Olyan feszült, majd szétrobban

-

HÁTTÉR

Két hónappal Nagy Imre meggyilkolása után két fegyveres fiatalember ejti túszul a berni magyar nagykövetet. A helyzet feloldhatatlannak tűnik, túl sok a fegyver és az indulat. Régen izgultunk ennyire magyar filmen.


Szász Attila minimalista, túszejtős drámája egyrészt beleillik a magyar műfaji film évek óta zajló reneszánszába, másrészt úgy jár körül egy ellentmondásos politikai/történelmi témát, hogy nem lesz sem giccses megemlékezés, sem pedig szájbarágós magyarázata a múltnak. Kulka János pedig három éven belül másodszor alakít feledhetetlent egy dilemmázó pártkatona szerepében. Szögezzük le rögtön, hogy nincs értelme a történelmi hűséget számon kérni a filmen, hiszen az már az elején leszögezi, hogy ugyan megtörtént eseményeken alapul, de el is rugaszkodik azoktól, klasszikus, feszes thrillerré formálva az eseményeket.


Két hónappal Nagy Imre meggyilkolása után a felszín alatt még mindig forronganak az indulatok – nem csak Magyarországon, Svájcban is. A berni magyar nagykövet, Koroknai (Kulka János) próbálja Vermes (Szikszai Rémusz) áskálódása ellenére is megtartani a pozícióját, emigráns magyarok próbálnak hazajutni - egy átlagos nap a berni követség életében. Minden felborul azonban, amikor Ábel (Szabó Kimmel Tamás) és Bános (Kádas József) rajtaüt az épületen, túszul ejtve Koroknait. Hamar kiderül azonban, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint eltervezték, és hogy a svájci rendőrség megérkezésével kialakuló patthelyzetnek talán nincs is jó feloldása.


Két fontos tulajdonsága a filmnek, hogy mindössze százötven millióból készült és hetvenhat perces. A szűkös játékidővel viszont remekül gazdálkodik. A forgatókönyvet író Köbli Norbert jó érzékkel adagolja az újabb és újabb fordulatokat, és  akárcsak az „ikerdarabnak” tekinthető A vizsga esetében, itt sem engedi a folyamatos feszültség, hogy akár csak egy percre is ellankadjon a figyelmünk. Akad szerelmi szál, politikai és személyes konfliktus is, de sikerült úgy összefésülni őket, hogy egyik sem nyomja el a másikat, koherens egészet alkotva zakatolnak az elkerülhetetlen végkifejletig. Ehhez pedig remek környezet az alig pár szobából és egy csigalépcsőből álló követség épülete – már csak azért is, mert a szűk terek felerősítik a karakterek között feszülő személyes ellentéteket.


A színészek pedig élnek is a lehetőséggel – Kulka János egyenesen brillírozik a történelmi események és a személyes felelősség kettős présében vergődő diplomata szerepében, már csak az ő játéka miatt is megéri megnézni A berni követet. Szerencsére Szabó Kimmel Tamás és Kádas József sem sokban maradnak el tőle. Ahogy a rendező is egyre jobban elmélyíti az általuk játszott karaktert, úgy ők is egyre erőteljesebben kibontakozhatnak. Szabó Attila  nem ítélkezik egykikük fölött sem, nem próbál hőst vagy mártírt faragni belőlük – egyszerűen két embert látunk, akik azért küzdenek, amiben hisznek. Hármójuk mellett meg kell említeni még a cinikus, láncdohányos Vermest, aki tökéletes ellenlábas karakter.


A berni követ A nyomozó, A vizsga, a Nem vagyok a barátod vagy épp a Megdönteni Hajnal Tímeát után újabb bizonyíték arra, hogy fölösleges szórni a földet a magyar filmek koporsójára, hiszen időről időre érkezik egy olyan alkotás, amiért mindenfajta viszketés nélkül lehet lelkesedni. Nem akar többnek látszani annál, mint ami – egy régivágású, feszes thriller -, de nem is kell neki. Pont így jó.