Német hegemónia Délkelet-Európában: egy évszázados projekt

Thörner Klaus

történész, Délkelet-Európa-szakértő

Német hegemónia Délkelet-Európában: egy évszázados projekt


Németország célja, hogy Európa, de leginkább Közép-Európa felett hegemón szerephez jusson, immáron száz éves. Nézzük hát ennek történetét! A német hadi politika fő követelése 1914-ben a következőképpen hangzott Bethmann-Hollweg akkori kancellár megfogalmazásában: „A háború általános célja a Német Birodalom keleti és nyugati irányú biztosítása. Ennek érdekében Franciaországot annyira le kell gyengíteni, hogy többé ne lehessen már nagyhatalom. Oroszországot a német határoktól a lehető legmesszebbre kell kitolni, és meg kell törni az uralmát a nem orosz szláv népek felett. Valamint létre kell hozni egy közép-európai gazdasági teret. […] Ez az egység […] valójában német vezetés alatt biztosítaná Németország gazdasági uralmát Közép-Európa felett“. Ezt a nézetet a nemzeti liberális politikus, Friedrich Naumann Mitteleuropa c. könyve népszerűsítette, amely szintén egy németek uralta Közép-Európát vizionált. Két év alatt 137 ezer példányban kelt el a mű, és talán az első világháború alatti német közvélemény legtöbbet idézett könyvévé lépett elő. Naumann könyve azért volt ennyire népszerű, mert jól érthető célt szabott a háborúban. A német lakosság elhitte, hogy a háború megteremti a németek közép-európai hegemóniáját, és az ottani munkaerő és nyersanyag kizsákmányolásával Németország hosszú távra biztosíthatja gazdasági jólétét. E németek dominálta Mitteleuropa egyre nagyobbra nőtt a tervekben, s gyakorlatilag – követve a Berlin-Bagdad-vasútvonalat – egészen Irakig (!) nyúlt volna. A munkamegosztás egyértelmű lett volna: a német ipar termékeket gyárt, elsősorban a világpiacra, az ún. Mitteleuropa pedig nyersanyagot és munkaerőt ad ehhez. Amikor azonban a Balkán-háborúk idején a belgrádi kormány határozottan lépett fel a német vasútépítés ellen, megjelent az ellenállás első jele, ráadásul azon Szerbia részéről, amelyet a német külpolitika egészen a mai napig (elég csak a NATO-bombázásokra gondolni vagy Koszovó elismerésére) nem éppen szívlel. Az első világháborúban sikerült Szerbiát egy időre elfoglalni, és így a német Mitteleuropa-terv megvalósítását folytatni. A szerbek feletti győzelmet eképpen ünnepelte Bethmann-Hollweg kancellár: „Uraim, a Szerbia feletti győzelem felszabadította a Dunát: a török kapcsolatok újra élnek.“ Az akkori lap, a Balkan-Revue szintén a német hegemónia megvalósulását ünnepelte Szerbia legyőzésekor; a lap szerint a német gazdaság számára szabaddá vált a térség nyersanyag készlete. A közép-európai német hegemónia utolsó lépése ekkoriban a breszt-litovszki béke volt, amellyel ténylegesen sikerült az orosz befolyást visszaszorítani, és a térség népei felett a német befolyást erősíteni. Mivel azonban a britek és franciák nem voltak hajlandóka ekkor egy békével szentesíteni a német hegemóniát, valamint az USA beszállása a háborúba jelentősen megváltoztatta az erőviszonyokat, Németországnak nem sikerült fenntartania gyorsan megszerzett hegemón helyzetét. A háború után Csehszlovákia vagy Jugoszlávia éppen a német befolyás visszaszorítása miatt jött létre, és ugyan a második világháborúban – magyar vagy horvát segítséggel – sikerült megint szétverni ezen államokat, és így visszaállítani a német uralmat, 1945 után Németországot a győztesek elvágták Közép-Európától. 1989 után Csehszlovákia szétesésével és Jugoszlávia vagy a Szovjetunió németek által is támogatott szétszedésével ismét megnyílt azonban az út a térségbeli német hegemónia előtt. Az Európai Unió keleti bővítésével Németország végleg elérni látszik már 1914-ben megfogalmazott célját. 2009 és 2011 között Németország exporttöbblete az eurózónával szemben 255 milliárd euró volt. Németország az euró bevezetésével, amely a német exportot megdobta, a többi állam belső fogyasztását és kereskedelmét pedig visszavetette, végleg megnyerte az 1914-ben kezdett csatát Európa uralmáért. Amit háborúval kétszer sem sikerült elérniük, gazdasági eszközökkel végül megteremtette Németország. Ma Európa, de főleg Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa, így Magyarország is, gyakorlatilag munkaerőt és olcsó összeszerelő műhelyeket biztosít a német nagyipar számára. A német nagyipar 1914-es vágyálma, ami szerint e térség fogja kiszolgálni a németek világpiaci terjeszkedését, 2014-re valóban megvalósult. Az első világháború lehet történelem, de az akkori német célok ma is ugyanazok maradtak. Szerbia tizenöt évvel ezelőtti bombázása pedig bizonyítja, hogy ha kell, a német külpolitika ma is kész háborús eszközökhöz is nyúlni, ha délkelet-európai hegemóniáját valami veszélyezteti. Mára azonban Szerbiát is pacifikálták, és a belgrádi kormány is hű alattvalóvá vált.

Mi a németek szerepe ma Európában?


Európa új urai
Európa motorja

SZAVAZAT UTÁN