Németország kitörölhetetlen nyomot hagyott

Fotó: AFP / ADRIAN DENNIS / AFP / ADRIAN DENNIS

-

Bár a világbajnokság egyenes kieséses szakasza általában az óvatosságról és a védekezésről szólt, végül az a csapat nyerte meg a tornát, abszolút megérdemelten, amelyik egy pillanatig sem adta fel a totális támadó futball koncepcióját. A valaha volt legszimpatikusabb német válogatott átírta a szokásjogot azzal, hogy Dél-Amerikában jutott fel a csúcsra.


Az argentin válogatott elkötelezett híveit és a németek utolsó, még kitartó ellenszurkolóit leszámítva valószínűleg senki nem sajnálja, hogy a trófea végül Schweinsteigerékhez került. A német válogatott a portugálok elleni elsöprő erejű győzelemmel jelentkezett be a vb-címért, amely annak ellenére a világbajnokság egyik legmeggyőzőbb teljesítménye volt, hogy Müllerék Pepe kiállítása miatt több, mint egy félidőt emberelőnyben játszottak. Bár a hollandok hasonlóan könnyedén szedték darabokra a világbajnoki címvédőt a torna második napján, a német siker értékét emelte, hogy nem reaktív focival, hanem a meccset kézben tartva, lendületes és látványos támadó játékkal érték el. A Brazíliára mért csapás aztán ijesztő erejű volt az elődöntőben – Angela Merkel ezek után valószínűleg eséllyel indulna a brazíliai elnökválasztáson októberben –, és bár óvatosságból inkább senki nem akarta elszólni magát, azért valószínűnek tűnt, hogy Németország lesz a világbajnok. Pedig a két, portugálul beszélő alakulat megsemmisítése között azért egyáltalán nem volt könnyed Joachim Löw csapatának útja a tornán. (A fizikai útjuk azért nem volt olyan kiborító, hiszen végig az óceán partján maradtak: a csoportmeccseket északon, a Salvador-Fortaleza-Recife háromszögben játszották le, az egyenes kieséses szakaszban pedig a déli partvidéken mozogtak, lent kezdtek Porto Alegrében, majd Rio és Belo Horizonte között ingáztak.) Németország - Argentína, maradék összefoglaló, világbajnoki döntő, A játék viszont akadozott, és bár Portugália ellen nem érezték meg azt, hogy Phillip Lahm pehelysúlyú a középpályára, valamint, hogy a széleken igazából nem történik semmi, a módszeresen bekkelő csapatok viszont rávilágítottak a német válogatott problémáira. A harmadik ilyen meccsen, Algéria ellen, a nyolcaddöntőben történt az, hogy Löw belátta: a válogatottnak az a legjobb, ha csapatkapitánya eredeti posztjára megy vissza, mégpedig oda, ahol a legjobb a világon, a védelem jobb oldalára. Bár a német válogatott játéka nagy vonalakban mindig a Bayern Münchenét követi, az, hogy a Löw rendelkezésére álló játékosanyag jelentősen eltér Pep Guardioláétól, megnehezíti az ilyen finomságok átültetését a nemzeti csapat játékába. Guardiolának egyrészt mindig kell egy-két hipermozgékony ember a pálya közepére, és nyugodtan betolhatja oda Lahmot, hiszen a széleken bevetheti Rafinhát és Alabát, akik nagyon jól kapcsolódnak be a támadásépítésbe. Löw viszont rendre hat középső védő közül választott szélső hátvédet, akiktől nem várható el, hogy le-föl száguldozzanak a vonal mellett jobbnál jobb labdákkal tömve a támadókat, ugyanis nem akart az együtt hat válogatottsággal rendelkező dortmundi kettős, Kevin Grosskreutz és Erik Durm valamelyik tagjára alapozni. Germany v Argentina: 2014 FIFA World Cup Brazil Final Amikor Lahm visszakerült a szélre, azonnal látszott, hogy világklasszis: a védekezéshez és az ellenfél védelmének megbontásához is rengeteget tett hozzá, mindegy volt, hogy Schürrle vagy Müller helyezkedett odakint, hirtelen szélsőjátéka lett a csapatnak. Emellett a középpálya is stabilizálódott: a mélyen melózó és osztogató Bastian Schweinsteiger, a támadósort a középpályával kreativitása és mobilitása segítségével összekötő Toni Kroos és a vertikálisan rengeteget mozgó, letámadásnál nagyon hasznos Sami Khedira nemcsak tökéletesen egészítették ki egymást, de egyenesen a világbajnokság legerősebb belső hármasát alkották. Aztán közvetlenül a döntő előtt ez borult, és meccs közben még fejre is állt az egész. Khedira vádlisérülése a kezdés előtt nagyon nem jött jól Németországnak, hiszen páratlanul erős belső hármasa megbomlott. Szerencséjükre viszont a szerkezeten ekkor még nem kellett változtatni, Löw a Real játékosa helyett a valamivel védekezőbb felfogású Christoph Kramert nevezte a kezdőbe, aki pontosan Khedira szerepkörében mozgott, vagyis fedezte a játékban legaktívabb jobb oldalt, ahol Lahm és Müller rohamozott. Kroos, a leginkább támadó felfogású középpályás pedig szabadon garázdálkodhatott az ellenfél térfelén: az első félórában több támadó harmadban kiosztott passzal rendelkezett, mint az egész argentin csapat. Igaz, az argentinok legveszélyesebb akciójánál is ő fejelt véletlenül Gonzalo Higuaín elé, ám a németek szerencséjére nem jött ki jól a labda a Napoli csatárának, aki viszont igazán feltalálhatta volna magát, ha már csatár. Kapura lövések: Németország (b) egészen jól célzott, Argentína a kaput nem találta el 120 perc alatt

