Nacionalista, köztük jobbikos hangadók Európában

-

Az Economist számításai szerint a következő ciklusban akár 25 százalékra is ugorhat az unióellenes populista képviselők száma az Európai Parlamentben. A brit lap a görög Arany Hajnal után másodikként a Jobbikot említi a mérgező hatású szélsőjobboldali pártok között.


Májusban az Európai Unió 28 tagállamában együttesen 751 képviselőt választanak az Európai Parlamentbe. A felmérések szerint Franciaországban a szélsőjobboldali Nemzeti Front akár többségbe is kerülhet a szavazásokon. Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja hasonlóan vérmes reményekkel indul, miként a Szabadságpárt Hollandiában. Így a bal- és a jobboldal unióellenes populistái a parlamenti helyek 16-25 százalékát is elvihetik a jelenlegi 12 százalékkal szemben. Ezeknek a többsége a baloldali euroszkeptikusok pártjait erősíti, de a jobboldal és szélsőjobboldal is elvihet 9 százalékot. És most ez utóbbiak azok, akik riogatják a mainstreamet.

Mindez az 1930-as éveket idézi, a politikai intézményrendszer is onnan meríti válaszát az unióellenes populizmusra, amely elutasító a bevándorlókkal és az iszlámmal szemben. Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso is azt mondja: nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy sok-sok évtizeddel ezelőtt Európában rendkívül aggasztó fejleményei lettek a xenophóbiának (idegengyűlöletnek), a rasszizmusnak és az intoleranciának.

Az Economist cikkírója maga is úgy ítéli meg, hogy némely unióellenes párt mérgező hatású. A leginkább vésztjósló az Arany Hajnal, amelynek 18 képviselője van a görög parlamentben. Neonáci gyökerei mellett a szvasztika horogkeresztjéhez hasonló logót használ, és a német nemzetiszocialista pártindulót játsszák, tagjaik pedig militarista tréningeken vesznek részt.

Az Economist rögtön másodikként a Jobbikot citálja. Megjegyzi, hogy mint oly sok szélsőjobboldali párt, a Jobbik is visszautasítja, hogy rasszista vagy antiszemita lenne, ám felidézi, hogy a párt egyik képviselője, Gyöngyösi Márton egy évvel ezelőtt kijelentette: eljött az idő, hogy összeírják a zsidók listáját a parlamentben és a kormányban, mondván, hogy ők nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Utóbb bocsánatot kért, de a szellemet addigra már kieresztette a palackból.

A brit Counterpoint kutatóintézet igazgatója, Catherine Fieschi ugyanakkor azt mondja, hogy a fasizmus felvetése nem pontos. A legtöbb európai populista pártnak vagy nincsenek szélsőjobboldali gyökerei, vagy igyekeznek távolságot tartani ezektől az elődöktől. Fieschi szerint helyesebb feltenni azt a kérdést, hogy mennyire tudják kihasználni az elégedetlenséget arra, hogy maguk képére formálják az európai politikai közbeszédet, és vajon ezt a befolyást fel tudják-e használni arra, hogy valódi hatalomhoz jussanak.

A brit kutató úgy véli: a szélsőjobboldal önmagában hordozza korlátait is. Szerinte alapjaiban instabillá teszi ezeket a pártokat az a feszültség, hogy a hatalomhoz mérsékletesség kell, a csüggedt tömegeket viszont az outsider státus vonzza, ez az ellentmondás viszont korlátozza a növekedési lehetőségeiket. Ez történt az osztrák Szabadságpárttal is, amikor 2000-ben kormányra került, miután nem tudta menedzselni a konfliktust a protestálás és a hatalom között. Az elemzők szerint az európai populisták befolyásolási képességük csúcsához közelednek, és amint a gazdaság rendbejön, a munkanélküliség visszaesik, üzeneteik is jóval kevésbé hullanak majd termékeny talajra .