Nem kérdezték, hogy érzik magukat a magyar tanárok

Fotó: Thinkstock / Thinkstock

-

Tízből majdnem tíz tanár elégedett, nyolc újra ezt a foglalkozást választaná, de csak harmaduk érzi azt, hogy megbecsülik. Pedig azokban az országokban, ahol érzik a megbecsülést, a diákok is jobban teljesítenek, derült ki az OECD nemzetközi felméréséből. Azt, hogy a magyar tanárok mit gondolnak, nem tudni: az EMMI szerint távol maradni a kutatástól ésszerűbb és olcsóbb volt, mivel az oktatásban történt átalakítások eredménye még úgysem látszott volna.


A TALIS (Teaching and Learning International Survey) az első olyan nemzetközi vizsgálat, amely a pedagógusokról és a pedagógusoktól gyűjt információt. A cél, hogy jobban meg lehessen érteni, mitől hatékony az oktatás vagy mitől nem, ezért részben összekapcsolták a PISA kutatással is, ami a 15 évesek szövegértési képességeit, valamint matematikai és természettudományos tudását teszteli, és amelyen Magyarország sem 2 éve, sem 5 éve nem teljesített jól. A tanárkutatást 2008-ban 24, 2013-ban már 34 országban végezték. Mindenhol 200 iskolát választottak ki, ahol 20, 5.-8. osztályban tanító tanár és 1 vezető töltötte ki a kérdőívet. Arról kérdezték őket, hogy milyen körülmények között dolgoznak, hogyan ismerik el munkájukat, vagy milyen szakmai fejlődési lehetőségeik vannak. Felmérték a tanároknak az iskolával és a tanítással kapcsolatos nézeteit is. Az eredmények azt mutatják, hogy azokban az országokban, ahol a pedagógusok úgy érzik, hogy megbecsülik őket, jobbak a PISA-eredmények is. Magyarország 2008-ban részt vett a felmérésben, ezt az akkori, Hiller István-vezette Oktatási Minisztérium mellett a pedagógus szakszervezetek is támogatták. 2013-ban azonban nem. Rajtunk kívül csak Ausztria, Írország, Litvánia, Málta, Szlovénia és Törökország maradt távol a felméréstől, 17 ország viszont újonnan csatlakozott. A miértre a VS.hu kérdésére az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkársága szó szerint a következőket válaszolta: “A 2010. évi kormányváltás oktatáspolitikai programjában már látható volt az az új, a pedagógusok és az iskolai vezetést érintő szemléletváltási szándék, amit az azóta eltelt irányítási ciklus alatt történt jelentős jogalkotási és szakmai átalakítások igazoltak is (ld. pedagógus életpálya bevezetése, a visszajelzés rendszerébe kerülő szaktanácsadói és szakfelügyeleti rendszer, az igazolatlan iskolai hiányzást szankcionális elemeinek megerősítése, stb.). Mindezek miatt nem tűnt az átalakítás eredményeit és hatásait még bemutatni nem tudó felmérésben való részvételre fordítani több 10 millió forintot, tehát egy, a kérdéses időszakban nem releváns mérési eredménytől távol maradni ésszerűbb és költséghatékonyabb volt.” Tény, hogy 2012-ben még biztosan nem látszottak eredmények, mivel abban az évben végezték a PISA-felmérést. A felmérésen Magyarország az OECD átlaga alatt teljesített mindhárom területen. Ez a természettudományokat kivéve így volt már 2009-ben is, a különbség azonban csak nőtt, ráadásul természettudományokban is az átlag alá kerültünk. “Nem emlékszem a korábbi kutatás költségeire, de az abban az időben nem volt téma. Nem lehetett jelentős összeg, szerintem ma sem az. Az állam százmilliárdokat költ az oktatásra, megérne néhány tízmilliót, hogy azt is lássuk: hogyan hasznosul ez a hatalmas összeg, hogyan látják mindezt a tanárok?” - mondta a VS.hu-nak Tatai-Tóth András, aki 2010-ig az MSZP oktatáspolitikusa volt, korábban pedig a tatai gimnázium igazgatója. Ami a pénzt illeti, a TALIS éves működési költsége átlagosan 22 millió forint volt a 2005 és 2008 közötti első hároméves ciklusban, amelyhez az EU bizottság összesen 52000 euróval, kb 14 millió forinttal járult hozzá. Összehasonlításképpen: korábbi adatokból tudható, hogy ugyanebben az időszakban a háromévenként végzett PISA-vizsgálat éves költsége 55 millió forint volt, amelyből a nemzetközi hozzájárulás kb 17 millió forint.

Mennyi az oktatás vonatkozásában 22 millió forint? A köznevelésre 2014-ben körülbelül 500 milliárd forint szerepel a költségvetésben.
Kevesebb a pénz, de arányaiban még abból is kevesebb jut oktatásra Az OECD 2010-es adatai szerint Magyarország egy diákra átszámítva átlagosan 1,2 millió forintot, míg Ausztria például 2,8 milliót költött egy évben. Az OECD-átlag 2,1 millió forint volt. 2008 és 2010 között az OECD-ben nőtt, Magyarországon azonban csökkent a nemzeti össztermék arányában az oktatásra és az oktatási intézményekre fordított pénz. Ennek nincs közvetlen összefüggése a gazdasági világválsággal, mert a GDP az OECD-n belül is csökkent. Az oktatásra a GDP 5,8 százalékát költötte egy átlagos OECD tagország, Magyarország viszont 4,9-et. A tanárok bérköltsége az OECD-átlagnak még a felét sem érte el. Még látványosabb az összesített különbség: míg a 34 OECD tagország átszámítva átlagosan több, mint 19 millió forintot fektetett egy gyerek iskoláztatásába annak 6 és 15 éves kora között, Magyarország 10,7 milliót. A 2008-as tanárkutatás eredményei Hat éve az derült ki, hogy a magyar tanárok a többi ország átlagához viszonyítva elégedetlenebbek a munkájukkal, és kevésbé hatékonynak tartják a saját teljesítményüket. Ezen kívül az átlagnál jóval kisebb arányban mondták azt, hogy szakmai fejlődésükhöz több továbbképzésre lenne szükségük. Kiderült továbbá, hogy Magyarországon kiugróan magas azoknak a pedagógusoknak az aránya, akik a képzés ára miatt nem tudtak részt venni továbbképzésen. És azt is a tanárkutatás eredményei mutatták meg, hogy a hazai iskolákban jellemzőbbek az ismereteket rendszerező tanórai tevékenységek és kevésbé jellemzőek a diákorientáltak, ráadásul a fiatalabb tanárok a konzervatívabbak. Ezt a magyar oktatáskutatók ugyan nem tudták megmagyarázni, de feltételezték, hogy a negatív önszelekció felerősödése, illetve a tanárképzés változásai állhatnak a háttérben A következő, 2018-as tanárkutatáshoz ennek az évnek a végéig lehet csatlakozni. Azt egyelőre nem tudni, hogy Magyarország részt vesz-e a rajta.