Mit akart mondani a szerző? – Vétkek völgye

-

HÁTTÉR

A Vétkek völgye főhősei filmkészítők, akik egy új alkotás tető alá hozásába vágnak neki. Kár, hogy ezúttal csupán eljátszani sikerült a színészeket, rendezőt – ez a film ugyanis olyan, mintha dilettánsok keze alatt készült volna.


Minden adott volt, hogy zseniális thriller kerekedjék a Vétkek völgyéből. A forgatókönyvet a kultikus Amerikai pszichót író, ma már leginkább Twitter-huszárként ismert Bret Easton Ellis jegyzi. A rendezői székben a Dühöngő bika és a Taxisofőr forgatókönyvét szerző Paul Schradert köszönthetjük. A végeredményt látva mondanánk: szomorú, hogy ehhez adták a nevüket. De a helyzet az, hogy nem csupán mellékszereplők voltak a történetben, maguk hozták össze az egészet.


Oké, az egyik főszereplő a mostanság tárgyalótermekben haknizó Lindsay Lohan, a másik pedig James Deen pornósztár. Ellis munkássága dúskál az ilyen figurákban, az említett párosnak csupán magát kellett volna hoznia. A valóság ezzel szemben az, hogy Lohan és Deen tényleg rendkívül hitelesen alakítja önmagát: nem csinálnak semmit. A sztori így is borzasztóan erőltetett – gyakorlatilag rejtély, hogy mit akartak ebből az egészből kihozni.



Az említett két figurán túl akad még egy srác, Ryan, aki párkapcsolatban él – ahogy Lohan és Deen karakterei is egy párt alkotnak. Ennek ellenére mégis szerelmi háromszög bontakozik ki közöttük. És az még hagyján, hogy Ryan barátnője olyan, mintha nem is lenne. De a Nolan Gerard Funk által életre keltett Ryan is annyira sótlan, hogy a nézőnek kell elképzelnie, milyen izgalmas figura lehetne, ha a rendező és a forgatókönyvíró is úgy akarta volna.


Valójában az sem derül ki, mi az a vékony szál, ami összetartja Christian-t (Deen) és Tarát (Lohan). Egyikük személyiségét sem igazán sikerül a filmnek kibontania. Ezért érdektelen lesz az is, mikor kezdenek el féltékenykedni a másikra, az pedig szintúgy lényegtelen, hova fut ki ez az egész, és mi történik velük a játékidő leteltével. Az egydimenziós karakterek valós motivációival egyáltalán nem szembesülhetünk, így totálisan öncélú lesz az a gyilkosság is, ahol a thrillernek tetőznie kellene. Thrillert említettem? Valójában a Vétkek völgye sem erotikusnak, sem thrillernek nem igazán nevezhető – habár a műfaji megjelölés a kettő ötvözete lenne.

Messze nem egy Elemi ösztön-szintű alkotással van dolgunk. Ahogy ezek a szereplők lemeztelenednek, az mindennek mondható, csak érzékinek nem. Az izgalmakat felkorbácsolni kívánó intrikák, bonyodalmak ugyancsak annyira unalmasak, hogy paródiának is beillenének. Rendkívül mulatságos a jelenet, amelyben Tara lélekborzongató zene alatt csörgeti egy másik telefonról a mobilját, amit aztán a mellette alvó barátja szekrényében fedez fel – hogy csúcspontként Christian elkapja a kezét, és kérdőre vonja, mit keres voltaképpen. Ezt a jelenetet a készítők teljesen komolyan a film egyik legizgalmasabb részének szánhatták!


 

A filmes pszichológusok paródiájának sem maradunk híján, akit, hogy a kedélyeket tovább borzoljuk, a szebb időket is látott Gus Van Sant alakít. Nem tudni, a Good Will Hunting rendezőjének mi volt ezzel a célja. Talán ő is beszállt a jeles alkotók „csináljunk úgy, mintha még nem tettünk volna le semmit az asztalra”-mozgalmába, és csak fricskának szánta az egészet.


Lehet, hogy az aranyifjak csetlését-botlását bemutató film maga is fricska akar lenni. A Vétkek völgye kezdetén feltűnő, enyészetbe zuhanó filmszínház egyszerre gúnyolhatja ki Christianék és Schraderék produkcióját. Meglehet, ezt a mozit, aminek még a gyártási költségét is részben a Kickstarter.com-on kalapozták össze, csupán valamiféle viccnek szánták, Ellis és Schrader pedig jót kacagnak a néző háta mögött az egészen.

A Vétkek völgye nagyjából olyan, mintha a filmben szereplő felszínes, unalmas intrikusok készítették volna el. Maga az elkészült mű pedig csupán egy sikeres posztmodern játék. Ellis és Schrader a magasba emelhetik a filmet, a tájékozatlan fogyasztók képébe vágva, hogy azt kapják, amire vágytak: Barátok közt-szintű szerepjátszást, céltalan ármánykodást, sehová sem jutó történetvezetést, parodisztikus zenét és fényképezést. Tartok tőle, hogy a szándék mégsem ez volt. Ami pedig roppant szomorú a nézőre, de leginkább Ellisre és Schraderre nézve.