Nem ugyanazt a meccset nézte tegnap Pintér és a B-közép

Fotó: / Photographer: Balint Hirling Te / / Photographer: Balint Hirling Te

-

HÁTTÉR

Ugyanazt a játékot ezer szemszögből lehet nézni. Már Pintér Attila pálya melletti és a B-közép kapu mögötti reakcióiból sejteni lehetett, hogy a csapat szövetségi kapitánya és a szurkolói ezen az estén más meccset néznek. Azok jöttek elő a „Mi a f… van” és a „K… gyenge” velős üzeneteivel, akik máskor a leghűségesebbek. A kapitány viszont nyelt egyet, és higgadtan megvédte az albánok elleni bűngyenge 1-0-át. Tiszteljük az elszántságát, de arra figyelnie kellene, hogy a bájos massza utolsó hívei ne tűnjenek el.


„Van egyfajta bája a magyar válogatott meccseinek. Nem olyanok, mint egy Serie A-találkozó, ahol látszik az elképzelés, a játszott stratégia. A mieink játéka egyfajta massza. Az ad hoc módon előjövő, legváratlanabb jó és rossz dolgok egyvelege, sose lehet tudni, mi sül ki belőle. Ezt a masszát várom ma is.” Ezt egy teljesen józan Kispest-szurkoló mondta a magyar-albán meccs előtt a Stadion-sörözőnél. Igaz, sörrel a kezében, de halálosan komoly mosollyal. A társa azért hozzátette, ha nincs az ezer forintos jegyár, ő ugyan ki nem jött volna. „Nagy játékot nem várunk a maitól. A dánok ellen reálisan 2-6 lett volna. De írd inkább azt, hogy nyerünk, mi nem mondhatunk olyat, hogy rosszak leszünk.” Egy Pesten tanuló DVSC-szurkoló komolyabban tűz alá veszi az új kapitányt, Pintér Attilát. „A dánok ellen a stadion és a lelkesedés tetszett, na meg a 2-2-es eredmény, de a játékban nem sok elképzelést láttam." Azt pedig egészen megdöbbentőnek tartja, hogy milyen nevek kerülnek be a válogatottba. „Ez csak fikció, de kezdem egyre jobban hinni, hogy a játékosmenedzserek valamilyen módon befolyásolni tudják az összeállítást. Egervári alatt például tuti hogy így volt: amikor valakit el kellett adni a Vidiből, Győrből, Haladásból, akkor Sanyi bá betette, és csókolom. És ebben az is benne van, hogy Bölöni-szintű edzők azért nem jönnek ide kapitánynak, mert ezt nem hajlandóak bevállalni.” Egy sörkörrel arrébb két pápai drukker a sok-sok Pintér-féle új arc (a dánok ellen hat újoncot avatott, az albánok ellen végül négyet) közül megvédi Lang Ádám beválogatását. „Már a Pápa-Győr meccsen mondtam a barátomnak, hogy ez az ember nem tud hibázni, jogos, hogy behívták. De egyébként meg kit is hívnának be? Nincs védőnk. Talán még Otigbához lehetne nyúlni, de ő lehet, hogy inkább nigériai lesz.” Egy XV. kerületből jött középkorú trió kiáll Pintér mellett, mondván, időt kell neki adni. „A dánok ellen már láttam azt, amit Egervárihoz képest bele tud tenni a csapatba, a tűzzel áthatott futballt. Ezt kell tovább növelni.” A szerda esti meccsen bíznak egy 2-0-ban. Egyikük még azt is megjósolja, hogy végre kijutunk az Eb-re, kihasználva, hogy most már a harmadik hely is jó a pótselejtezőhöz.

foci, magyarország-albánia, barátságos mérkőzés

A stadion karéjára felérve Hrutka Jánossal futunk össze: „Nekem még eléggé kisérletezgetős stádiumnak tűnik a mostani, csak az a baj, hogy nagyon fogy az idő” - mondja a korábbi sokszoros válogatott, Kaiserslauternnel német bajnok focista. „Szerintem a kapitány még nem nagyon találta meg a megfelelő embereket. De Magyarországról nehéz is megtalálni azokat a focistákat, akik fel tudják venni a versenyt nemzetközi szinten, ezt saját tapasztalatból is mondhatom.” Azért pozitívummal zárja: „A dánok ellen tetszett, hogy egy nálunk jóval előrébb tartó csapatnak neki mertünk menni, és végül két gólt is rúgtunk nekik.” Ami tetszett Hrutka Jánosnak, másokra nem volt hatással, kongó lelátók (3500 nézővel) fogadták a két csapat kivonulását. Az idei két vidéki helyszín teli stadionja után (Győrben 12 ezer néző, Debrecenben 20 ezer az új arénában) vagy akár a hétvégi, egyaránt 20 ezres FTC-Paks és DVSC-Honvéd meccs után nagy volt a kontraszt. Hiába az olcsó jegy és a dánok elleni szerencsés bravúr, komoly ellenfél híján erre a csapatra nem kíváncsiak (a fővárosban). Szemben például az Egervári-csapattal, melyet a gyenge riválisok ellen tét nélkül is megnézett 10-15 ezer ember. De lehet, hogy megéreztek valamit a szurkolók. A magyar válogatott eléggé nagy semmit produkált, mindkét félidőre egy-két helyzetféleséget elhelyezve, a legvégén egy büntetővel kiharcolva a győzelmet. Az üres labdagyömöszkölésben jó partnere volt a vb-selejtezősorozatban a szlovénokat, a norvégokat és Ciprust legyőzve csoportjában ötödik Albánia. Tegyük hozzá, tapasztaltabb játékosok alig voltak a pályán, Pintér csapata már-már egy ligaválogatottat idézett, négy újabb NB I-es újonccal (Rózsa, Vécsei, Heffler, Bosnjak), illetve a dánok elleni hat újoncból négyet újra bevetve (Varga Roland, Korhut, Lang, Kalmár).

