományos hirdetőoszlopokat nem is tekinti utcabútornak, csak a „közművelődésit”, az utasvárót, az úgynevezett kioszkot, információs vagy más célú berendezést.

Így amit az ugyancsak kormánypárti vezetésű fővárosi önkormányzatnak nem sikerült elérnie 2016 januárjában az önkényes oszlopbontással, most egy hónap alatt megtennék.

A rendelet ugyanis az elfogadástól számított 30. napon lépne hatályba. Annak ellenére, hogy a Debreceni Ítélőtábla február végén szinte minden pontban a Mahirnak adott igazat, s jogerős, megfellebbezhetetlen döntésével kimondta: hatálytalan és érvénytelen a Fővárosi Közgyűlés döntése az utcabútorok reklámcélú használatára 2006-ban kötött és 2031-ig érvényes szerződés felmondásáról.

Amit a rendelet alapján aligha tud majd teljesíteni a Mahir: közművelődési célú hirdetőoszlop létesítéséről és fenntartásáról az önkormányzatoknak kell gondoskodniuk, s az oszlopon az adott település közművelődési intézménye hirdethet csak. Információk szerint ennek ellentmond az az idén januártól tapasztalt fővárosi gyakorlat, amely a teljes oszlopeltávolítási kudarc miatti bosszúnak is tekinthető: a Mahir hirdetőfelületein ugyanis jelenleg egyetlen fővárosi színházi hirdetés sem található, holott a cég szerződésben vállalt jelentős kedvezményt ad ezen kulturális intézményeknek.

Ugyanakkor a rendelet teljesen átformálná az óriásplakátok rendszerét is, szakértők szerint úgy, hogy az előírásokat jellemzően egy, a kormánypártok bizalmát élvező társaságra szabják. Ez a cég nem más lehet, mint az oszlopháború nyertesének is tekintett francia tulajdonú JCDecaux Hungary Zrt., amely több mint egy éve megtáltosodott: a fővárosi tömegközlekedési megállókban és azok környékén egyre több új reklámhelyet létesítettek, s amíg a Mahirt minden úton megpróbálták ellehetetleníteni, a franciák egyre-másra kapták meg a Fővárosi Közgyűlés tulajdonosi bizottságának hozzájárulásait a telepítésekhez. A JCDecaux a Mahirral egy időben kötött szerződésének teljesítésével csaknem egy évtizedig adós maradt, s ezt a 2010 utáni fővárosi vizsgálatok is alátámasztották.

Az óriásplakátokra egy kurta-furcsa szabályt állítana a kormányrendelet: „Az utcabútorok kivételével a reklámhordozót tartó berendezés reklámhordozók elhelyezésére igénybe vehető felülete a tizenegy négyzetmétert nem haladhatja meg.”

A szándék egyértelmű: a nagyobb méretű berendezések eltávolítása a javaslat egyelőre névtelen megfogalmazója szerint a reklámhordozó, illetve az adott ingatlan tulajdonosának „egyetemleges” felelőssége lesz. Tehát ha például a Mahir vagy az azonos tulajdonosi körhöz tartozó Publimont Kft. nem bontaná el a saját óriásplakát-tartóit Budapesten, a főváros immár joggal jöhetne a dózerekkel, ráadásul saját ez irányú költségeit is követelhetné, akár peres úton.

Egyelőre azonban a Mahir Cityposter Kft. követel a fővárostól: a Debreceni Ítélőtábla döntése alapján legalább 1,27 millió forintos perköltséget. A társaság számításai szerint viszont 2016 januárjáig visszamenőlegesen nemcsak az akkor tönkretett, több mint másfél száz hirdetőoszlop egyenként nagyjából egymilliós kártételét, hanem az azóta elmaradt hirdetések miatt kieső bevételeket, a nem vagyoni hátrány miatt nekik járó összegeket is követelhetik. Becslések szerint akár több száz millió forintot is követelhetnek majd a fővárostól, s az önkormányzatnak az adófizetők pénzéből ezt előbb-utóbb ki is kell fizetnie.

Magyar György, a cég jogi képviselője lapunk érdeklődésére elmondta: ma tárja megbízója elé javaslatát egy peren kívüli megoldásra. Az ügyvéd a kormányrendelet-tervezet vizsgálatára is megbízást kapott, így az azzal kapcsolatos esetleges jogi lépések is terítéken lesznek a Mahir és az ügyvédi iroda mai megbeszélésén.

Azonban azt, hogy ez nem csak a Mahir ügye, jelzi a Magyar Reklámszövetség 2016. december 13-i állásfoglalása a parlamentben aznap elfogadott, a településkép védelméről szóló törvényről, amely így szól: „Megsemmisíti a kormány a közterületi reklámozást.” A szervezet szerint a jogi szabályozás alaptörvénybe ütközhet, sértheti a versenyjogot és több európai uniós előírást is.

A harmadik Orbán-kormány és parlamenti többség a korábbi években is képes volt saját gazdasági-politikai érdekei szerint módosítgatni a jogszabályokat. Mint a tavaly októberi kvótanépszavazás kampányának végén kiderült: a miniszterelnök bizalmasának számító Garancsi István cége, az Esma villanyoszlopokra szerelhető, úgynevezett lengőkaros hirdetésekből több mint ötezret adott el a kormánynak 238 millió forintért. Az ilyen típusú hirdetéseket 2015-ig jogszabály tiltotta.

A településkép-védelmi törvény végrehajtására készített kormányrendelet-tervezetet jelenleg Brüsszelben vizsgálják, az általunk megszerzett dokumentumot a Miniszterelnökség többszöri kérésünkre sem adta ki, kérdéseinkre választ máig nem kaptunk.