Nyelvtanulók, figyelem! Egy katonai teszt elárulja, érdemes-e gürcölni

Fotó: Getty Images / Stephen Morton / Getty Images / Stephen Morton

-

Eddig titkos volt, ám hamarosan publikus lesz az a katonai teszt, amivel a nyelvtanulást ugyan nem lehet megspórolni, de legalább megmondja, melyik nyelvvel érdemes próbálkoznunk.


A Hi-LAB (High Level Language Aptitude Battery) tesztet az USA kormánya megbízásából az University of Maryland kutatói fejlesztették ki. Ez a terror elleni harc civilek számára is jól hasznosítható mellékterméke. Korábban ugyanígy a hadseregtől kaptuk a tépőzárat vagy a teflont. A Hi-LAB kidolgozása 2001. szeptember 11-e után kezdődött, amikor az Egyesült Államoknak hirtelen nagy szüksége lett arab, dari, pastu és urdu nyelven kiválóan beszélő emberekre mind a katonaság, mind diplomácia területén. A probléma megoldására kutatási programot alapítottak, ami mára évi 12-15 millió dollárból gazdálkodik.

A tesztről korábban alig szivárgott ki információ, csak 2012-ben mutatták be.  A Hi-LAB teszt fájdalmasan őszinte: kimutatja, hogy kik tudnak csak vérrel és verejtékkel nyelvet tanulni. A felmérésen alacsony pontszámot szerzők jobban teszik, ha új célokat tűznek ki maguk elé.

A hadsereg szerint működő tesztet a Nautil.us járta körbe.

 


A memória szerepe

Az elmúlt 30 évben számos kutató, többek között Alan Baddeley pszichológus és Peter Skehan nyelvész bemutatták, hogy a második nyelvet kiválóan elsajátítók számos az anyanyelvtanulás során szükséges kognitív képességet is használnak. Azok tehát a sikeresek, akik a biflázás helyett úgy tudnak nyelvet tanulni, ahogy gyermekkorukban tették.



Az University of Maryland nyelvi központjában (CASL) a két kutató feltételezéseit próbálták egy elméleti modellbe beépíteni. Az ellenőrzésre 2011-ben került sor, ekkor 500, a második nyelvet felnőttkorban kiemelkedő szinten elsajátító szövetségi alkalmazottat vizsgáltak meg.

A teszt feladataival a memóriát, a koncentrációképességet és a hangok iránti érzékenységet vizsgálták a CASL kutatói. Az egyik vizsgálat során során egy vagy két szótagú értelmetlen szavakat mondtak fel sorban, majd a tesztelőnek jelezni kellett, hogy a következő sorozatban van-e az első sorozatban hallottból - ez a munkamemória tesztjére szolgált. Az asszociatív memóriára egy olyan gyakorlat volt, amiben húsz szópárt mutattak az alanynak angol és halandzsa nyelven. Néhány perccel később a nem létező mellé a tesztelőnek be kellett írnia a szó angol megfelelőjét.

 

-


Három dolog kell egy nyelv kiváló elsajátításához

Az 500 főt a félnapos teszt elvégzése előtt két csoportra osztották. Egyikbe azokat tették, akik Cole-hoz hasonlóan minden területen (beszéd, írás, szövegértés) magas szinten voltak (“high attainers”), míg a másikba azok kerültek, akiknél csak egy terület volt kiemelkedő (“mixed attainers”).

A teszt 70%-os pontossággal megjósolta, hogy kik azok, akik magasabb szinten birtokolják a nyelvet: képesek az új nyelvi mintát adaptálni, gyorsan megjegyzik a hangokat és ehhez kapcsolódó információkat. Fontos, hogy ez az első alapos bizonyíték arra, hogy milyen készségek biztosítják hosszútávon a nyelvtanulás sikerességét.

2013-ban Doughty és csapata összesítették az eredményeket, amelyek alapján elmondható, hogy nyelv magas szinten való elsajátításához jól működő memória kell. Azaz a munkamemória, ezen belül a fonológiai hurok nevű funkció szerepe meghatározó. Ez nemcsak automatikus ismétlést jelent, például egy telefonszám visszamondását, hanem egy szó megfelelő ragozását is. Ezenkívül a kisgyermekkorban használt implicit tanulás és asszociatív memória is kell. Ahogy Doughty magyarázta: “sok szempontból egy komplex nyelvi rendszert nem lehet csak a szabályokból megtanulni”. A professzor azokat is megnyugtatta, akik a Cartoon Network vagy a torrentkliens előtt készülnek a nyelvvizsgára: valóban van olyan része a nyelvnek, amit filmekből vagy az utcán sétálva lehet felszedni.

Hasonló tesztek már az 1930-as években is voltak, a legszélesebb körben elterjedt alkalmassági tesztet (Modern Language Aptitude Test) 1959-ben publikálták. Ezt adaptálták és fejlesztették tovább a katonaság számára az 1960-as években, Defense Language Apitude Battery (DLAB) néven. A teszteredmények alapján két csoportba osztották az embereket. Akiknek magasabb pontszámot értek el, azok kínai, arab, japán vagy koreai, míg az alacsonyabb összpontszámot elérők az angol nyelvhez közelebb eső újlatin, illetve német nyelvcsoportokba kerültek. Ez a teszt viszont nem tudta megjósolni, hogy ki nem jut tovább az alapszinten.

Másfelől a hatékonyságot minden elé helyező katonai vezetők részéről volt egy általános nyavalygás is: “ha négy hónap alatt meg lehet tanulni a helikoptervezetést, akkor mi kerül egy nyelvbe egy évig?”

 

A Hi-LAB teszt az oktatásban is kulcsszerepet kaphat. Meg tudja állapítani, hogy az egyes tanulók milyen oktatási módszerekkel tanulnak a leghatékonyabban. Akinek a filmekből szedi fel a nyelvtudást, annak a jövőben nem kell unalmas nyelvtanórára járnia, és fordítva.

A CASL már felvette a kapcsolatot az IBM-mel egy megfelelő program kidolgozására, ami figyelembe veszi a teszt eredményét is. Cél egy olyan applikáció lenne, ami a tanulók egyéni szükségletei szerint testre szabható.