Negyed évszázada verte le Kína a diákok tüntetését

Fotó: Europress/AFP/Jian Zheng / Europress/AFP/Jian Zheng

A dalai láma és az ENSZ tiltakozik, az állampárt tagad, az átlag kínai meg nem emlékszik semmire. Megnéztük, mi történt a Tienanmen téren.


25 évvel ezelőtt, 1989. június 4-én a kínai hatóságok kegyetlenül leverték a kínai diákok demokráciapárti tüntetését. Az évforduló alkalmából a dalai láma  és az ENSZ emberi jogi biztosa is beszólt a kínai vezetésnek: előbbi demokráciát, utóbbi a Tienanmen téri egykori diáklázadás évfordulója előtt őrizetbe vett emberek tucatjainak a szabadlábra helyezését követelte. A kínai vezetést a követelés hidegen hagyta.  Jogvédő szervezetek szerint körülbelül félszázan lehetnek olyanok, akiket a hatóságok a június 4-i évforduló előtt „biztonsági okokból” őrizetbe vettek, elsősorban azért, mert azt gyanítják róluk, hogy megemlékezésre készülnek. Úgy tudni, vannak olyanok is köztük, akikre börtön vár. Kedden például őrizetbe vettek Pekingben egy ausztrál állampolgársággal rendelkező kínai művészt, miután interjút adott a 25 évvel ezelőtti Tienanmen téri diáklázadásról, amelynek maga is résztvevője volt. A kínai hatóságok meg akarják előzni, hogy a korrupció, az egyenlőtlenség és az infláció ellen demonstrálók egykori több hetes tüntetésének leveréséről és a több száz vagy még annál is több halálos áldozatról Kínában megemlékezzenek.


De mi is történt 25 éve?

A legfőbb kínai politikai vezetés engedélyével és parancsára a hadsereg 25 éve június 4-én kezdte meg felszámolni a Tienanmen (Mennyei Béke) téren hetek óta tartó demonstrációt, ami Hu Jao-pang 1987-ben lemondatott reformista pártfőtitkár 1989. április 15-i halálával kezdődött. A problémák gyökereit viszont ennél távolabb kell keresni a múltban: 1978-ban csomó reform indult az országban, egyetemek nyíltak, és nagy volt a bizodalom abban, hogy majd hamarosan jólét lesz mindenfelé Kínában. Ehhez képest elharapódzott a korrupció, és hiába gazdagodott az ország, az egyszerű emberek, de még az átlagos egyetemet végzett kínaiak fizetése sem nőtt. 1989-ben aztán meghalt Hu Jao-pang, az 1986-ban eltávolított reformer pártvezér, aki korábban azért került összetűzésbe a kommunista párttal, mert tolerálta, hogy a diákok tüntetnek. A diákok között köztiszteletnek örvendő Hu április 15-én kapott szívrohamot, temetésén több mint százezer fiatal vett részt, és ezzel egy időben több városban is elindulnak a tüntetések, amelyek részeként a diákok követeléseket intéztek a kormány felé. A párt vezetése nem akart behódolni a diákoknak, ezért nem sokkal később a hivatalos pártlapban felkelésnek bélyegezte a tüntetéseket. A diákok erre bepipultak, és százezrével vonultak a Tienanmen térre. A pártvezetés sokáig nem tudta eldönteni, hogyan reagáljon a diákok egyre szemtelenebbnek tűnő viselkedésére. Éppen akkor fogadta volna ugyanis az állampárt Mihail Gorbacsovot, az SZKP főtitkárát, de a diákok a fogadás helyszínén, a Tienanmen téren tüntetni kezdtek. A fogadásra így a pekingi reptéren került sor. Az állampárt számára a legnagyobb félelem az volt, hogy a diákokkal rokonszenvezett a lakosság nagy része is, sokan ételt hordtak ki nekik a térre, a fiatalok pedig úgy érezték, forradalmat csinálnak.


