„Nevezzétek örökkévalóságnak” - öngyilkos írók megrendítő búcsúlevelei

Fotó: Thinkstock / Thinkstock

-

A francia költő, aki a csatornában akasztotta fel magát. Filozofikus utolsó sorok az egyik leghíresebb japán írótól. Az angol írónő, aki köveket rakott a kabátzsebébe, mielőtt a folyóba sétált. Az osztrák író, aki feleségével kézenfogva távozott az élők sorából. Az amerikai író, aki nem félt az örökkévalóságtól. És a gonzó újságírás atyja, akinek hamvait egy ágyúból lőtték ki.


Gérard de Nerval

A romantikus francia költészet egyik legnagyobb alakja sok más kortársához hasonlóan súlyosan önpusztító életvitelt folytatott. Ez alaposan megviselte mentális állapotát, elmebeteg lett. 1841-ben kapott először idegösszeomlást, majd az életét megnyomorító nincstelenségtől megzavarodottan egyik rohamában öngyilkos lett. Gérard de Nerval 46 éves korában, 1855. január 26-án akasztotta fel magát Párizsban, a kötelet pedig egy csatornafedélre kötözte. Rövid búcsúlevelét nagynénjének címezte, amit könnyedén olvashatunk egy gyönyörű egyoros versnek is.


“Ne várj meg ébren ma este, fekete-fehér lesz ez az éjszaka.”

Akutagava Rjúnoszuke

A modern japán novella mestere élete végén gyötrő hallucinációktól szenvedett, és attól is szorongott, hogy örökölte édesanyja mentális zavarait. 1927-ben kísérelte meg első öngyilkosságát felesége egyik barátjával közösen, ám akkor még nem járt sikerrel. Végül 35 éves korában, 1927. július 27-én végzett magával: halálos dózisú veronált vett be. Filozófiai hangvételű búcsúlevelét közeli barátjának, Masao Kume írónak címezte, amiben elárulta, hogy már néhány éve készült az öngyilkosságra. Kifejtette, hogy a nyugati emberekkel ellentétben ő nem tartja bűnnek az öngyilkosságot, melynek meggyőződése szerint a lehető legkevesebb fájdalommal járó formáját választotta. Búcsúlevelének legmegrendítőbb részlete azonban csak ezek után következik.


“Mi emberek, mivel ember-állatok vagyunk, úgy félünk a haláltól, akár az állatok. Az úgynevezett vitalitás csupán állati erő. Én magam is egy vagyok az ember-állatok közül. És úgy tűnik, hogy ez az állati erő fokozatosan elszivárgott belőlem, mert alig maradt bennem étvágy ennivalók és nők iránt. A beteg idegek világa, amiben most élek, áttetsző, mint a jég. Egy ilyen önkéntes halálnak megnyugvást kell hoznia, sőt, boldogságot. Most, hogy készen állok, a természetet gyönyörűbbnek látom, mint valaha, még ha ez ellentmondásnak hangzik is. Többet láttam, szerettem, értettem, mint mások. Ezzel legalább belekóstoltam az elégedettségbe, minden fájdalom ellenére, amit eddig el kellett viselnem.” Akutagava Rjúnoszuke


Virginia Woolf

A 20. századi angol nyelvű prózairodalom úttörő jelentőségű írónője 1941-ben fejezte be utolsó, posztumusz kiadott Felvonások között című regényét. Virginia Woolf mentális állapota ekkora már jelentősen megromlott. A második világháború kitörése, a bombázások során megsemmisült londoni otthona miatt érzett fájdalom, illetve Roger Fry róla írt életrajzi könyvének hűvös kritikai fogadtatása miatt végül már képtelen volt dolgozni. 59 éves korában, 1941. március 28-án követett el öngyilkosságot: kabátjának zsebébe köveket rakott, majd az Ouse folyóba sétált. Belefulladt, holttestét pedig csak hetekkel később, április 18-án találták meg. Stephen Daldry Az órák című filmjében is láthatóak életének utolsó, felkavaró pillanatai. Öngyilkossága előtt férjének írt egy megrendítő búcsúlevelet.


“Biztosan érzem, hogy ismét megőrülök. Érzem, hogy nem bírnánk ki még egyszer egy ilyen rettenetes időszakot. És ez alkalommal nem gyógyulnék ki belőle. Újra kezdem hallani a hangokat, nem tudok koncentrálni. Megteszem tehát, amit helyesnek tartok. A lehető legboldogabbá tettél. Mindent megtaláltam benned. Nem hiszem, hogy bárki is boldogabb lehetett volna, mint mi, mielőtt lesújtott ez a szörnyű betegség. Nem tudok tovább harcolni ellene. Tudom, hogy tönkretenném az életed, de nélkülem képes leszel dolgozni. És azt is tudom, hogy fogsz. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Nem tudok olvasni. Csak azt szeretném mondani, hogy neked köszönhetem a boldogságot. Borzasztó türelmes és hihetetlenül jó voltál velem. Azt akarom mondani - mindenki tudja. Ha bárki megmenthetett volna, te lettél volna az. Engem minden elhagyott, csak a jóságod bizonyossága nem. Képtelen vagyok tovább ártani neked. Nem hiszem, hogy bárki boldogabb lehetett volna, mint mi ketten voltunk.” Virginia Woolf búcsúlevele (Tótisz András fordítása)


