Norvégia a mészárlás után

Fotó: Europress/Getty Images/Paula Bronstein / Europress/Getty Images/Paula Bronstein

-

2011 nyarán Norvégia elszenvedte történelmének legdurvább terrortámadását. Anders Behring Breivik előbb bombát robbantott Oslo belvárosában, majd partra szállt Utøya szigetén, és hidegvérű mészárlást rendezett az ott táborozó fiatalok között. A norvég demokrácia példásan kezelte Breiviket, de a társadalom, úgy tűnik, inkább nem akar tudomást venni róla, és próbálja elfelejteni az ominózus 22/07-et.


„Nem tudok jobban fogalmazni az egyik túlélőnél, aki a CNN-nek nyilatkozott. Ha egy ember ilyen mértékű gyűlöletet hordozott magában, képzeljük el, hogy bennünk közösen milyen mértékű szeretet rejtőzhet. Mindannyiunkat megrázták a történtek, de az alapértékeinket nem adjuk fel. Az eseményekre még erősebb demokrácia, még emberségesebb és még nyitottabb társadalom lesz a válaszunk. Viszont naivitás biztosan nem.” Ezt Jens Stoltenberg, (akkori) norvég miniszterelnök mondta 2011 júliusában, miután Anders Behring Breivik bombát robbantott az oslói kormányzati negyedben, ahol 8 ember vesztette életét, majd a norvég fővárostól 40 km-re található Utøya szigetén megölt 69 fiatalt a Munkáspárt fiatal tagozatának táborában.

A nyugodt erő

A nyugati sajtó később csak Norvégia 9/11-eként kezdte el emlegetni a két évvel ezelőtti eseményeket, számos újságcikk pedig 22/07-ként hivatkozik rá. De a hidegfejű norvégok ekkora krízisben is képesek voltak józanok maradni, és agresszív uszítás, vagy kapkodás helyett méltóságteljes gyásszal válaszoltak. A támadás után három nappal rózsamenetet indítottak, és az oslói városházánál több mint 100 ezer ember emelt rózsát az égbe, és énekelt az áldozatok emlékére. Az ilyen és ehhez hasonló események közelebb hozták a norvég embereket egymáshoz, és az évfordulós megemlékezések azóta is fontos össztársadalmi események. - - Elsőre megtévesztő lehet, hogy Breiviket „csak” 21 éves börtönbüntetésre ítélték, de ezt 5 évvel mindig meg lehet hosszabbítani, ha a szakértők úgy ítélik meg, hogy továbbra is veszélyt jelent a társadalomra. Minden jel szerint Breivik büntetése valójában élete végéig szól. A vs.hu által megkérdezett norvégok is egyhangúan azt mondták, hogy Breiviket nem tartják a társadalom részének, és szerintük soha nem fog szabadon sétálni Oslóban. Breivik személyisége az ELTE skandinavisztika tanszékén oktató Domsa Zsófi szerint – a mészárláson túl is - nagyon kilóg a társadalomból: „A norvégok általában befogadó, toleráns, jóhiszemű emberek, és Breivik önimádata, hiúsága és cinizmusa nagyon eltér az átlagtól. Nem véletlenül derült ki a per során, hogy magányos farkasként készítette elő a tervét, és nem állt mögötte szervezett háttér”. Egyértelműen a norvég demokrácia erejéről árulkodik, hogy az egyéni és a kollektív érzelmi sérelmeken felülemelkedve mennyire alapos tárgyalást biztosítottak Breiviknek. Kezdve attól, hogy részletesen kiértékelték az elmeállapotát, egészen addig, hogy bőven kapott időt a saját álláspontjának ismertetésére, minden a jogi tankönyvekben megírtak szerint zajlott. Sőt, ez később is folytatódott, mert bár előképzettség hiányában az oslói egyetem nem vette fel Breiviket politológia alapképzésre, de bizonyos modulokra mégis feliratkozhatott. Az pedig végképp nem a norvégok hibája, hogy végül egyik tárgyból sem vizsgázott le. Norvégia, Breivik Anders Behring Breivik Még attól is sokáig ódzkodtak, hogy szigorúbb terrorizmus-ellenes törvényeket hozzanak, mert bizonyos vélemények szerint a terrorista akció tervezésének tiltása sérti az egyén magánszféráját. Végül tavaly nyáron mégis életbe léptek azok a rendelkezések, amelyek segítségével akár el is kaphatták volna Breiviket még a mészárlás előtt. Bővült a rendőrség eszköztára: most már a szigorúbb megfigyelés és a telefonok lehallgatása is megengedett annak érdekében, hogy megakadályozzanak egy esetleges újabb támadást. November végén a norvég rendőrség őrizetbe is vett egy embert, aki négervadász néven osztott meg olyan gondolatokat a Twitteren, mint „A nem fehérek miatt népesedik túl a bolygó.”