Kapura lövések: Németország (b) egészen jól célzott, Argentína a kaput nem találta el 120 perc alatt


A németek nyomasztó fölényben voltak az első félidőben, főleg a jobb szélt erőltették – egyébként a szerkezetből adódóan mindig az a hangsúlyos oldaluk –, ahol a két argentin szélső bekk közül a statikusabb, az eredetileg középső védő, Marcos Rojo teljesített szolgálatot, és a középpálya szélére visszazáró Enzo Pérez próbált segíteni neki. Alejandro Sabella tehát a Belgium és Hollandia ellen is alkalmazott formációban küldte ki a csapatát, abban a 4-4-1-1-ben, amelyben a középső, védekező középpályások mellett két szélső is fegyelmezetten visszatér közvetlenül a védelem elé. A labda jellemzően a németeknél volt, az argentinok pedig a szoros védekezésből igyekeztek kontrákkal zaklatni Hummelséket, és Lavezzi, valamint Messi sebességére lehetett is építeni Höwedesék ellen, ráadásul volt egy csomó terület is, hiszen a németek majdnem a félpályáig feltolt védekezéssel játszanak. Passzok az első félidőben: egyértelmű német fölény (b) Passzok az első félidőben: egyértelmű német fölény (b) A 32. percben aztán le kellett hozni a korábbi, Ezequiel Garayjal történő ütközés közben K.O-t szenvedett Kramert, aki még szűk negyedórával később sem igazán érezte jól magát. Itt viszont Löwnek már komolyabban bele kellett nyúlnia a középpályába: André Schürrlét állította be, aki kiment a bal szélre, Özil jött vissza a középpályára, alapvetően a jobb oldalra, Kramer helyére, de ezzel Kroost mélyebb szerepkörbe kényszerítette, hogy megmaradjon a csapat egyensúlya. Ezáltal persze, összességében jóval kreatívabb lett a középpálya, viszont egyrészt innentől kezdve kevésbé stabil, másrészt pedig jó darabig eltartott, mire behangolódott – közben pedig Höwedes kettéfejelte a Romero bal oldali kapufáját. Screenshot 2014-07-14 00.00.18 Kroos az első félórában (b) sokkal hatékonyabban vett részt a támadásépítésben, mint a második félidőben (j) A szünetben Alejandro Sabella szerkezeti változtatást eszközölt: beküldte Sergio Agüerót Lavezzi helyére, és 4-3-3-ra váltott, illetve kicsit támadóbbra is vette csapata felfogását, amivel megbillentette a meccs menetét. A három, főleg védekezéssel foglalkozó belső középpályás, Mascherano, Biglia és Pérez nemcsak elzárta az utat középen a kapu felé, de azt is megnehezítette, hogy szabadon járjon körbe a labda az argentin térfélen. A németek játéka így nem tudott folyamatos lenni, a szélekre kényszerültek, az argentinok pedig a labdaszerzések után pedig egyre többször tudták akcióba küldeni a csatársorban állomásozó három játékosuk valamelyikét, de a kaput egyikük se tudta eltalálni – egész meccsen. Messi a meccs ezen periódusában volt aktív, és ekkor játszott igazán veszélyesen, de összességében azért Hummels, Boateng, Höwedes és Schweiniék jól kezelték az általa jelentett problémát, igyekeztek minél gyorsabban és minél többen körülvenni az argentinok tízesét. Screenshot 2014-07-14 02.26.41 Német passzok a támadó harmadban: az első félidőben (b) bár jobb oldalon a hangsúly, mindenhonnan várható a veszély, viszont szünet után kiszorultak középről (j) Screenshot 2014-07-14 02.16.06 Passzok a támadó harmadban, a hosszabbítás első félidejében: Németország sematikus játékkal dominál, Argentína gyakorlatilag veszélytelen Löw a hosszabbítás előtt beküldte Mario Götzét a rengeteget melózó Miroslav Klose helyére, ezzel egy fél csillagot javítva a támadósor összjátékán, aminek köszönhetően az extra játékidő első félidejében Németország agyonnyomta Argentínát. A legnagyobb helyzet mégis Manuel Neuer kapuja előtt adódott, amikor egy ellentámadásnál Mats Hummels nézett el egy beadást, a Sabella által becserélt, fura frizurás Rodrigo Palacio meg a kapu mellé emelte a bogyót, pedig ez a bréklabda talán vb-aranyat ért volna. Ha megnézzük, hol játszották meg őket, már van is fogalmunk arról, milyen a balszélső Özil (b) és Schürrle (j) interpretációjában Ha megnézzük, hol játszották meg őket, már van is fogalmunk arról, milyen a balszélső