Orbán: A mostani kurzus 2008-ban kezdődött

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd / MTI/Koszticsák Szilárd

-

2012-es megalakulása óta először szervezett konferenciát a Friends of Hungary – Magyarország Barátai Alapítvány. A Budapest Music Centerben tartott rendezvényen felszólalt Martonyi János és Orbán Viktor is. Tudósításunk az eseményről.


Orbán: A mostani kurzus 2008-ban kezdődött

„A köztársasági elnök kiírta a választások időpontját, így én sem tudom objektíven szemlélni a helyzetet” – ezzel kezdte Orbán Viktor a Friends of Hungary Alapítvány konferenciáján tartott záróelőadását. Viszont hozzátette: tudja, hogy erre kellene törekednie, miután a konferencián kritikus tudósok, „és nem propagandisták gyűltek össze”. „Régi közhely, hogy az ember rokonait örökli, de barátaira és ellenségeire magának kell rátalálnia” – utalt a Magyarország Barátai Alapítványra, majd még hízelgőbbre váltott: „itt az ember szívesen tollasodik”. Elmondta, szerinte ha barátokat akarunk találni a világban, előtte magunkat kell megismernünk. Ezután, több korábbi beszédéhez hasonlóan, a magyar észjárás sajátosságának fejtegetésére tért rá. A tudományra hivatkozva kijelentette, hogy „ha a nyelvünk különleges, észjárásunk is az”, majd színesítette is beszédét néhány, a magyarság különlegességéről szóló idézettel. A széthúzásról és az összefogásról szólva úgy vélte: a 2010-es választások eredménye, illetve az új alkotmány elfogadása utóbbit erősítette. Majd kitért arra: bár sokan elfelejtik, szerinte a mostani kurzus nem 2010-ben, hanem 2008-ban kezdődött. A népszavazásra utalt itt, és hozzátette: korábban nem nagyon sikerült népszavazásokon dönteni a feltett kérdésekről, hat éve viszont egyértelmű volt a referendum sikere. A pénzügyi válsággal kapcsolatban is 2008-ról beszélt: úgy vélte, sokan nem is figyeltek fel rá, de nem Görögország volt az első ország, amely pénzügyileg összeomlott, hanem Magyarország. A kormányfő azzal magyarázta ennek visszhang nélkül maradását, hogy nem vagyunk tagjai az eurózónának. „Saját magunk dicsérete olyan fontos, hogy nem bízhatjuk másra” – idézett egy állítása szerint fideszes bölcsességet, majd nem is tudott ellenállni a csábításnak, és felsorolta, miket tart a Fidesz-kormányzás legjobb eredményeinek. Kitért az árvíz leküzdésére, a negyedmillióval több munkavállalóra és a gazdaság beindítására, majd leszögezte, hogy a Fidesz a munkaalapú társadalom kiépülését tartotta fontosnak. Kijelentette: a nyugat-európai jóléti társadalomszervezés ideje lejárt, eljött a munkaalapú társadalom ideje. Sőt, továbbment: 70 százalék fölötti foglalkoztatottság elérésének reményéről beszélt, és arról, hogy sikerül a kínai arányokat megközelíteni Európán belül. Orbán beszédében négy pillért említett, melyek kapcsán szerinte közmegegyezés van a „nemzeti együttműködés rendszerében”. Elsőként említette, hogy a munkaképes embereknek munkából, nem pedig segélyből kell élniük. A második pillér szerinte, hogy „aki adósságra alapozza életét, az nem lehet szabad”. Példaként említette az önkormányzatok adósságának átvállalását. Harmadikként a gyermekvállalás és a családtámogatás fontosságát említette, negyedikként pedig arról beszélt, hogy a határon túl élő magyarokat is a nemzet teljes jogú tagjának kell tekinteni. Végül leszögezte: nem szabad provinciálisnak lenni, még úgy sem, hogy csak Európa szemszögéből tekintünk a dolgokra. Kijelentette, hogy tanulnunk kell akár az Egyesült Államoktól és Japántól is, és belátnunk, hogy az európai politizálás bajai gyakran belső gondokat képeznek le.