Az idegen nem szép

Az nem meglepő, hogy egy fejlett nyugati országban szocializálódott ember nem veszi komolyan és elutasítja az olyan radikális gondolatokat, mint hogy a bevándorlók miatt polgárháború fog kitörni Európában, vagy hogy Hitler idején volt utoljára igazi demokrácia. Viszont van a történetnek egy másik oldala is: emiatt úgy tűnik, elfelejtődik annak az elemzése, hogy társadalmi szinten mi okozta a Breivik-jelenséget. A norvégok önvizsgálata ugyanis kimerült abban, hogy mennyire gyorsan érkezett a rendőrség a helyszínre, és elfoghatták-e volna korábban is Breiviket. Mert Breivik a maga vállalhatatlan módján arra világított rá, hogy problémák vannak a bevándorlók társadalomba való integrálásával. „Vidéken nem jellemző, de Oslóban találunk nagyobb bevándorló kolóniákat, itt a lakosság közel 30 százaléka bevándorló. A legtöbben Lengyelországból, Pakisztánból, Szomáliából és Irakból származnak, és nagyon magas a Svédországból és Dániából áttelepülők száma is. A legszembetűnőbb a pakisztániak jelenléte, közülük sokan már második generációs bevándorlók” - mondta Domsa Zsófi. Etióp bevándorló egy oslói piacon Etióp bevándorló egy oslói piacon Rita korábban egy évig dolgozott Oslóban egy multinál. Szerinte a város keleti felét, ahol leginkább csak bevándorlókkal lehet találkozni, veszélyes övezetnek tartják a helyiek. „Van egy negyed, ahol rengeteg arab bolt van külföldi gyümölcsökkel, zöldségekkel, friss húsokkal, amelyek jóval olcsóbbak, mint a nagyobb üzletekben. Az egész városban csak itt találtam tv paprikát, vagy olyan fűszereket, amelyeket itthon minden nap használunk. Viszont ide csak a szegényebb norvégok járnak vásárolni, és ők sem verik nagy dobra, mert kicsit ciki az arabokhoz járni. Nappal a negyed sokszínű és érdekes, sötétedés után viszont én sem mertem arra járni, mert megtelik rossz arcú és félelmetes emberekkel.” Miközben az, hogy mi történt Utøya szigetén már nem gyakori téma a mindennapokban, idén ősszel a nyugat-európai sajtó súlyos szalagcímekkel hozta le, hogy a korábbi baloldali kormányt leváltották, és Breivik korábbi pártja is bekerült az újonnan alakult jobboldali kormánykoalícióba. Ez erős túlzás: az igaz, hogy Breivik valóban tagja volt az ún. Fremskrittspartiet-nak (Haladás Párt), de számára még ez a párt is túlságosan megengedő volt a bevándorlókkal szemben, ezért később kilépett. Ezt a norvégok is tudják, és egyáltalán nem kötik össze gondolatban Breiviket és a Haladás Pártot. - - Breivikkel vagy nélküle, de a Haladás Párt továbbra is vállaltan fontos társadalmi kérdésnek tartja a bevándorlók által jelentett problémákat. „Mi nem bevándorlás-ellenesek vagyunk, csak szigorúbb feltételeket szeretnénk szabni azok számára, akik Norvégiában kívánnak dolgozni” - mondta a kampány idején Ketil Solvik Olsen, a Haladás Párt szóvivője, aki már az új kormány közlekedés- és kommunikációs minisztere. A Haladás Párt nagyon szűk határon próbál