Negatív kamattal sem tudta gyengíteni az eurót az EKB

Fotó: TaxRebate.org.uk / TaxRebate.org.uk

-

Csütörtökön 0,15 százalékra csökkentette az Európai Központi Bank az irányadó kamatot, ezzel az egynapos kamat negatívba fordult. Tovább lazul az unió monetáris politikája, de nem eléggé. Orbán Viktor történelmi lépésnek nevezte a döntést.


A történelmi kamatcsökkentéssel az EKB az első a nagy jegybankok sorában, amely meglépte, hogy egyik irányadó kamata negatívba forduljon. A döntéstől azt várták, hogy rövid távon gyengíti az eurót a dollárral szemben, valamint hosszabb távon segít felpörgetni az eurozóna inflációját, és hozzájárul a gazdaság növekedéséhez is. Hogy a gazdaságnak lökést ad-e a lépés, még korai volna megmondani, mindenesetre növekedési előrejelzését lejjebb szállította az EKB. Márciusban még 1,2 százalékos bővülést várt az eurózónától, ám most már csak egyszázalékos növekedésre számít.

Elsőre nem úgy alakult, ahogy várták

Az viszont már most látszik, hogy a közös valuta nem gyengült az elvárt mértékben. A csütörtöki bejelentés után gyengülni kezdett ugyan az euró a dollárral szemben, ám nap végére ebből már semmi nem látszott, péntekre pedig ki is merült az előző napi bejelentés hatása, és sokkal nagyobb figyelmet keltettek a piacon a délután nyilvánosságra hozott amerikai munkanélküliségi adatok. Noha Mario Draghi, az EKB elnöke azt nyilatkozta, hogy ezzel a lépéssel elérték a kamatcsökkentési ciklus alját, ám sietett hozzátenni: ha a következő időszakban úgy alakulnak a számok, készek további lépéséket tenni, ami akár további kamatcsökkentést is jelenthet. „Bár deflációs veszély nincs, a korábban vártnál elnyújtottabb periódusban alacsony lehet az eurózóna inflációja” – tette hozzá Draghi. A kamatcsökkentés mellett az EKB bejelentette: újabb, 400 milliárd eurós hitelkeretet bocsát a kkv-szektor rendelkezésére. A kedvezményes hitelt a nem pénzügyi szektorban tevékenykedő vállalatok vehetik fel, és csak egyszerű, átlátható, valós hitelelemek fedezésére lehet költeni, a származékos értékpapírok – melyek a válság egyik kirobbantói voltak – kiváltására nem. A hitelprogramot két részletben valósítják meg, és egészen 2018-ig el fog tartani. Az intézkedéscsomag harmadik elemére, a kötvényvásárlási program beindítására azonban még várni kell. Draghi erről mindössze annyit mondott, hogy még előkészítés alatt áll, van még tehát tér az uniós monetáris politika további lazítására, sőt hamar szükség is lehet a további eszközök bevetésére.

Felmerülő kétségek

Stephen Jen, a SLJ Macro Partners egyik vezető elemzője szerint az EKB lépései nemcsak elégtelenek, hanem megkésettek is. Már legalább fél éve tudni lehet, mire készül a központi bank: a piacnak így volt ideje felkészülni, ezért nem is volt hatása a csütörtökön bejelentett intézkedéseknek. Az elmaradt eurógyengülésért mások egyszerűen a devizapiac pangását okolják: a nagybefektetők ezekben a hónapokban kivárnak, a nagy veszteségektől tartva nem mernek nagy pozíciókat felvenni. Ha az euró továbbra is erős marad a dollárral szemben, az eurózóna jó ideje tartó stagnálását is meghosszabbíthatja, és ezzel az Európai Központi Banknál is tisztában vannak. Ezért a legtöbb elemző arra számít, hogy az EKB fenntartja vagy akár fokozza is a monetáris lazítást. Az elmúlt két nap eseményeiből viszont arra is lehet következtetni, hogy az EKB most kevéssé tud hatni az árfolyamra, és csak az amerikai jegybank szerepét betöltő FED lépései tudnák gyengíteni a közös európai valutát.


Mi az a laza monetáris politika, és mire jó?

A laza monetáris politika azt jelenti, hogy a jegybank többletpénzt juttat a gazdaságba. Ezt két módon teheti meg: alacsonyan tartja azt a kamatot, amelyen ő a bankoknak kölcsönad, esetleg kötvényeket vagy más értékpapírokat vásárol készpénzért. Az alacsony jegybanki kamat miatt olcsóbbak lesznek a kereskedelmi bankok által kínált hitelek, ami ösztönzi a beruházásokat, azaz munkahelyeket teremt. A munkába állók pedig fogyasztásukkal fellendítik a gazdaságot. A kötvényvásárlással a jegybankok közvetlenül juttatnak pénzhez befektetőket (jellemzően más bankokat), akiknek így több lehetőségük lesz hitelezni vagy máshol beruházni. Az eredmény így is nagyobb GDP és több munkahely lesz. Egyetértés van abban, hogy a befektetés ilyetén ösztönzésére (azaz laza monetáris politikára) szükség volt a válság legnehezebb szakaszaiban, és az eurózóna – szemben az amerikai gazdasággal – még nem lábalt ki a válságból. A válságban az az egyik legnagyobb veszély, hogy senki nem mer hitelezni, a pénz mozgásának leállása pedig az egész gazdaság leállását jelenti. Ezért mesterségesen kell beavatkozni a piaci folyamatokba, és bővíteni a pénzkínálatot, végső soron iparágakat és munkahelyeket mentve meg ezzel.