Nem veszett ki a kínzás a világból, és igény is van rá

Fotó: AFP / DON EMMERT / AFP / DON EMMERT

-

Még mindig számos országban bevett szokás az emberkínzás. Az emberek több mint egyharmada szerint erre szükség is van, annak ellenére, hogy a megkérdezettek csaknem fele fél attól, hogy esetleg ő is áldozata lehet ilyesminek.


Annak ellenére, hogy az ENSZ kínzás elleni egyezménye harminc éve él, 155 ország írta alá, számos helyen még ma is virágzik az embertelen gyakorlat. A világszervezet 40 tagállama nem írta alá az egyezményt, de amelyek igen, azok sem tartják be ígéreteiket. Az Amnesty International a kerek évforduló alkalmából adta ki jelentését a kínzások gyakorlatáról és természetéről. Ezzel egy időben 21 országban 21 ezer ember megkérdezésével egy felmérést is készített. A téma érzékenysége miatt nehéz pontos adatokat gyűjteni. Vannak olyan országok, amelyekben szisztematikusan és rutinszerűen használják az emberkínzást mint vallatási módszert, máshonnan csak egy-egy esetet jelentettek. A módszerek is igen változatosak lehetnek, az alvásmegvonástól kezdve az elektrosokkon át a különböző stresszt előidéző módszerekig tart a repertoár. Ugyancsak változatos a kínzást elszenvedő személyek státusza: vannak köztük bűnügyi gyanúsítottak, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyek, de politikai riválisok is.


Az Amnesty-jelentésegyik illusztrációja


Az emberek harmada kínzáspárti

Az Amnesty ezért készítette a felmérést, hogy megtudja, mit gondolnak a kínzásról az emberek. Meglepő eredmények születtek. Komoly aggodalomra ad okot, hogy a válaszadók 44 százaléka (öt kontinens 21 országából) fél, hogy kínzásnak tennék ki, ha letartóztatnák. Ennek fényében nem meglepő, hogy 82 százalékuk szerint szigorúbb és átláthatóbb szabályozásra lenne szükség, viszont az igen furcsa, hogy több mint harmaduk (35 százalék) szerint bizonyos esetekben igenis szükség van kínzásra.



Az Amnesty 142 országot vizsgált, ezek közül 79-ből érkeztek jelentések embertelen bánásmódról, köztük olyan helyekről, mint Mexikó vagy Ukrajna. A legtöbb országban a nemzetvédelemmel igazolják a potenciálisan veszélyt jelentő emberek megkínzását, így nemhogy csökken azon országok száma, amelyekben ez bevett gyakorlat, de éppen hogy egyre rosszabb a helyzet az ENSZ egyezmény 1984-es elfogadása óta. A kormányok kétszínűen viselkednek a témával kapcsolatban: a jogban megtiltják, de a gyakorlatban elősegítik a kínzásokat – mondta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára. Az Amnesty pár hónapja a kivégzésekről készített hasonló jelentést, arról szóló írásunkat itt olvashatják.