Nem akartak vitázni a paksi bővítés ellenzői

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd / MTI/Koszticsák Szilárd

-

Volt „Vita” című napirendi pont a Párbeszéd Házában tartott rendezvényen, de a másik oldalt meg sem hívták, mondván, az atompártiak amúgy is akkor nyilatkoznak, amikor csak akarnak. A konferenciát az ELTE humánökológia szaka rendezte. A szervezők képviseletében Lányi András, aki a Védegylet egyik alapítója is, sajátos érvelést adott elő arról, hogy mitől párbeszéd egy olyan esemény, amelyen csak az egyik oldal szólalhat meg.


A konferenciát Sólyom László, a környezetvédelmi ügyekben régóta aktív volt köztársasági elnök nyitotta meg. Sólyom azt várta a rendezvénytől, hogy valódi párbeszédet indítson el az erőmű kérdésében, hangozzanak el szakmai érvek, és ne csak indulatok mentén kommunikáljon egymással a két oldal.


Miről is van szó?

Az atomenergia olcsó és biztonságos, az üvegházhatás szempontjából pedig kifejezetten környezetbarát, ha megépülne Paks II, az sokat javítana az ország energiaellátásán, talán még exportálni is tudnánk áramot; ezek a leggyakrabban hangoztatott érvek a bővítés mellett. A paksi atomerőmű bővítéséről még 2009-ben hozott határozatot a parlament. Ez volt a Gyurcsány-kormány egyik utolsó kezdeményezése, 98 százalékos többséggel szavazta meg az Országgyűlés. Valójában nem is bővítésről, hanem új atomerőmű építéséről lenne szó. Két teljesen új, egyenként 1000-1600 megawatt teljesítményű blokk épülne Pakson, a becslések szerint mintegy háromezer milliárd forint értékben (3 000 000 000 000 forint, több, mint a magyar GDP tíz százaléka). Ennyi pénzből hét négyes metrót lehetne építeni, ez lenne az évszázad egyik legnagyobb beruházása. Az előkészítés öt évet, maga az építkezés legalább hét évet igényel, tehát ha minden jól megy, 2025 környékén indulnának el az új blokkok, és nagyjából ötven évig működnének.

Az elfogadás körülményei

Fülöp Sándor volt a határozat elfogadása idején a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. 2010-ben megvizsgálta a bővítésről szóló határozatot is, ami elmondása szerint különösen nehéz volt, mert a különböző minisztériumok nem nagyon akarták kiadni nekik a vonatkozó iratokat. A vizsgálat során kiderült, hogy magát a határozatot eleve jogsértően hozta meg a parlament. Azt a jogszabályt ugyanis, amely alapján a döntést hozták, utólag módosították, annak érdekében, hogy a határozat érvényes legyen a paksi bővítésre. Maga a határozat szövege sem egyértelmű – hangsúlyozta Fülöp –, nem tudni mire vonatkozik, semmi konkrétum nincs benne. A szövegezést a (mindenkori és bővítéspárti) kormányok úgy értelmezik, hogy a határozat alapján már akár holnap neki lehetne kezdeni az építésnek, a beszállítókat mindenesetre már keresik. A másik oldal szerint viszont a dokumentum csak arról szól, hogy a bővítés előkészítését el lehet indítani. Az ombudsmani vizsgálat feltárta, hogy semmiféle hatástanulmány nem készült a paksi bővítésről. Senki nem mérte fel a lehetséges kockázatokat, melyekből egy atomerőmű építésénél rengeteg van. Nem tudni, ki és miből fizetné a bővítést, hogy hol kívánják elhelyezni a veszélyes hulladékot, ráadásul az ország Európai Unió által is elfogadott energiastratégiájában egy szó sincs az atomenergiáról. A bővítésről szóló határozat több alapvető jogot sért, ez azonban a politikusokat nem zavarja – jelentette ki Fülöp Sándor.

-


Megéri-e?

Kaderják Péter, a Corvinus Egyetem Regionális Energetikai Kutatóközpontjának (REKK) igazgatója azt mutatta be, milyen körülmények között térülhet meg a Paksba fektetett összeg. Az egyik legtöbbet hangoztatott érv a bővítés mellett ugyanis, hogy az atomenergia olcsó. Valóban, ha már van egy működő erőművünk, viszonylag olcsón termeli az áramot. Ha nincs erőművünk, akkor viszont meg kell építeni, az pedig nagyon sokba kerül (esetünkben háromezer milliárd forintba): ez a tipikus tőkeintenzív beruházás. Ekkor pedig minden azon áll vagy bukik, hogy mekkora a finanszírozás költsége. Az utóbbi években pedig mindenki megtanulta, hogy Magyarország ebben nem áll jól: az ország kockázatos terep, és ennek meg kell fizetni az árát. A Kaderják vezette REKK több forgatókönyvet (összesen 750 lehetséges esetet) is megvizsgált, hogy kiderüljön, mely feltételek esetén lehet nyereséges Paks II. Nos, ilyenből nincs sok. Ahhoz, hogy az új blokkok ne százmilliós veszteséget termeljenek, a mai energiaárak kétszeresén kellene eladni az ott termelt áramot, ami minden, csak nem olcsó. Az építkezés pedig eleve elképzelhetetlen jelentős, piaci ár feletti állami támogatás (vagy garanciavállalás) nélkül. Ez pedig nem csupán a magyar állam sajátos működése miatt kockázatos, hanem mert egy ekkora mértékű állami beavatkozás ellentétes az Európai Unió támogatási szabályaival is – vélekedett Kaderják.

