Na, kik csináltak sorozatot az ideális politikusról? A dánok!

Fotó: Dr Fiktion / The Kobal Collection

-

HÁTTÉR

Pompás sorozattal rukkoltak elő a dánok 2010-ben, pedig senki nem gondolta volna, hogy az ország koalíciós politikája bárki számára érdekes lehet.


Már nem is emlékszem pontosan, hol futottam bele a dán Borgen (Palota) című sorozatba. De ez nem is lényeges, hanem csak az, hogy már az első epizóddal képes volt magához láncolni. Pedig ki a frászt érdekelne egy tévésorozat egy unalmas nép – a dánok – unalmas koalíciós tárgyalásairól, belpolitikai csetepatéiról? Mégis, rajongásommal nem vagyok egyedül: a 2010-ben kezdődött, majd három évad után – váratlanul és méltatlanul hamar – véget ért Borgen Dánia után Nagy-Britanniában is tarolt: 2012-ben ez lett a legjobb külföldi sorozat a BAFTA-díjátadón. A főszereplő Sidse Babett Knudsent (Birgitte Nyborgot formálja meg) is sztárként kezelik a britek – nem véletlenül, pedig elsőre nem nagyon ment neki a politikai nyelvezet. A Borgen középpontjában egy centrista női politikus áll, aki megnyeri a dán választásokat és végül – első nőként – a miniszterelnöki székben köt ki. Erre utal a sorozat címe is, hiszen a dán parlament – a Folketinget – a Christiansborg Palotában ülésezik.



A Borgen készítői – a Forbrydelsen című (az amerikai változatban a The Killing, nálunk az Egy gyilkos ügy néven futó) sorozat producerei dolgoztak az ügyön – megmutatták Sidse Babett Knudsen tökéletes alakítása révén, hogy lehetséges izgalmas drámát kreálni a dán koalíciós politikából. A néző folyamatosan izgul, hogy Birgitte Nyborg képes legyen összetartani ingatag alapokon álló hárompárti kormányát, miközben ámulva figyeli, ahogy kis alkalmi paktumai révén lavírozik az ármánykodások és veszélyes machinációk között. Birgitte Nyborg a szemünk előtt válik igazi államférfivá – izé..., nővé –, mert nemcsak ügyesen navigálja kormányát, hanem megmutatja azt is, hogy vezethet egy országot sikeresen egy nő. A sorozatban ennek megvan az ára: a Borgen bemutatja, ahogy a munkamániás miniszterelnöknő magánélete és családja széthullik. Sokáig úgy tűnik, hogy preferenciasorrendje a következő: 1. Haza, 2. Család. Végül – a média „áldásos” tevékenységének hála – kiderül, hogy nem egészen ez a helyzet. De legalább azt is megtudjuk, milyen egy vadonatúj politikai erővel (ismét) betörni a dán köztudatba.


Apropó média: a Borgen nemcsak a politikát, hanem az egyesek szerint negyedik hatalmi ágnak tartott médiát is tökéletesen bemutatja, ahogy azt is, hogy milyen a viszony politika és média között. Annyi szent, hogy sajtószabadságról, médiaetikáról sok olyat tanultam, amit munkámban is hasznosítani tudok. Sidse Babett Knudsenen kívül további remek karakterek és színészek viszik előre a sztorit. Személyes kedvencem Kasper Juul (Pilou Asbæk játssza), a munkamániás spin doktor, de a két újságíró – Katrine Fønsmark (Birgitte Hjort Sørensen) és Torben Friis (Søren Malling) is figyelemre méltó alakításokkal veteti magát észre – nemhiába, Skandinávia-szerte ismert színészekről beszélünk.


Persze a Borgen nem hibátlan: mint sorozat, nem lehet minden esetben teljesen konkrét, de kénytelen reflektálni a valóságra is. Így történhetett meg a második évadban például, hogy a darfúri konfliktust – amely Észak- és Dél-Szudán különválásához vezetett – karúni konfliktusként, kitalált karakterekkel jelenítették meg. Ám az is igaz, hogy a Borgen úgymond részt vett a dán valóság formálásában is: az első epizód után másfél évvel lett Dánia első női miniszterelnöke a már említett Helle Thorning-Schmidt. Ráadásul a sorozat epizódjaiban taglalt morális és politikai kérdések némely esetben valóságos politikai kérdésekké is váltak. A harmadik évadban a nagyipari sertéstenyésztés és a prostitúció témái voltak ilyenek.


Csak sajnálni tudjuk, hogy egyelőre a magyar tévéadók még nem csaptak le a Borgenre, amelyet nemcsak a politika iránt egyébként is érdeklődők tarthatnák érdekesnek. De a fentiek tudatában csak remélni tudjuk, hogy az idegen nyelveken nem beszélő magyarok is megismerhetik majd Birgitte Nyborg történetét. És talán Dániáról is többet fogunk tudni, mint hogy ott készül a bacon. Vagy hogy valami bűzlik ott.