Özil (b) és Schürrle (j) interpretációjában Az első félidőben kényszerből meghúzott váltás viszont végül aranyat ért a németeknek. A szélső szerepkörét klasszikusan értelmező Schürrle ugyanis egész meccsen, de még a hosszabbításban is nagyon aktív volt, és amikor úgy csinált, mint egy igazi szélső a hőskorból, akkor Götzével sikerült összedobniuk egy olyan klasszikus jelenetet, amely bármelyik korábbi vagy eljövendő vb-döntőben megállná a helyét, és amellyel megnyerték a világbajnokságot Németországnak. A kulcs egyébként – nyilván a tökéletes befejezés mellett – a körrel jelölt Götze intelligens mozgása, amivel kiaknázza az argentin védők mentális és fizikai kimerültségét. Gyönyörű gól, az összjáték, az átvétel és a lövés is hibátlan, kétségkívül vébé-klasszikus jelenet. A döntő egyébként innen már a németek John McClane-jeként szenvedő Schweinsteigerről szólt, akiről csak a koszos atléta hiányzott, és akire éppen csak egy metrót nem robbantott rá Jeremy Irons, viszont ezt leszámítva több sérülést szenvedett el, mint egy közepesen ügyetlen kaszkadőr. Nincs egy aszpirined?” A végén még az argentinok előtt adódott egy nagyon távoli lehetőség, amit Messi olyan magabiztosan vágott fölé, hogy valószínűleg még őt is meglepte, hogy néhány perccel később a FIFA vigaszdíjaként neki adták a vébé legjobb játékosa címet. Fehér mezben azért volt a pályán egy maroknyi játékos, akik a torna egészét (is) figyelembe véve talán jobban megérdemelték volna a kitüntetést – a legjobb kapus azért Neuer lett –, de őket valószínűleg ez nem nagyon foglalkoztatta, ugyanis egy kis rendezői szerencsétlenkedés után felemelhették a labdarúgás legértékesebb trófeáját. Németország lett az első európai válogatott, amely (Dél-)Amerikában tudott világbajnok lenni, és negyedik vb-címükkel utolérték Olaszországot (Brazília öttel vezet). A németek így már minden éremből négyet gyűjtöttek, és ez úgy az igazán félelmetes, ha azt nézzük, hogy 18 vb-részvételből csak hatszor nem állhattak dobogóra. 1954, 1974, 1990, 2014 – szépen kirajzolja a német foci ciklusait, nagyjából húsz évente van egy világbajnok generációjuk, bár a szabadság letöltése után a Kölni Sporttudományi Egyetem megbízott kutatócsoportja már valószínűleg azon fog dolgozni, hogy a vébék történetének harmadik címvédése is bekövetkezzen. Németország - Argentína, argentin összefoglaló, világbajnoki döntő, háttér, címlapi Argentína harmadik döntőjét veszítette el, ezzel pedig csatlakozik a szintén háromszoros lúzer Hollandiához, bár a dél-amerikaiaknak legalább van két aranyérmük is a három ezüst mellé. Sabella távozik, úgyhogy megint jöhet a keresgélés egy olyan szövetségi kapitány után, aki még ennél is többet tud kihozni Messiből, mert ez nem volt elég. Persze, látszott a fásultság a Barca legjobbján, és pechére Ángel di María sérülése se jött rendbe annyira, hogy támogatni tudja őt a pályán, ráadásul egy borzasztó jó Németországgal találkoztak a döntőben, de kelleni fog még nekik némi idő, hogy mindezeket belátva értékelni tudják ezt az eredményt. Kivéve persze, Messit, ő valószínűleg mindig kudarcként emlékszik majd az elveszített döntőre. Joachim Löw viszont egy jó focit játszó, stílusos német válogatottat kísért a világ trónjára, ezzel pedig kitörölhetetlen nyomot hagyott a futball kollektív emlékezetében. A többiek nem bírták a tempót, elhullottak a versenyfutásban, úgyhogy most már egészen nyugodtan kijelenthetjük azt, amit az elmúlt hetekben csak sejtettünk, ugyanis hivatalos: Németországé a világ legjobb válogatottja.

Németország–Argentína 1–0

Németország: Neuer – Lahm, Boateng, Hummels, Höwedes – Kramer (Schürrle 32.), Schweinsteiger, Kroos – Müller, Klose (Götze 88.), Özil (Mertesacker 120.). Szövetségi kapitány: Joachim Löw. Argentína: Romero – Zabaleta, Demichelis, Garay, Rojo – Lavezzi (Agüero a szünetben), Mascherano, Biglia, Pérez (Gago 86.) – Messi – Higuaín (Palacio 78.). Szövetségi kapitány: Alejandro Sabella. Gólszerző: Götze (113.) Sárga lap: Schweinsteiger, Höwedes, ill. Mascherano, Agüero