Önálló EU-hatáskörökre van szükség!

Verhaegen Soetkin

a leuveni Centre for Citizenship and Democracy kutatóintézet munkatársa

Önálló EU-hatáskörökre van szükség!


Erősíteni kell az európai integrációt az EU keretei között, mert meglátásom szerint ez szolgálja ma az itt lakók érdekeikt a leginkább. Az Európai Unió azon értékeket próbálja meg védelmezni, kikényszeríteni – kezdve a demokráciától a jogállamiságon át az esélyegyenlőségig –, amelyeket sokszor a polgároknak saját országukkal szemben egymagukban nem sikerülne érvényesíteniük. Az Európai Unióhoz való csatlakozás ezért számos ország számára előrelépés volt, de az Európai Unió struktúrái azt is megakadályozzák, hogy azon populista erők határozzák meg a kontinens sorsát, amelyek egy-egy tagállamban amúgy könnyen meghatározó pozícióba kerülhetnének. Az Európai Uniónak azonban geopolitikai fontossága is van, ugyanis erősíti azon országok érdekeit, amelyek egyedül nem tudnának már a globális versenyben helytállni. De az Európán belüli konfliktusok is csökkennek, mert az EU keretein belül az egyes tagállamok könnyebben tudnak dialógust folytatni – de egyben (mindenféle nem békés eszközről lemondandó) erre is vannak kötelezve. Ahhoz azonban, hogy az Európai Unió ezen céloknak megfelelően működhessék, erősíteni kell az EU szintjén a hatásköröket. Az EU csak akkor tudja beteljesíteni az „európai ígéretet”, ha döntéshozóinak megvannak ehhez a megfelelő kompetenciái, s nem kell minden adott esetben tagállami vétótól tartani. Az európai integráció csak akkor nyerheti el értelmét, ha az Európai Unió hatáskörei erősödnek, és immáron nem a tagállam jóindulatától függnek. Egy olyan Európai Unió, ahol továbbra is a tagállamok döntenek mindenről, nem tud megfelelően működni, s különféle tagállami ellentmondások, ellentétek foglya marad. Például az Európai Unió legnagyobb vívmányát és értékét, a tőke, a személyek és a munkaerő szabad áramlását, csak akkor lehet fenntartani, ha nem tagállami hatáskörben marad ennek megvalósítása, mert a tagállamok esetleg korlátoznák mindezt. Az Európai Unió nem válhat persze egy merev, zárt államszerű képződménnyé, mert lényege – az újszerű problémareagálás – csak akkor tud kiteljesedni, ha mind struktúrájában, mind gyakorlatában flexibilis, rugalmas marad az EU. A legfontosabb cél azonban ma – mert ez a feltétele az EU önálló kompetenciáinak – a demokratikus legitimitás erősítése: csak ha a polgárok közelebb érzik magukhoz az EU-t, és ha a döntéshozókat közvetlenül választhatják, lehet valóban követelni, hogy az EU hatásköreiről immáron önmaga, s ne a tagállom rendelkezhessenek. Ez az európai és tagállami politikusok közös felelőssége, ma ugyanis sokszor őmaguk erősítik a polgárok politika- és Európa-idegenkedését. Ha az EU dönt, az mint „Brüsszel döntése” jelenik meg, mintha egy tőlünk független entitás akarna beleszólni az életünkbe. „Brüsszel” azonban maga az Európai Unió, amelynek egyre inkább nem a tagállamok, hanem az európai polgárok föderációjává kell válnia.

Milyen legyen 2030-ra Európa?


Szuverén nemzetállamok uniója
Európai Egyesült Államok

SZAVAZAT UTÁN