Stefan Zweig

A 20. századi osztrák irodalom egyik legnagyobb írója, Stefan Zweig második feleségével, Lotte Altmannal együtt 1934-ben hagyta el Ausztriát. Előbb Londonba mentek, majd 1940-ben New York-ban telepedtek le. Néhány hónappal később a Rio de Janerio közelében található Petrópolis városába költöztek, ahol Stefan Zweig hatvanéves korában, 1942. február 22-én öngyilkosságot követett el. Az író nem tudta feldolgozni, hogy a nácik betiltották műveit, könyveit pedig máglyákon égették el, de a szülőhazája iránt érzett honvágy is évek óta kínozta. Az öngyilkosság gondolata akkor vált számára véglegessé, amikor meghallotta a német hadsereg sikeres hadműveleteiről szóló híradásokat. Akkor már egy ideje magánál hordta a mérget tartalmazó fiolát. Felesége is követte a halálba, barbiturát túladagolás végzett mindkettejükkel, otthonukban kézen fogva találtak rá holttestükre. Stefan Zweig kézzel írt, szívszorító levelében búcsúzott barátaitól, amiben többek között hangot adott az emberiség, különösképpen Európa jövője és kultúrája miatt érzett aggodalmának, illetve a nácik térhódítása miatt kialakult kétségbeesésének. Búcsúlevelének tanúsága szerint saját akaratából és tiszta elmével szánta rá magát a döntésre.


“Üdvözletemet küldöm a barátaimnak: lássák meg a hajnalt hosszú éjszakánk után. Én, a legtürelmetlenebb, előre megyek.” 

Jerzy Kosiński

A 20. századi amerikai irodalom egyik legbrutálisabb regényét köszönhetjük a lengyel származású Jerzy Kosińskinek. Az 1965-ben megjelent A festett madárban állítólag saját második világháborús élményeit is megírta, a felkavaró, bestiális borzalmakban tobzódó karcsú regény pedig még sokáig kísérti olvasóját. Élete utolsó éveiben Jerzy Kosiński egészségi állapota jelentősen megromlott, súlyos szívbetegség, emlékezetkiesések és légzési nehézségek gyötörték. Helyzetét tovább súlyosbította, hogy többen is plágiummal vádolták meg, arról nem is beszélve, hogy gyerekkori Holocaust-élményeit is megkérdőjelezték. Jerzy Kosiński 57 éves korában, 1991. május 3-án követett el öngyilkosságot. Nem bízta végzetét a véletlenre: egy forró kád vízben ülve halálos mennyiségű alkohol és barbiturát bevitelét követően még egy nejlonzacskót is a feje köré tekert, hogy biztosan megfulladjon. Szűkszavú és tényszerű búcsúüzenete alapján úgy tűnik, hogy egyáltalán nem félt a rá váró örökkévalóságtól.


“Egy kicsit hosszabb álomba fogok merülni a szokásosnál. Nevezzétek örökkévalóságnak.”

Hunter S. Thompson

A gonzó újságírás atyja, aki fénykorában maga volt a megtestesült kúlság, 67 éves korában, 2005. február 20-án, betegségektől sújtva lőtte főbe magát a Colorado államban található Woody Creekben. Fia és annak családja látogatták meg őt azon a hétvégén, ám a szomszéd szobában nem ismerték fel azonnal a puska dörrenését, azt hitték, hogy csak egy könyv esett le a polcról. Az öngyilkosságot megelőző pillanatokban, felesége, Anita beszélt vele telefonon, akitől azt kérte, hogy jöjjön haza segíteni neki megírni egy cikket, majd mellétette a kagylót. Anita Thompson a fegyver kibiztosításának hangját összekeverte írógépe kattogásával, majd a lövést követően megszakította a vonalat. A rendőrség Hunter S. Thompson írógépében egy papírcédulát talált, amire a dátumon kívül egyetlen szó volt írva: „jogtanácsos”. Feleségének írt búcsúlevelét A futballidénynek vége címmel a Rolling Stone magazin jelentette meg. Zártkörű temetésére, amit barátja, Johnny Depp finanszírozott, augusztus 20-án került sor, ahol utolsó kívánságának megfelelően egy ágyúból lőtték ki hamvait piros, fehér és kék színű tűzijáték kíséretében, miközben Norman Greenbaum Spirit in the Sky és Bob Dylan Mr. Tambourine Man című dalai szóltak. A ceremónián közel háromszázan vettek részt, köztük John Kerry és George McGowern szenátorok és olyan világhírű színészek, mint Jack Nicholson, John Cusack, Bill Murray, Benicio del Toro, Sean Penn és Josh Hartnett.


Nincs több játék. Nincs több bomba. Nincs több séta. Nincs több szórakozás. Nincs több úszás. Hatvanhét. Tizenhéttel több mint ötven. Tizenhéttel több, mint akartam, mint amennyire szükségem volt. Unalmas. Folyton aljas vagyok. Nem nagy öröm - senkinek sem. Hatvanhét. Mohóvá válsz. Játsszd el, hogy öreg vagy. Nyugi - ez nem fog fájni.”