egyensúlyozni, hiszen egyrészt nacionalista hangot üt meg, amikor azt javasolja, hogy az elítélt bevándorlókat más börtönben kellene őrizni, mert ők már úgysem olvadhatnak be a norvég társadalomba. Közben mégis szeretné fenntartani a képet, hogy Norvégia egy befogadó ország, amely a világ bármely pontjáról vár értékes munkaerőt. Rita is éppen ezt a furcsa kettősséget tapasztalta Oslóban: „A multinál, ahol dolgoztam, volt egy olyan kezdeményezés, hogy legyen vegyes az együtt dolgozók nemzetisége, ezért sok pakisztáni, indiai és maláj kollégám is volt. Mégis érezhető volt, hogy máshogy viszonyulnak hozzájuk, mint az európaiakhoz. Sőt, nekem, a kelet-közép-európainak is sokat kellett küzdenem az elismerésért, mert a meetingeken eleinte nem is hallgattak meg.” A Breivik-per kezdetén a The Guardian vélemény rovatában is megjelent  egy cikk, amely arról számol be, hogy egyre erősödik a bevándorlóktól és az iszlám térhódításától való félelem Norvégiában: 2012 telén például olyan, menekültstátuszban lévő etióp gyerekeket küldtek vissza hazájukba, akik norvég iskolába jártak, és már remekül beszélték az ország nyelvét. Ez nem emlékeztet arra a nyitottságra és szeretetre, amiről Stoltenberg beszélt két éve nyáron. Idén januárban a leeds-i egyetem tanársegédje, Mette Wiggen írt tanulmányt a norvég közbeszédről. Ebből az derült ki, hogy a xenofób hozzáállás a médiában és a hétköznapi beszédben egyaránt jelen van: „Oslóban gyakran hallani, hogy a helyiek megjegyzést tesznek, ha egy külföldi felszáll a buszra, a Facebookon pedig viszonylag sok, külföldieket szidó kommentet lehet olvasni.” - - Szerinte ez a politikusok felelőssége, akik (főleg a Haladás Párt) folyamatosan a külföldiek jelentette komoly veszélyről beszélnek, holott Norvégiában a bevándorlók 70 százalékának van munkája, ami az OECD átlag fölött van (63 százalék). Kicsit úgy tűnik, mintha a norvégok egy menő, zárt Facebook-csoport tagjaiként szeretnék egyénenként megválogatni, hogy ki lehet tag. Jól működik az ország, és bármilyen zavaró idegen elem ezt csak megbolygatná. Ezt pedig az emberek nem akarják. Rita tapasztalatai alapján a norvégok nehezen engednek a rögzült szokásaikból: „Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy ott mindenki egyenlő, de mégis a norvég életmód, a norvég alapok elfogadottak, a többi külföldi szokás nekik egyszerre furcsa és vicces. Például az iskolákban nem lehet előre ebédet kérni a gyerekeknek, mert nem minden szülő tudná azt megfizetni. Ezért hideg élelmet csomagolnak a szülők, és a gyerekek csak vacsorára esznek meleget. Ezzel szemben mi itthon úgy szoktuk meg, hogy ebédre főtt ételt eszünk, de ez nekik többször is vicc tárgya volt.” Jens Stoltenberg (akkori) miniszterelnök egy évvel Breivik mészárlása után adott interjút a The Telegraph-nak. Ebben elmondta, hogy Breivik tette megbocsáthatatlan, ezért semmi értelme a motivációit feszegetni. Úgy tűnik, a közeljövőben nem is fogják.