magyarország - albánia, foci, válogatott mérkőzés

Persze ugyanazt a játékot ezer szemszögből lehet nézni. Már Pintér Attila pálya melletti és a B-közép kapu mögötti reakcióiból sejteni lehetett, hogy a csapat szövetségi kapitánya és a szurkolói ezen az estén más meccset néznek. Az edző 80 percig viszonylag (főleg magához képest) nyugodt hangnemben dirigálta a csapatot, senkit nem szidott, csak a gól után kezdett el kiabálni, a védekezés miatt izgulva. A drukkerek ezzel szemben már a szünet előtt ébresztőztek, majd a második félidőben feljebb kapcsoltak: “Mi a f.. van?!” aztán jött “K… gyenge!” végül könyörgőre fogták. „Lőjetek gólt!” És lám, csak kérni kellett. Priskin büntetőből lőtt gólja papíron megmentette a meccset (a világranglistán majd feljebb araszolunk), azért a kapitányt a meccs után a vegyes zónában szembesítették a máskor a csapat mellett kitartó B-közép rigmusaival. Először úgy tűnt, az edző alaposan odamond a DigiSport riporterének, de aztán mély levegőt vett, és igyekezett higgadt maradni. (Állítólag a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón is minden meredekebb kérdésnél ezt tette, úgy néz ki, máris hatott az MLSZ által kiutalt kommunikációs tréning.) Azzal válaszolt, amit hétfőn Telkiben is elmondott: a csapat generációváltásban van, amit évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. „Meg kell nézni, hogy a 3 éve építkező finn és a 15 éve építkező dán csapat hová jutott.” És ezután jött a kapitányi szemszög: a nehezen feltörhető albán védelem, melynek a románok is csak egy gólt tudtak lőni. És a meg nem adott tizenegyes. És szurkolni is lehet máshogy is: „Debrecenben óriási erőket mozgósított a játékosokban a szurkolás, a továbbiakban is erre lenne szükségünk.” A tétmeccsekig hátralevő rövid időre ezt mondta a kapitány: „Öt-hat meg tíz éveket nem lehet hirtelen bepótolni.” A VS kérdésére válaszolva pedig tömören úgy fogalmazott: „60 százalékban már biztosan megvan az a csapat, amelyik az Eb-selejtezőkön szerepel.”

magyarország - albánia, foci, válogatott mérkőzés, pintér

Stieber Zoltán legalább valamivel többet mondott a VS-nek a szurkolói reakciókra. „Tényleg nem volt olyan a játék képe, amit a szurkolók elvárnak és mi is elvárunk magunktól, de úgy gondolom, hogy erre az eredményre kell fókuszálni. Nagyon fontos, hogy megszereztük az első győzelmünket az új stáb alatt. A profi futballban szerintem az eredmény a legfontosabb: inkább játszok egy rossz meccset a végén megszerezve a három pontot, mint hogy jó játékból egy vereség süljön ki. Tehát számomra igenis megmentette a meccset a gól. Legyünk most pozitívak, aztán később az elemzésnél a hibáinkkal is foglalkozunk, és kijavítjuk őket." Nála a rengeteg csere, és a teljesen rutintalan csapat is rendben volt: „A felkészülési meccsek pont arra vannak, hogy kipróbáljuk az új játékosokat, és a kapitány úr lássa, kire lehet számítani a tétmeccseken.” Pintér Attila maximálisan ki is használja ezeket az alkalmakat, ezen a tavaszon a 80-as éveket idéző NB I-es invázió támadt a válogatottban. Ezen az estén pár szóval az okára is kitért a kapitány: „Már nincsenek olyan játékosaink külföldön, mint amilyenek eddig voltak, lásd Gera Zolit, Király Gabit vagy Hajnal Tomit. Vagy ha vannak is, nem játszanak folyamatosan a klubjukban, ezért itthonról kell megtalálni a megoldásokat.” Ezek a megoldások mindenesetre még távolinak tűnnek. Amit az albán csapat produkált, legalább annyit az észak-írek is fognak tudni az őszi Eb-selejtezős rajton. A szerda esti produkcióval viszont az is veszélybe került, amit a korábbi válogatottak (Koeman vagy Egervári alatt) az utóbbi években már hoztak: a gyengébbek elleni kötelezők behúzása. S még ennél is fontosabb: ha nem látunk legalább a dánok elleni adrenalin-emelő akciódús szakaszokat, netán gólokat, ez a maradék néző is el fog fogyni a válogatott meccseiről. Talán még az a szurkoló sem találja majd meg a maga kis bájos masszáját, akinek az albán meccs előtt egy sör elég volt az évtized filozófiájához. Tehát inkább maradjunk annyiban, ami a 41. perc tájékán szólalt meg a keleti lelátó felől: „Ébresztő!”