Nincs rajta nyomás az NBA miatt – interjú Hanga Ádámmal

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

HÁTTÉR

A sérülése miatt fél évig nem tudott bemutatkozni a csapatában, aztán fél évig a sérülése ellenére kosarazott, de úgy, hogy nem beszélt róla. Nem hajlandó megtippelni, hány év kell még neki az Euroligában, hogy az NBA-hez elég erős legyen. Úgy érzi, a lehető legjobb helyen, európai topcsapatban van, és a Kutxa Laboral edzőjének szava fontosabb számára a San Antonio Spurstől érkező üzenetektől. Megnéztük, 25 évesen hol tart a legmagasabban jegyzett magyar kosárlabdázó, Hanga Ádám.


A csontödémás térdéről, ami rányomta a bélyegét az első szezonjára a spanyol bajnokságban szereplő Kutxa Laboralnál. Talán az év elején rontottam el azzal, hogy annyira akartam játszani. Azzal a pici fájdalommal bevállaltam, ami aztán a szezon végére nagyon erős lett. Ebből elég, most már csak akkor játszom újra, ha ez teljesen elmúlik, itt a nyár, és itt az idő foglalkozni vele. Lehet, hogy ki kellett volna várni még pár hónapot, de figyelembe kell venni, hogy az új csapatnál egy műtéttel kezdtem tavaly nyáron. Aztán decemberig várnom kellett az első mérkőzésre, ez nagyon hosszú idő volt a májusi, még Manresában játszott bajnokim után. Aztán egy-két jó mérkőzés után megint jött egy sérülés. Egy új csapatnál bizonyítási lehetőségre várva, ráadásul nyolc hónapos játék nélküli szünet után ember legyen a talpán, aki higgadt döntést tud hozni. Kosárlabda játékos vagyok, nem biciklista, márpedig addigra több száz kilométert szobabicikliztem. Beszedtem a gyógyszereket és megkaptam az injekciókat, a játékomat nem befolyásolta a sérülés, ha bemelegedett a lábam. De a mindennapi edzésekben zavart. A sajtóban nem jelent meg, mert nem akartam, hogy az emberek azt higgyék, hogy panaszkodom vagy mentegőzök. És most is azt mondom, lehet, hogy nélküle is ugyanolyan szezonom lett volna. Ettől függetlenül le kell már végre zárnom, mert két éve fájdalmaim vannak, és ez nem jó. Szeretnék úgy játszani, hogy ezzel ne kelljen foglalkozni, és ki tudja, mi van ott a térdemben.

Hanga Ádám

A sérülés ellenére voltak jó meccsei, több NBA-s játékosügynök is dicsérte atlétikusságát, blokkolásait és töretlen fejlődését az egyik februári spanyol kupamérkőzés után. Azt eddig is tudtuk, hogy atlétikus vagyok, és tudok nagyot ugrani, ezzel újat nem mondtak, egyszer már mondhatnák azt, hogy milyen jól dob, és akkor mondhatnám azt, hogy fejlődtem (mindezeket nevetve mondja). De a viccet félretéve, nekem az a fontos, hogy ne legyen rajtam az nyomásként, hogy el kell jutnom az NBA-be. Azt gondolom, hogy nagyon jó helyen vagyok, egy európai topcsapatban. A célom az, hogy biztos és fontos játékosává váljak a Kutxának. Nagy dolog, hogy le lettem draftolva, pozitív, hogy jönnek, és foglalkoznak velem az NBA-ből, de én a Laboral igazolt játékosa vagyok. Ha a mostani edzőm kiad valamit a meccs előtt feladatként, és közben felhív a Gregg Popovich, hogy figyelj, dobjál már rá kettővel többet, akkor azt kell mondanom, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, de nekem ott az edzőm, ő a csapatnak az agya, rá kell hallgatnom. A Kutxa edzője egyébként nagyon pozitív velem kapcsolatban, még ha ez nem is látszott annyira, és nem is adott nekem túlzottan nagy bizalmat és nagy teret. Sokat beszélgettem vele edzések előtt és után, és elmondta, én vagyok az a játékos a csapatában, aki sokoldalú, sok mindent meg tud csinálni, lökést tud adni a csapatnak. Ezért próbáljak védekezésben minél többet beletenni, és a támadójáték majd jönni fog, ne foglalkoztasson, ha kihagyok egy dobást. Sokszor előfordult ugyanis, hogy két elhibázott kosár meglátszott a mimikámon és a játékomon. Mindig az a lényeg, hogy a csapatot mennyire tudom szolgálni: így aztán voltak úgy jó meccseim, hogy nem is tudtam kosárra dobni, és gyengébbek, úgy, hogy több pontot is szereztem.