A kormány kommunikációját kritizálták jobboldali értelmiségiek

Martonyi előadása után kerekasztal-beszélgetés kezdődött a Heti Válasz főszerkesztője, Borókai Gábor moderálásával. Elsőként arról kérdezte három beszélgetőtársát: hogyan látják, miként ítélik meg ma külföldről Magyarországot? Oplatka András történész bele is vágott a közepébe: „a nyugati sajtó zöme igazságtalanul ír az országról, és ez le is csapódik a közvéleményben”.  Elmondta: két évvel ezelőtt az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen befejezte a tanítást, amit ha csak megemlít Svájcban valakinek, az rögtön sajnálkozik: „hát, meg is értem, egy ilyen országban nem is lehet”. Roska Tamás akadémikus épp az ellenkezőjét tapasztalta: szerinte nem szerénytelenség azt mondani, hogy Berkeleyben egy egészen új technológia kidolgozásában vehettek részt ők, magyarok. „Hihetetlen az a tisztelet és az a reputáció, amivel a magyar idegtudomány kapcsán találkozunk” – mondta. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Baán László is úgy vélte, mint Oplatka: amit a sajtó sugall, az szerinte is túlzó. Viszont elmondta: ő nem hallott soha egy negatív hangot sem például a Musée d’Orsay-beli projektje kapcsán. Az általános politikai képnek szerinte nincs olyan ereje, ami befolyásolhatná a meglévő emberi-szakmai viszonyokat. Borókai ezután feltette a kérdést: a kormány által használt unortodox eszközök mennyiben járulhattak hozzá a negatív képhez – „mi az, amit másként kellene képviselnünk Európában, hogy  jobban elfogadják a magyar kormány válságkezelési módját?” Oplatka a külügyminiszter jelenléte miatt zavarban volt a kritika megfogalmazását illetően. Azért elmondta: „a magyar kormány az utóbbi három esztendőben nagyon ritkán, és nem elégségesen indokolta meg azt, amit tesz”. Példaként hozta, hogy a médiatörvény szerinte nagyon rosszul lett időzítve.  Borókai rögtön hozzá is tette, hogy amikor ő kormányszóvivő volt, sokkal nyugodtabban lehetett irányítani az országot, de most válság van, és „ember legyen a talpán”, aki ilyenkor jól tudja végezni az utólagos kommunikációt. Baán szerint a kormány tudatosan vállalta, hogy más típusú nyelvpolitikai teret próbál kialakítani. Ő is a válságot említette, mint ami nehézzé teszi a dolgot, „egyszerűen más módon kell Európának működnie”. Úgy vélte, a miniszterelnöknek ambíciója, hogy ebben a tágabb, európai térben kommunikáljon. Roska szintén a nyugat-európai életmód folytathatatlanságáról beszélt: mint mondta, a Távol-Keleten például kétszer annyi ember tízszer annyit dolgozik, mint Európában, ráadásul kevesebb pénzért. „Van egy olyan nyugat-európai, gondolkodásbeli vakság, ami nem tud szembenézni a XX. század második felének kelet-közép-európai történelmével”. Oplatka ezután kétkedésének adott hangot: szerinte nem biztos, hogy a kormánynak érdemes felvállalnia a mostani körülmények között ezt a harcot. Igyekezett csillapítani a kedélyeket: kijelentette, hogy azért senki ne becsülje le Nyugat-Európát, ami „hatalmas erő, hatalmas potenciál”. Elmondta: ő hibának tartja megideologizálni a gazdasági szükségszerűségből (például a bankok szerinte szükséges megadóztatása) született szembenállást. Baán úgy vélte: a kormány sok problémára egy „rossz, régi nyelvezettel” felel. De azért leszögezte: amit tesz a kormány, az mindenképpen vállalhatóbb, mint a kommunikációja. Borókai mindezek után a jövőről kívánt szólni, de Oplatka közbevágott: szerinte egyensúlytalanság lenne,  ha csak a kormány hibáiról beszélnének, mert hibás az ellenzék és a nyugati sajtó is.  Oplatka úgy vélte, a mostani ellenzék volt az, ami soha nem tudta elfogadni a választások eredményét. „Nem kéne kivinnie az országnak a szennyesét nyugatra” – tette hozzá, de azért bevallotta, hogy ezt már a Fidesz is megtette 2006-ban. „A sajtóban ma erősen jelen van az a hetvenes években szocializálódott értelmiség, ami a hatvannyolcas neomarxista indíttatást kapta” – vélekedett. A Heti Válasz főszerkesztője is kormánypárti füleknek kedvezőbb hangot ütött meg: szerinte a kormány maga mögött akarja hagyni a second-hand státust, a „merjünk kicsik lenni”-mentalitást.  Úgy vélte, a mostani vezetés fel akarja mutatni azt a Budapestet, ami nem csak lepusztult jelenségek, például romkocsmák segítségével kívánja idevonzani az érdeklődőket. Elmesélt egy történetet: Eötvös Péter felkereste Orbán Viktort, amikor a BMC épült, és kért hatszázmilliót a projekt befejezésére. Orbán megnyugtatta, hogy lesz pénz, ezen viszont Eötvös rendkívül elcsodálkozott. Borókai szerint Orbán minderre azt felelte, hogy ami közelebb visz minket Nyugat-Európához, arra mindig van pénz. „Magyarországnak van brandje?” – tette fel a végül a kérdést a moderátor. Baán azt mondta: összeállt az általános kép, „Magyarország brandje nem jó”, de a mai felgyorsult kommunikációs közegben gyorsan lehet az ilyen képen változtatni.