Május 17-én Kína legbefolyásosabb vezetője, a Központi Katonai Bizottság elnöke, Teng Hsziao-ping a lakására hívta a párt legfelsőbb vezetőit, hogy közösen keressenek megoldást a helyzetre. Csao Ce-jang pártfőtitkár állítólag ott is közölte, hogy ellenzi az erőszakos fellépést. Teng viszont arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrség képtelen a rendteremtésre, s ezért a hadsereget kell mozgósítani. Li Peng akkori miniszterelnök és helyettese, Jao Ji-lin azonnal támogatásukról biztosították. A véleményével egyedül maradt, nemsokára leváltott és élete végéig házi őrizetben tartott Csao Ce-jang másnap még meglátogatta az éhségsztrájk miatt kórházba került fiatalokat. Két nappal később a térre is elment, és kijelentette a köréje gyűlteknek: "későn jöttünk". Ez volt az utolsó nyilvános megjelenése. Május 19-én este a kormányfő televíziós beszédében hadiállapotot hirdetett ki. Május 20-ra több mint egymillióan tüntettek már. A pártvezetés 200 ezer katonát rendelt a fővárosba, de Peking külvárosában a katonák útját állták a tüntetők. Addigra már a munkásosztály is aktívan kivette a részét a felkelésből, és megalakult a Tienanmen téren a Pekingi Munkások Autonóm Szövetsége. Ezt a pártban sokan aggodalommal figyelték, ennek ellenére a hangulat még egészen felszabadult maradt, a katonák sem támadtak. Sőt, alkalmanként még egész kellemesen el is cseverésztek a tüntetőkkel. Június 3-án viszont elfogyott a kormány türelme, és arra szólította fel a hadsereget, hogy verje le az ellenforradalmi mozgalmat. Ki kellett üríteniük a teret másnap reggel hatig. A katonák bármilyen módszert alkalmazhattak ennek érdekében. A WikiLeaks nyilvánosságra hozott egy amerikai diplomáciai sürgönyt,a mely szerint 10-15 ezer katona közelítette meg ekkor Pekinget. Június 4-re virradóra fordultak a páncélozott szállító járművek, harckocsik a Tienanmen térre. A még a téren tartózkodókat kiszorították, de a tanúk elmondása szerint a Tienanmen téren nem volt vérengzés, senki nem halt meg. A város sok más pontján azonban eldördültek a fegyverek, buszokat gyújtottak fel. A hadsereg lapja „súlyos ellenforradalmi zavargásról” írt. A józanabb becslések szerint 25 éve több százan haltak meg, köztük meglincselt katonák is. Hivatalosan sosem közölték az áldozatok számát, s legutóbb kedden a kínai külügyminisztérium szóvivője is csak annyit mondott, hogy a kormány (akkor) a helyes utat választotta „az emberek érdekében”.


Mit tanultunk belőle?

Carrie Gracie, a BBC Kína-felelőse összeszedett pár információt, amit fontosnak talált a tüntetések és azok utóéletének megértése érdekében. Mi azok közül mazsoláztunk:
  • A térre kivonuló fiatalok nem ellenforradalmárok voltak, hanem egy erősebb Kínát akartak, amelyet a megtisztult állampárt vezet.
  • Az akkori tüntetők közül ma többen is sikeres cégvezetők vagy közepesen magas pozíciójú párthivatalnokok lettek.
  • 1989-ben több elemző azt gondolta, hogy az állampárt napja meg vannak számlálva, ehhez képest a párt még mindig létezik és hatalmon van, bár nem sok elképzelése van arról, hogyan modernizálja magát.
  • Hong Kongban minden évben megemlékeznek június negyedikéről, de Kínában még a mai napig is tabunak számít, ami 25 éve történt.
  • Kínában hiába keres rá valaki arra, mi is történt 1989-ben a Tienanmen téren, nem talál semmit. A cenzorok pedig meglehetősen jó munkát végeztek az elmúlt években: annyira hogy az átlag kínai keveset tud arról, mi történt 25 évvel ezelőtt. Még az utánpótláscenzorok sem mindig ismerik fel a Tienanmen téren történtekről készült képeket. De volt példa olyanra is, hogy újságokban megjelenhetett a Tienanmen téren történtekre emlékező hirdetés, hiszen a hirdetési osztályon nem tudták az ott dolgozók, hogy tiltott dolog áll a reklámban.
  • A párt vezetői a mai napig is elutasítják a demokratikus reformokat, hiszen bizonyítottnak érzik, hogy országuknak nem kell demokratikusnak lennie ahhoz, hogy gazdag legyen.
  • A mai fiatalok pedig már nem akarnak tüntetni, úgy is megkaphatják a szebb életet és a szabadságot, hogy átteszik a székhelyüket egy másik országba.


Azóta is történtek dolgok

A kínai tüntetések alatt készült az az ikonikussá vált kép, amelyen egy ismeretlen férfi állja el a tankok útját. Ez azóta megihletett több graffitist és Balakovot, a neves legóművészt is. A Tienanmen tér azóta is közkedvelt turisztikai célpont, ahova csak biztonsági ellenőrzés után lehet bejutni, mert közbiztonsági szempontból kiemelten kezelt terület. Néha ettől függetlenül akadnak itt is incidensek: a diáklázadások június 4-i évfordulóján rendszeresen érkeznek tüntetők, akiket a rendőrség aztán hamar eltávolít. 2011-ben egy férfi felgyújtotta magát Mao Ce-tung arcképe közelében, írja a BBC. Az akkori hivatalos magyarázat szerint egy jogvita késztette kétségbeesett tettére.