hanga-hatter

A Kutxáról, amivel hatodikként végeztek az alapszakaszban, a negyeddöntőben pedig két vereséggel kiestek a Barcelona ellen. És a hazai sportnapilap véleményéről, ami ezzel a kerettel szégyennek minősítette ezt a teljesítményt. A hatodik hely csalódás, a Barcelona, a Real és a Valencia mögött nekünk kellett volna következnünk. A szégyen szó erős túlzás a Barca elleni kiesés után, inkább az alapszakaszban elért hatodik hely számít szégyennek. Tény, nem hoztuk ki a maximumot, és egyéni szempontból én se, még a sérülésemet bele is számítva. Ami a legnehezebb volt számára a spanyol élcsapatnál töltött első évében. Korábban sose játszottam heti két meccset, és sose utaztam ilyen rengeteget. Hajnali 3-kor reptér, leszállunk, edzünk, alszunk, fölkelünk, edzünk, meccs, aztán reggel 3-kor megint utazunk… és ez így folyamatosan. Ezt pont a szezon végére sikerült megszoknom, tehát az első év tanuló évnek tökéletes volt. Jövőre már tudom, mire kell számítanom, előre tudom, milyen utak várnak rám, és milyen csarnokok, így ezt az energiámat másra tudom fordítani. Ami a mi arénánkat illeti, nekünk van a legnagyobb csarnokunk a ligában, 15 ezer férőhellyel. Átlagban 8-10 ezer szurkolónk van, az ezerfős kemény mag mindig kitart mellettünk, tehát jelentős támogatást kapunk. Hozzá kell tenni, Baszkföldön érdekesek a szurkolók, otthon mindenkit meg kell vernünk. Amikor például a tőlünk jóval gyengébb San Sebastiantól, egy másik baszk csapattól kikaptunk, hatalmas tüntetés volt a lelátón, de amúgy teljesen jogosan. Dávid Kornél az idény közben felvetette, az is elképzelhető, hogy Hanga évek múlva azt választja, hogy sztárjátékossá váljon a Realban vagy a Barcelonában, és nem megy végül az NBA-be. A lényeg, hogy kihozzam magamból a maximumot, de hogy annak hol a teteje, én se tudom, és senki más sem tudja megmondani. 25 éves vagyok, még mindig fiatal, van időm. Hogy itt vagy ott lesz meg az a maximum, elválik. Volt olyan játékos, aki 36 évesen 15 év Euroliga után lett NBA-játékos, de van olyan, aki egy év után, és erről nem én döntök. Nagyon sok az összetevője, és akkor az anyagi szempontokról még nem is beszéltünk.

- -

Arról, hogy mennyire ellentmondásos a válogatottbeli szerepe a klubban betöltött védekezőbb feladatkörrel. Ezen én nem gondolkodhatok. Ez volt első évem ennél a klubnál, olyan társak közt, akiknek több száz Euroliga-meccs van a háta mögött, úgy, hogy egy kiscsapatból, a Manrésából érkező magyar játékos vagyok. Annyit tehetek, hogy megteszem, amit az edzőm kér. Arról az érzéséről, hogy nem csak a válogatottnak van szüksége rá, hanem neki is a válogatottra. Ha a térdem rendben lesz addigra, nagyon szeretnék ott lenni a nyári Eb-selejtezőkön. Ez egy olyan csapat, ahol főszerepben lehetek, és úgy térhetek vissza a Kutxába, hogy jó meccsek után jó formában vagyok. Ami az esélyeket illeti, minden évben elmondjuk, hogy ki kellene jutnunk, de ez nem ennyire egyszerű. Mindenki abban gondolkodik, hogy jó kosárnemzet vagyunk, pedig nem, legalábbis a selejtezős ellenfelekhez képest nem. A portugáloknál több NBA-s játékos van, a cseheknél is, a grúzoknak pedig csak az Euroligában szereplőkből kijön a kezdőötösük. Nálunk egyedül én játszom az Euroligában, a korábban ott játszó magyarok kiöregedtek, így nekünk a csapategység lehet a fegyverünk. Mit várok a válogatottól? Próbáljunk jó meccseket játszani, a hazai találkozókat próbáljuk megnyerni, ez már nagy szó lehet. Célként persze ki kell tűzni, hogy kijussunk az Eb-re, de ezt elvárni nem reális.