Moszkvában és Ankarában is fontos a bulgáriai választások eredménye

Fotó: NurPhoto / Hristo Rusev

-

Szófia szerint Törökország beavatkozik a bolgár politikába, nyugaton pedig attól tartanak, hogy oroszbarát kormány vezetheti az EU legszegényebb tagállamát. Mi sülhet ki ebből?


Rendkívüli választásokat tartanak Bulgáriában. A 6,5 millió választásra jogosult három éven belül harmadszor szavazhat; a negyedik a tavaly őszi, ötévente esedékes elnökválasztás volt. A részvételi arány várhatóan alacsony lesz, mert bár tavaly óta a voksolás mindenkinek kötelező, a távol maradókat nem büntetik. A két nagy esélyes támogatottsága kiegyensúlyozott, a kormányzó GERB és az ellenzéki szocialisták egyaránt 30-30 százalékra számíthatnak. Az utolsó felmérések szerint a nacionalisták 11,5 százalékon állnak, míg a török DPSz 8,1, a frissen alakult, populista Volja pedig 6,5 százalékot kaphat.

Ilyen támogatottsággal egyik párt sem szerezhet a kormányalakításhoz elegendő többséget a 240 fős parlamentben, ezért a választás utáni koalíciós tárgyalások dönthetnek arról, ki vezetheti a 7 milliós országot. A bolgár politikai színtér az utóbbi években átrendeződni látszik. A tavalyi elnökválasztásra megerősödtek Kornelia Ninova szocialistái, de számolni kell a nacionalisták koalíciójával is. A három kisebb párt szövetsége az elnökválasztás után sem bomlott fel, a kohéziós erőt pedig a nyílt törökellenességük jelenti. A legfontosabb kérdés azonban az, mekkora meglepetést tud okozni Veszelin Mareski. A bolgár Trumpként emlegetett üzletember pártja, a Volja hasonlít azokra a populista erőkre, amelyek a korábbi választásokon viszonylag sikeresen szerepeltek, és bár támogatottságuk gyorsan elillant, mégis befolyással bírtak a politikai életre.


Török kapcsolat

A választások azonban most más miatt érdekesek. Az egyik kérdés az, mekkora befolyást szerezhet Oroszország a balkáni országban, a másik pedig, hogy az ankarai kormánynak sikerül-e átrendeznie a török kisebbség politikai erőviszonyait. Törökország ugyanis ejteni látszik eddigi partnerét, és a DPSz helyett a Recep Tayyip Erdoğannal rokonszenvező DOSzT mellett állt ki. Erdoğan szerint Ankarának joga van kiállni a török közösségért, míg Szófia szerint a török elnök beavatkozik a bolgár választásokba. A vasárnapi urnazárás után kiderül, mekkora sikerrel: az utolsó felmérések szerint a DOSzT – Ankara favoritja – nem éri el a 4 százalékos bejutási küszöböt.



Törökországban 200-300 ezren rendelkeznek bolgár állampolgársággal, és ők is részt vehetnek a választásokon – írja a DW. A 3 nacionalista párt koalíciója, az OP aktivistái a határátkelők blokádjával akarták megakadályozni, hogy a kettős állampolgárok bejuthassanak Bulgáriába. Az OP emberei „El a kezekkel Bulgáriától!” és „Nem a választási turizmusra!” jelszavakkal vonultak a határra. A feszültséget nem csillapította a média sem. Miközben tüntetések voltak Kapitan Andrejevónál és Leszovónál, a bolgár sajtó azt jelentette, hogy csak a Malkó Tarnovó-i átkelőn át 27 busz érkezett törökországi szavazókkal. Az OP nacionalista koalíció szerint akár 1000 busz is érkezhet Törökországból – jelentette az MTI.

A szófiai kormány felszámoltatta a blokádot. „A szabad mozgást (...) haladéktalanul biztosítani kell


a nemzeti és nemzetközi törvényeknek megfelelően"

– írta közleményében az ügyvivő kormány, a belügyminisztérium pedig megerősített rendőri jelenlétet rendelt el a határátkelőknél.


