Most van a világnapjuk, de egész évben keresik őket

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

A legtöbb csellengő gyerek előkerül harminc napon belül, de a tavaly eltűntek közül 171-et még mindig nem talált meg a rendőrség. A május 25-i világnap alkalmából megnéztük, hogyan segítenek a krízisvonalak működtetői a problémákkal küszködő gyermekeken.


Évente 50-60 ezer telefonhívás érkezik a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványhoz. Rendszerint olyan fiataloktól, akiknek konfliktusaik, súlyos gondjaik támadtak a családban vagy a nevelőotthonban. A segélyvonal végén ülő önkéntes feladata, hogy segítsen megoldást találni, amire a gyerek egyedül nem lenne képes. A menekülés ugyanis önmagában nem megoldás. Vannak bűnszervezetek, amelyek kifejezetten a csellengő gyerekekre lesnek: bevonják őket mindenféle bűncselekménybe, vagy  prostitúcióra kényszerítik őket. De előfordul ez otthon, családi környezetben is. „A segélytelefon egy olyan műfaj, ahol a gyerek kezében van az irányítás. Ezt szeretik, mert elég ritkán történik ilyesmi egy gyerek fiatalkori életében” – világosít fel minket Papp Zsuzsanna, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány kuratóriumi elnöke. A telefonáló kamaszoknak nem kell elmondaniuk a nevüket, hogy hol élnek, és nem számít az se, hogy abból, amit elmondanak, mennyi a fantázia, és mennyi a valóság. „Az anonimitás alapvető értéke a segélyvonalaknak, és kölcsönösségen alapul. A hívó is anonim marad, és az ügyelő is anonim marad. Maximum keresztnevet használ. Így lesz partner mind a két fél” – mondja a szakember. Az imént említett anonimitás az oka, hogy az alapítvány telefonos szobájában ülő önkéntesekkel nem beszélhettünk. Igaz, idejük sem lett volna ránk, mert folyton csörgött a készülékük. Ha valaki szökésben van, arra a Kék Vonalban tünetként tekintenek: „Ez annak a jele, hogy valami nincsen rendben a családjában vagy a gondozási helyén, és képtelen azt megoldani. Mindig arra törekszünk, hogy megtaláljuk az okokat. Ha ezek feltárása elmarad, akkor újra szökik a gyerek.” 



116-111 és 116-000

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 2004 óta működteti ifjúsági és gyermeksegély alapítványát, 2008 óta van egy speciális uniós hívószáma, a 116-111. Ezen a számon a nap 24 órájában várja a segélyhívásokat. „Nincs kicsi vagy nagy probléma, bármi, ami a fiatalt érdekli, az itt fontos” – mondja Papp Zsuzsanna. A fenti számon szinte bármilyen problémával telefonálhatnak a gyerekek, a vonal másik oldalán ülő kapcsolattartó meghallgatja azt. A magyar szervezetben 56 önkéntes és húsz részállású (éjszakai) ügyeletes dolgozik azon, hogy a gyerekek megkapják a megfelelő támogatást. A másik, szintén uniós 116-000 számot elsősorban azok a gyerekek hívják, akik szökést fontolgatnak. De hívhatják azok is, akik már elszöktek, azaz „úton vannak”, vagy a csellengők hozzátartozói is. Leggyakrabban akkor hívják a vonalat, ha fontolgatják a szökést. Persze nem azzal nyitnak, hogy szökni akarnak. Előbb megosztják a velük történt szörnyűségeket, és ha együttérzést tapasztalnak a vonal túloldalán, akkor árulják el, hogy tervezik már egy ideje a szökést. A vonal túloldalán ülő ilyenkor megpróbálja elérni, hogy a gyerek fedje fel magát. „Mi tudjuk, hogy amikor a gyerek eljut ebbe a helyzetbe, akkor nagyon sok olyan veszélyeztető tényező van, amit ő egyedül nem tud megoldani. Még akkor sem, ha velünk átbeszéli ezeket” – mondja Papp. Sok oldalról kell támogatást kapnia annak érdekében, hogy meglegyen a megoldás. Kell gyermekvédelmi válasz a kérdéseire. De kell pszichológiai, pszichiátriai válasz is, és ezeket a rendőrség nem tudja megadni.

„Amiben igazán erősek tudunk lenni, az az, hogy itt kap egy érzelmi támogatást, és vissza tudunk neki jelezni, hogy milyen veszélyekkel jár, ha útra kel egyedül.”



Papp szerint összességében vannak még hiányosságok a gyermekvédelem terén: „Van egy jó célok, jó misszió érdekében kitalált gyerekvédelmi rendszer. Ez egy háló, ami a gyerekek és a családok köré van fonva: ennek minden szereplője együttműködésre van felszólítva a jogok, a törvények és a normák mentén. A probléma akkor van, amikor a szakértőknek meg kell tölteniük tartalommal ezt a rendszert, amikor találkoznak egy problémás gyerekkel vagy családdal. Kérdéses pédául, hogyan tud az egészségügyi, a gyerekvédelmi, az oktatási szereplő együttműködni. Ez szokott lenni általában a hiányosság.” Papp Zsuzsanna a jogtudatosságot is nagyon hiányosnak és hézagosnak tartja. A gyerekek és a fiatalok nem tudják, mi jár nekik, de azt se, hogy nekik hogyan kellene másokkal bánniuk.



Tejesdobozok után jön a keresőmodul is

2013-ban 12 689 esetben rendeltek el körözést 18 éven aluli fiatalok ügyében. Ez a szám az összes eltűnt körülbelül 72 százalékát teszi ki. Közülük pillanatnyilag még 171 fiatalt és kiskorút köröznek – tudtuk meg az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) kommunikációs szolgálatától. Leggyakrabban a gondozásból szöknek a gyerekek. Ők teszik ki a szökött gyerekek 80-85 százalékát. Miközben előfordul persze az is, hogy az otthonról elszökötteket nem jelenti be a család, mert annyira nincsen meg a kötelék. A vasárnapi világnap alkalmából a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány és az Országos Rendőr-főkapitányság aláírt egy együttműködési megállapodást, és a tervek szerint egy olyan keresőmodult fejlesztenének ki közösen, amely hatékonyabbá és egyszerűbbé teszi a család és a szakemberek számára a gyerekek keresését. Itt majd posztereket is le lehet tölteni, és esetleg a gyerek is üzenhet a családjának, ha önmagát látja a képen. Ez egy digitális továbbgondolása a tejesdobozokon feltüntetett gyermekfotóknak. A minap közölte az ORFK, hogy ezeknek köszönhetően már 15 fiatalkorút sikerült megtalálni. „Szerencsére elég kevés az a gyerek, aki egyáltalán nem, vagy csak holtan kerül elő. De ezek a történetek elég drámaiak. Ebből egy is nagyon súlyos trauma” – mondja Papp Zsuzsanna. A gyerekek túlnyomó többsége harminc napon belül megkerül.