Mugabe felemelkedése és borzalmas kormányzása

Fotó: AFP/Alexander Joe / AFP/Alexander Joe

-

Egykor Afrika reménysége volt, de csaknem negyven évig tartó elnöksége alatt gyakorlatilag romba döntötte országát. Neve ma már egyet jelent a választási csalásokkal, az erőszakkal és a hiperinflációval.


A 93 éves Robert Mugabe egykori szabadságharcosból veszélyes despotává vált, aki képtelen volt elengedni a hatalmat. A hadsereg szerda hajnalban jelentette be: átveszi a hatalmat Zimbabwéban. Az elnök úgy tervezte, hogy jövőre újra indul a választáson, majd feleségének, az 52 éves Grace-nek adja át a stafétát. Azonban az alelnök, Emmerson Mnangagwa menesztésével Mugabe átléphette a Rubicont.

Bár érdemei vitathatatlanok a fekete lakosságot jogfosztásban tartó, fehér kisebbségi kormány megdöntésében és a demokrácia 1980-as bevezetésében, a hataloméhes elnök maga is azzá vált, akik ellen valaha küzdött: zsarnokká. Fényévekre került a valóságtól és népe mindennapi problémáitól, Afrika egykori éléskamrájából elszegényedett, éhező ország lett. Az infrastruktúra befektetések híján amortizálódott, a zimbabwei dollár teljesen elértéktelenedett, és százezrek kényszerültek elmenekülni az élhetetlenné állapotok miatt.


-


Mugabénak egyre könyörtelenebb eszközökkel sikerült csak megtartania a hatalmat: a sajtó szájkosarat kapott, az ellenzéket pedig erőnek erejével elnyomták. Dörzsölt taktikusként Mugabe elérte, hogy a lakosság a fehér külföldet lássa vétkesnek a kormány silány teljesítményéért.

Korábbi csodálói elpártoltak mellőle. Desmond Tutu Nobel-békedíjas püspök, emberi jogi aktivista évekkel ezelőtt egy afrikai despota karikatúrájának nevezte. Ez nem volt mindig így: Mugabe a hatvanas évek elején még aktívan részt vett a rhodesiai telepes kormány elleni harcban; tevékenységéért tíz évig sínylődött börtönben. 1974-es szabadulása után a szomszédos Mozambikból harcolt Ian Smith fehér kormánya ellen, és az egyik legjelentősebb gerillavezérré nőtte ki magát. A gerillaháború évei után Mugabe pártja 1980-ban megnyerte a parlamenti választásokat, és az egykori szabadságharcos miniszterelnök, majd 1982-ben elnök lett.


Megbékélés és gátlástalanság

A politikus, aki mindig úgy nézett ki, mintha skatulyából húzták volna ki, barátait és ellenségeit egyaránt elkápráztatta eszével és ragyogó szónoki képességeivel. Kezdetben arra használta hatalmát és képességeit, hogy megbékélést hozzon országa fehér és fekete lakosságának. A gazdaság szárnyalt, a kormány rengeteget költött az oktatásra és az egészségügyre, az analfabéták aránya zuhanni kezdett. Ezzel Mugabe sokak számára a sikeres, modern afrikai vezető mintapéldájává vált.

Ám jottányit sem engedett, ha a hatalom megtartásáról volt szó, és gátlástalanul megakadályozott vagy letört minden ellenzéki próbálkozást. A nyolcvanas években gondolkodás nélkül hadba küldte katonáit a ndebele kisebbség tagjai ellen, az öt évig tartó konfliktusban ezrek vesztették életüket.


Az utolsó szög

Az opportunista elnök a kilencvenes évek végén szakított megbékélést hirdető politikájával, és a kisajátította a fehér gazdák birtokait. 1999-ben több mint 800 nagygazda birtokát vették el kártalanítás nélkül. A lépést vérengzések kísérték, majd a földeket a veteránok és Mugabe bizalmasai szereztek meg. Mivel nem sokan értettek a mezőgazdasághoz, elterjedt a könnyen kezelhető kukorica és dohány termesztése. Az akár aránytalannak és igazságtalannak tekinthető birtokrendszer átalakításának becsülendő célja lett végül az utolsó szög a zimbabwei gazdaság koporsójában.

Az ország hanyatlásával együtt Mugabe népszerűsége is csökkenni kezdett, és feltételezhető, hogy az ellenzéki Morgan Tsvangirai már az első fordulóban megnyerte a 2008-as választást. A választási bizottság azonban második fordulót követelt, amelyet erőszakhullám és az MDC ellenzéki párt követőinek megfélemlítése előzött meg. Tsvangirai végül visszalépett, hogy elkerülje a vérengzést.


Csak Isten, aki kinevezett, ő mondathat le engem"

– mondta akkor Mugabe. Azonban nemzetközi nyomásra az elnök kénytelen volt egységkormányt létrehozni Tsvangiraijal.

Az elmúlt időszakban Mugabe egyre gyakrabban tartózkodott külföldön – vélhetően orvosi kezeléseken –, és többször is szárnyra kapott már a hír haláláról. Egy államcsínnyel azonban szerda hajnalig senki sem számolt.