Monte Carlo: a Forma-1 operabálja

Fotó: Getty Images / Bryn Lennon / Getty Images / Bryn Lennon

-

HÁTTÉR

Rascasse, Saint Devote, Mirabeau – Monacóban minden egyes kanyar világhírű, és nem véletlenül. A Forma-1-es versenynaptár ékköve a kezdetek óta a szezon legfontosabb erőpróbája, amit idén kevésbé jól tapadó autók és kevésbé jól tapadó aszfalt tesz még izgalmasabbá.


Ami a sportolóknak az olimpia, a hegymászóknak a Mount Everest, az a Forma-1 világában a Monacói Nagydíj. Bár egy autóversenyző elsősorban világbajnok akar lenni, rögtön ez után mindenkinél a Monacói Nagydíj-győzelem következik a sorban. Sőt, az a világbajnok, aki soha nem győzött Monte Carlóban, a vb-cím ellenére sem érezheti azt, hogy mindent elért a Forma-1-ben. Az 1929 óta megrendezett verseny a világ autósportjának három legfontosabb eseménye közé számít, de mivel egyedül ez része egy világbajnoki sorozatnak, fontosságban a Le Mans-i 24 óráson és az Indianapolis 500-on is túltesz. Silverstone, Spa és Monza mellett Monaco azon kevés helyszínek egyike, amelyeknek a Forma-1 világbajnokság 1950-es indulásakor is helyük volt már a versenynaptárban. A második Monacói Forma-1 Nagydíjra ugyan csak 1955-ben került sor, azóta viszont minden évben ott voltak a szűk utcákon a Forma-1 sztárjai.


A szezon leglassabb versenypályájának mind a 3340 métere legendás. Az elképesztően szűk vonalvezetés, a beláthatatlan kanyarok és az úthibák sokasága a Forma-1 történetének kezdete óta az autóversenyzők legkeményebb próbájának számít. Aki Monacóban jó, az mindenhol jó. Pedig még a szokásos minimum 300 kilométeres nagydíjversenytávot sem teszi meg a mezőny, itt mindössze 260 kilométer hosszú a verseny. És a menetrend sem hagyományos. Míg minden más versenyhétvége pénteken kezdődik, itt csütörtökön tartják a szabadedzéseket, a péntek pedig pihenőnap a versenyzőknek, hogy a hercegség népe számára még a zsúfolt hétvége előtt meg tudják nyitni a versenypálya által elfoglalt közutakat. Különleges versenyhez különleges díjkiosztó is illik. A Monacói Nagydíj győztesének hagyományosan Albert herceg adja át a díjat, és az első három helyezett dobogó nélkül, egy lépcső tetején állva hallgatja az eredményhirdetést. Monte Carlo egyébként is a Forma-1 operabálja. Mindenki ott van, aki gazdag és szép, a kikötőben ringatózó, milliárdos értékű jachtok, a luxusszállodák tetőteraszai és a méregdrága apartmanok parányi erkélyei egytől egyig tömve vannak pezsgőspoharakkal és aranykeretes napszemüvegekkel. Esténként egymást érik a partik, ahol állítólag egy ásványvíz is simán tud tízezer forintnyi euróba kerülni.


A tapasztalt versenyzők szerint ehhez a nagydíjhoz két dologra van szükség: pokoli gyorsaságra és páratlan önfegyelemre. Elég egy parányi hiba, és a szalagkorláthoz érő kerekek az egész felfüggesztést leszakítják, vagy egy ezred másodpercre kihagyó koncentráció, és a kikerülésre szinte teljesen alkalmatlan pályán már be is következett a tömegbaleset. 1996-ban, a legendás kaotikus esőfutamon például mindössze három autó ért célba a 78 kör végén – sem előtte, sem utána nem volt még példa hasonlóra. Mivel előzni szinte nem lehet, sehol máshol nem annyira fontos a jó rajtpozíció, mint itt. A Forma-1 történetében összesen hat versenyzőnek sikerült nem első rajtkockából indulva megnyernie a Monacói Nagydíjat. Monte Carlo királya máig Ayrton Senna. A legendás brazil hatszor nyerte meg a Monacói Nagydíjat, és ötször indult a pole-ból – ezt azóta sem volt képes senki utánacsinálni.


Mivel itt szinte nincsenek egyenesek, csak ívekből és kanyarokból áll a pálya, szinte függőlegesen állnak a versenyautók légterelő lapjai, hogy minél nagyobb leszorító erő hasson az autókra. Az autók végsebessége itt nem igazán számít, a leszorító erő mellett az a legfontosabb, hogy jól tapadjon az autó a szűk kanyarokból kifelé. A Forma-1-et a 2000-es években újonnan épült megalomán és szuperbiztonságos pályák elterjedése óta szokás elpuhultnak tekinteni, hiszen a reptérnyi bukóterekkel bármekkora hibát megbocsátanak. Monte Carlo utcáin viszont nincsenek bukóterek. Sőt, gumibálák is csak elvétve. Helyettük kőfalak és szalagkorlátok közvetlenül a pálya szélén – egy modern versenypályáról nézve rossz vicc. A testi és szellemi megterhelés óriási, úgyhogy aligha meglepő, hogy a Monacói Nagydíjon átlagosan 82 százalék eséllyel küldik pályára a biztonsági autót. Ráadásul az idei futam minden résztvevő szerint nehezebb lesz, mint hosszú évek óta bármikor. Az idei évben bevezetett turbómotorok hirtelen jelentkező, hatalmas nyomatéka és az új szabályok miatt jelentősen csökkent leszorító erő azt jelenti, hogy sokkal többet csúszkálnak majd a versenyautók. A versenyzők szerint lesznek is izgalmas jelenetek bőven, különösen a szűk kanyarokból kifelé. Ráadásul a kaszinó előttől egészen az alagút végéig új aszfaltot is kapott a pálya idénre, a friss aszfalt pedig a lehető legrosszabb hír tapadás szempontjából.


A hétvége legnagyobb esélyesének ezzel együtt is a Mercedes versenyzői számítanak, de mivel Monacóról van szó, bármi megtörténhet, idén pedig még a szokásosnál nagyobb felfordulás sem kizárt.

A rajtsorrend:

1. sor: Nico Rosberg (német, Mercedes) Lewis Hamilton (brit, Mercedes) 2. sor: Daniel Ricciardo (ausztrál, Red Bull) Sebastian Vettel (német, Red Bull) 3. sor: Fernando Alonso (spanyol, Ferrari) Kimi Räikkönen (finn, Ferrari) 4. sor: Jean-Eric Vergne (francia, Toro Rosso) Kevin Magnussen (dán, McLaren) 5. sor: Danyiil Kvjat (orosz, Toro Rosso) Sergio Perez (mexikói, Force India) 6. sor: Nico Hülkenberg (német, Force India) Jenson Button (brit, McLaren) 7. sor: Valtteri Bottas (finn, Williams) Romain Grosjean (francia, Lotus) 8. sor: Pastor Maldonado (venezuelai, Lotus) Felipe Massa (brazil, Williams) 9. sor: Esteban Gutierrez (mexikói, Sauber) Adrian Sutil (német, Force India) 10. sor: Jules Bianchi (francia, Marussia) Max Chilton (brit, Marussia) 11. sor: Kobajasi Kamui (japán, Caterham) Marcus Ericsson (svéd, Caterham) A futam vasárnap 14 órakor rajtol el Monte-Carlóban, az M1 13.30-tól közvetíti élőben.