Sok a kockázat

Atomerőművet építeni nem csak drága, hanem kockázatos vállalkozás is, mondta el Felsmann Balázs, a Corvinus Egyetem tudományos munkatársa, volt gazdasági minisztériumi államtitkár. Mivel a fejlett államok a megújuló energiákra (szél, nap, stb.) koncentrálnak, az atomreaktorok technológiája nem fejlődik olyan gyorsan. Ráadásul a biztonsági előírások szigorodásával egyre drágább is egy-egy új reaktor felépítése. Egy ekkora beruházás esetén nem csak az évtizedes megtérülés jelenti a gazdasági kockázatot. Magyarország éves össztermékének egytizedét kiteszi a beruházás teljes összege, így nemzetgazdasági kockázattal is számolni kell: ha valami balul sül el, az az egész ország gazdaságát magával ránthatja - magyarázta Felsmann. A környezeti kockázatokkal Csernobil óta mindenki tisztában van, de egyelőre azt sem tudni, hol helyeznék el a keletkező hulladékot, mely még pár százezer évig sugározni fog. Felsmann szerint csak akkor érné meg az új blokkok megépítése, ha az regionális összefogás keretében valósulna meg. Erre pedig nem csak a rossz külpolitikai kapcsolatok miatt lát kevés esélyt, de azért is, mert a fejlett országokban nem jellemző az új atomerőművek építése (lásd Németország példáját, ahol Fukusima után leállították az összes atomerőművet). Ráadásul széndioxid-kibocsátás ide vagy oda, a szennyező fosszilis energia (például szén) még mindig olcsó, és egy darabig az is marad.

De akkor ki építené meg?

Sólyom László felidézte, hogy amikor 2006-ban Vlagyimir Putyin orosz elnök Budapesten járt, két dolgot szeretett volna elérni. A Malév eladását – ez meg is történt –, és azt, hogy oroszok építhessék az új paksi blokkokat. A dolgok jelenlegi állása szerint ez is megvalósulhat. A fent részletezett kockázatok ugyanis olyan magasak, hogy tisztán üzleti alapon nem éri meg senkinek a finanszírozás. Az oroszok viszont politikai befolyásukat is tudnák ezáltal növelni – derült ki Deák András, a Külügyi Intézet munkatársának előadásából. Hogy ezt az EU milyen szemmel nézné, azt nem tudni, miként azt sem, milyen kedvezményekre lennének hajlandóak az orosz partnerek. Ha még kockázatok egy részét át is vállalnák, állami garanciára nekik is szükségük van. És még így sem biztos, hogy lesz annyira olcsó, hogy megérje belevágni.

-


Vita csak a napirenden volt, az atompártiakat meg sem hívták

Megoszlottak a vélemények arról, hogy a klímaváltozást okozó széndioxid-kibocsátást lehet-e radikálisan csökkenteni atomenergia nélkül. Ám abban egyetértettek, hogy szemléletváltásra mindenképp szükség van. Sokkal energiatudatosabban kellene élnünk, és kevesebb áramot felhasználnunk; e nélkül nem lehet lelassítani a klímaváltozást. A főellenség tehát mi magunk vagyunk, és ez nem csak a széndioxid-kibocsátásra igaz. A nap közepe felé már többeknek feltűnt, hogy itt bizony csak beszéd lesz, „pár” nélkül: az előadók ugyanis mind-mind ellenzik a paksi bővítést. Volt passzívház-propaganda (bárki megteheti, hogy építsen magának egy passzívházat), illetve előadás az etikus döntések filozófiájáról (Paks esetében nem etikusan hozták a döntést). De majd délután! Az utolsó programpont ugyanis a „Vita” címet viselte. Sajnos ismét csalódni kellett, ugyanis a korábbi előadók vonultak fel az emelvényre. Nekik Stumpf András (Heti Válasz) olyan izzasztó kérdéseire kellett válaszolniuk, mint hogy eldöntött tény-e már a beruházás (mindenki reméli, hogy nem), illetve, hogy szemléletváltásra szükség van-e (igen). Ekkor már megszólíttatott a közönség soraiban ülő Aszódi Attila is. Ő a Műszaki Egyetem Nukleáris Intézetének vezetője, és pár mondatban elmondta, hogy valóban szükség lenne párbeszédre Paksról, hiszen a projekt sikeressége a részleteken múlik, de a legfontosabb annak eldöntése, hogy jobb lenne-e Magyarországnak Pakssal, mint anélkül. Aszódi nagyon udvariasan nem tette szóvá az esemény egyoldalúságát, de megtették helyette mások, így aztán a konferencia szervezője, Lányi András elmagyarázta, ő mit ért párbeszéd alatt. A politikusok mind atompártiak. Ezért a Paks melletti megszólalóknak sokkal több lehetőségük van nyilatkozni. Ha ők a rendelkezésükre álló időből átengednek valamit a kritikusoknak, majd akkor beengedi őket vitázni a Párbeszéd Házába.