Martonyi: Nem kell választanunk Közép-Európa és az európai integráció között

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk: a több különböző, Friends of Hungary nevű szervezet közül a Vizi E. Szilveszter fémjelezte, tudósokból álló alapítvány szervezett hétfőre konferenciát Budapesten. Délelőtt már fogadta őket Áder János a Sándor-palotában: az államfő kijelentette, „Magyarország büszke lehet arra, hogy ilyen barátai vannak”. A rendezvényen többek között Martonyi János külügyminiszter mondott beszédet. „A külpolitika alapvető célja is a barátok szerzése” – vélekedett. A legfontosabbnak azt nevezte, hogy a szomszédainkkal legyünk jóban: szerinte nehéz lenne a világ távoli országaival jó viszonyt kialakítani, miközben még a szomszédainkkal sem vagyunk jóban. Az Alaptörvényt említette példaként, a szomszédbarátság kifejezőjét, majd hozzátette: előny, hogy a magyarság „a világ majdnem minden országában jelen van”. A külügyminiszter szót ejtett a kettős állampolgárság bevezetésének fontosságáról, de úgy vélte, az autonómia különböző formáinak elismerése nehéz kérdés, „itt már vitatkozunk”.  „Mindig föl-fölmerül, hogy a magyaroknak területi igényeik lennének. Nincsenek” – tette egyértelművé Martonyi. „Tudomásul vettük a területek elvesztését, de mások azt vegyék tudomásul, hogy a területekkel jelentős magyar közösségeket is kaptak” – fejtegette, de úgy vélte, jó irányban haladnak közös közép-kelet-európai dolgaink. „Építünk egy olyan Közép-Európát, ami a legjobb keretet adja ezen viták megoldásához” – tette hozzá. De ez az együttműködés Martonyi szerint nem alternatívája az európai integrációnak, és nem szabad elfogadnunk, hogy “vagy Közép-Európa, vagy európai integráció”. Európával kapcsolatban Orbán Viktort idézte: „nem vagyunk euroszkeptikusok, eurorealisták vagyunk”. Majd hozzátette: mi, európaiak mindent egyfajta józan szkepszissel kezelünk, de ettől még elsődleges nemzeti érdek az európai integrációban való részvétel.  De elmondta azt is: az EU-s alapszerződések sérelmére történik “a lopakodó hatáskör-bővítés”. A külügyminiszter szerint ez gerjeszti az intézmények egymás közti konfliktusát is. A végén kitért az amerikaiakkal való ellentmondásos viszonyra is Martonyi. Kijelentette: szeretettel várják az új nagykövet asszonyt (aki még Magyarországra érkezése előtt bírálta az itteni kormánypolitikát a fékek és ellensúlyok meglétével kapcsolatban). Kérdésre válaszolva a külügyminiszter elmondta: ha bárki akarná is, kizárt, hogy lehetséges lenne Magyarországon belülről kialakítani egy önkényuralmi rendszert. Elmondta továbbá: a szomszédos országokban az ottani magyar közösségeknek kell eldönteniük, miként akarnak élni, a magyar kormánynak pedig ezekben a döntésekben kell támogatni őket.