Néhányunk agya képtelen élvezni a zenét

Fotó: Thinkstock / Thinkstock

-

Nem mindenkinek tetszik ugyanaz a dallam vagy ritmus, azonban a legtöbbünkből valamilyen érzelmi reakciót azért kivált a zene. Erre cáfoltak most rá azok a kutatók, akik megállapították, néhányunknak semmit nem jelent a muzsika.


Josep Marco-Pallerés, a barcelonai egyetem kognitív neuropszichológia kutatója friss tanulmányában arra kereste a választ, hogy bizonyos emberek miért viszonyulnak érdektelenül a zenéhez – írta a The Verge. A kutatók harminc egyetemi tanulót választottak ki a kísérlethez, őket egy előzetes kérdőív kitöltése után a zenére érzékeny, közepesen érzékeny és érzéketlen csoportokba osztották. A részvevők egyike sem küzdött depresszióval, nem volt hallássérült, vagy más okokból kifolyólag képtelen a zene hallására és élvezetére. A kutatók ezután arra kérték az egyetistákat, hogy hozzanak magukkal számukra kedves zenéket, amelyeket lejátszva figyelemmel kísérték a résztvevők szívverését és verejtékezését. A legtöbben azonban már a zene kiválasztásnál gondokba ütköztek: az érzéketlen csoportba tartozók közül voltak, akik egyáltalán nem rendelkeztek zenei felvételekkel, így ezeket a családtagjaiktól kérték kölcsön. A Current Biology című folyóiratban publikáltak meglepő eredményt hoztak. Annak ellenére, hogy a kísérletben résztvevők egyértelműen meg tudták állapítani egy dallamról, hogy az vidám vagy szomorú, a hangok mégsem váltottak ki belőlük semmilyen testi vagy érzelmi reakciót. Nem lettek libabőrösek, amikor egy magas hangot énekelt ki az énekes, a pulzusuk pedig változatlan maradt a crescendók alatt, a gyors ritmusváltások is hidegen hagyták őket. Amikor azonban akár csak egy kis pénzösszeget lehetett nyerni egy játékban, a zenére érzéketleneknek is jelentősen felgyorsult a szívverésük, tehát izgalmi állapotba hozta őket. A kísérleteket egy év után újra megismételték, a kutatók ugyanazokat az eredményeket kapták másodszorra is. Marco-Pallarés szerint azonban nem szabad összekeverni a zenére való érzéketlenséget azzal, ha valaki nem szereti a muzsikát. Megkérték a tanulókat, hogy egy 1-től 10-ig terjedő skálán jelöljék meg, mennyire szeretnek zenét hallgatni. Az erre érzéketlenek általában 5-ös osztályzatot adtak, amely nagyjából a vállrándítás matematikai megfelelője. A kutatók „zenespecifikus anhedóniának” nevezték el a jelenséget, a terminológiát a pszichológusok használják azon betegek esetében, akik nem lelnek örömet abban, amelyben normális esetben a többség igen. A kutatók szeretnék feltárni a rendellenesség pontos okait, ezért a páciensek agyműködését funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat (fMRI) alá vetik a jövőben. Marco-Pallerés szerint ugyan a kísérlet sok kérdésre választ adott, azonban az továbbra sem ismert, hogy egyáltalán miért tölt el bennünket örömmel, ha zenét hallgatunk, hiszen evolúciós szempontból ez nehezen magyarázható. „A zenehallgatás révén fajunk nem jutott biológiailag fontos előnyökhöz, mint például az étel elfogyasztásakor. Itt tehát a jutalomérzetet maguk a dallamok befogadásakor létrejövő érzelmek váltják ki”. Vagyis a túlélés terén nincs hátrányos helyzetben az, aki érzéketlen a zene iránt. Ők mindössze értetlenkednek azokon, akik hajlandók fizetni, ha kedvenc zenekaruk ad koncertet.