Erőszakos asszimiláció

A bolgár–török viszony egy ideje ismét feszült, és Erdoğanék kampányolása megmutatta, milyen könnyű ismét felszítani az ellenérzéseket. Bulgária lakosságának mintegy 10 százaléka török, bár ez az arány volt már magasabb is. A 19. század végén, amikor Bulgária kivált az Oszmán Birodalomból, és önálló állam lett, a népesség mintegy negyede török lehetett. Arányuk idővel csökkent, és 10 százalék körül stabilizálódott. A 20. század közepén a bolgár kommunisták több asszimilációs kampányt is indítottak a törökök és a muzulmán vallású bolgárok, a pomákok ellen. Az asszimilációs rendeletek erőszakosak és kíméletlenek voltak: a rendőrök és katonák körbezárták a településeket, és a kisebbségellenes akciók gyakran halálos áldozatokkal is jártak, a tiltakozók egy részét pedig munkatáborokba vitték.

Elrendelték a nevek bolgárosítását. A kommunisták indoklása szerint Bulgáriában valójában nem törökök éltek, hanem eltörökösödött bolgárok, akik úgymond lehetőséget kaptak, hogy visszatérjenek őseik identitásához. Aki nem váltotta ki az új, bolgár névre szóló igazolványát, azt gyakorlatilag minden állampolgári jogától megfosztották, nem férhetett a bankszámlájához, nem kaphatott nyugdíjat. A török lapok nem jelenhettek meg, betiltották a török nyelv használatát és bezárták a mecseteket. 1989-ben a szófiai kormány elkezdte deportálni a tiltakozó törököket. A jugoszláv vagy török határra szállították, útlevelet nyomtak a kezükbe, és arra kényszerítették őket, hogy hagyják el az országot. Todor Zsivkovnak, Bulgária kommunista vezetőjének a felszólítása nem maradt hatástalan: a kezdeti deportálások után mintegy 300 ezren döntöttek a kitelepülés mellett.



A kommunisták bukása után a bolgár–török viszony javulni kezdett. A szófiai parlament fokozatosa eltörölte a diszkriminatív rendelkezéseket, a bulgáriai törökök visszavehették neveiket, visszakapták állampolgárságukat, és egy részük vissza is költözött Törökországból. Nagyobb részük azonban továbbra is Bulgárián kívül él, bár részt vesz a választásokon. Mivel a törökök képezik az ország lakosságának mintegy 10 százalékát – és általában egy pártot támogatnak –, nem mellékes, hogy a közösség tagjai melyik politikai opcióra szavaznak.


Kelet vagy nyugat?

A másik fontos kérdés az Oroszországhoz való viszony. A mostani választást az kényszerítette ki, hogy novemberben lemondott Bojko Boriszov, mert jelöltje veszített az elnökválasztáson. Az új államfő a szocialisták támogatottja, Rumen Radev lett, akit oroszbarátnak tartanak. Nem minden alap nélkül: a szocialisták például azt ígérték a kampányukban, hogy az EU-ban is küzdenek majd az oroszországi szankciók ellen – írja a Sputnik, az orosz állami propagandaadó. A kormányzó GERB is arról beszélt, hogy fel kell újítani a jelenleg – részben nyugati nyomásra – jegelt bolgár–orosz energetikai projekteket, azaz a Déli Áramlat gázvezeték és egy új atomerőmű építését. Nem számítanak oroszellenesnek a OP-koalíciót alkotó nacionalisták sem.

Moszkva számára ezeknek nem csak gazdasági haszna lenne. Legalább annyira fontos lenne a politikai hozadéka is, hogy legyen még egy olyan EU-tag szövetségese, amelyik kész képviselni az orosz érdekeket. Az oroszpárti politika térnyerését megkönnyítheti, hogy Bulgária nem egy gazdasági sikertörténet. Az Európai Unió legszegényebb országának számít, a 2008-as válságból pedig nagyon lassan tér magához. Magas a munkanélküliség, jelentős a munkaerő elvándorlása, a korrupció és a szervezett bűnözés miatt pedig az országot elkerülik a külföldi befektetések.

Moszkva visszautasítja, hogy beavatkozna a bolgár politikába, ám feszülten várja az eredményeket. Putyinék ugyanis attól tartanak, hogy az oroszbarátság csak kampányfogás, és bárki alakíthat majd kormányt a vasárnapi választások után, aki hamar elmagyarázza majd a választóknak, hogy Bulgária a nyugati szövetségi tömb elkötelezett tagja, és az is marad.