Minek vesződni a demokráciával?

Fotó: / / /

-

A demokrácia pusztán akadály, ami korlátozza az országot a fejlődésben: nem a miniszterelnök az első, aki gátnak látja demokratikus berendezkedést. Ha valóban az ország fejlődését tartjuk szem előtt, jobban járunk a demokráciával, mint bármi mással. Elmagyarázzuk, miért.


„... ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország.” - így temette el Orbán Viktor a liberális demokráciát.



A miniszterelnök által említett országok azonban annyira megszenvedték a válságot, hogy már rég nem ők a „nemzetközi elemzések sztárjai”. Ma a globális növekedés beindulását Mexikótól, Indonéziától, Nigériától várják, ezek azok az országok melyek olyan növekedési potenciált mutatnak, mint anno a BRIC-nek (Brazília, Oroszország, India, Kína) elnevezett országcsoport.


Orbán nincs egyedül

Azzal a nézettel, hogy a demokrácia csak hátráltatja a fejlődést, Orbán nincs egyedül. A demokrácia kritikája a rendszerrel egyidős, Platón például a csőcselék uralmának, a létező államformák egyik legrosszabbikának tartotta. Hogy időben közelebbi példát is mondjunk, 2009-ben a New York Times hasábjain Tom Friedman azt írta: „Az egypárti, nem demokratikus rendszereknek nyilvánvalóan megvannak a maga hátrányai. De ha a pártot eléggé felvilágosult emberek vezetik, mint ahogyan ez Kínában történik, az egypárti a rendszereknek az előnyei is megmutatkoznak. A párt ugyanis véghez tud vinni olyan politikailag kényes, ám különösen fontos reformokat, melyek egy XXI. századi országot előre tudnak vinni”.

Egy idén márciusban, az MIT, a Harvard és a Columbia egyetemek közgazdászai által publikált kutatás pont ezt a kérdést vizsgálta: milyen hatással van a demokrácia az egyes országok gazdasági növekedésére?


Demokrácia vs. fejlődés

A kutatók 175 ország politikai berendezkedését és gazdasági teljesítményét vizsgálták 1960 és 2010 között. Az országok nagy száma, és a felölelt ötven év nem csupán azt tette lehetővé, hogy az adatok mennyisége akkora legyen, hogy megbízható eredményeket kapjanak a kutatók, de a megfigyelésbe bekerült több olyan ország is, ami ebben az időszakban vált demokráciává, vagy szűnt meg demokratikusnak lenni. Az eredmény pedig igen meggyőző: a demokratikus berendezkedés mintegy húsz százalékkal (átlagosan 21,24 százalékkal) növeli gazdasági teljesítményt hosszú távon, függetlenül attól, hogy a demokratizálódás éveiben milyen szinten állt az adott ország gazdasága. Ahogy az is kiderült: ha egy ország megszűnik demokráciának lenni, az bizony a gazdasági teljesítményén is meglátszik.


De miért?

A demokratikus berendezkedés több csatornán keresztül is hat a gazdaság teljesítményére. A demokratikus országokban a megfigyelések szerint jóval többet költenek közjavakra, nagyobb a beruházás a humán tőkébe. Ez azt jelenti, hogy többen járhatnak iskolába, és szerezhetnek magasabb szintű képesítést, így bonyolultabb munkákat is el tudnak végezni, ami nagyobb jövedelmet jelent. Ezekben az országokban ugyanígy többet költenek egészségügyi ellátásokra. A demokratikus országokban alacsonyabb a gyermekhalandóság, jobb az emberek egészségügyi állapota: tovább élnek és jobban. A megfigyelések szerint a demokratikus berendezkedésű országokban magasabb a magánberuházások aránya. A demokrácia általában nagyobb jogbiztonságot jelent, így könnyebben lehet hosszú távra tervezni, az emberek adófizetési morálja is jobb, ez pedig kedvez a gazdaságnak. Pont ezért a demokratikus országokkal szívesebben kereskednek más országok, nagyobb a kereskedelem mértéke, és ezzel is sokat lehet keresni. A demokratikus országok továbbá hajlamosabbak olyan gazdasági reformokat bevezetni, melyek segítik az ország fejlődését - állapítja meg a tanulmány.


Ráadásul a demokratikus döntéshozatal általában jobb eredményre vezet. Ha például egy törvény előkészítésébe bevonják az érintetteket, és többféle szempontot vesznek figyelembe, a végeredmény szükségszerűen jobb lesz, mert a hibákra, az esetleges káros következményekre még idejekorán fény derül. Ezzel nem csupán a közvetlen érintettek járnak jól, de mindenki más is, hiszen alacsonyabbak lesznek a költségek: az utólagos korrekció mindig nagyon drága. Ezzel csökkennek a társadalom különböző rétegei közötti feszültségek is, és kisebb valószínűséggel törnek ki zavargások, sokkal stabilabbá téve ezzel az államot. A jól működő demokrácia megakadályozza, hogy a hatalmat egy szűk réteg sajátítsa ki, és az ország erőforrásait kizárólag a maga hasznára fordítsa. Demokráciában a hatalmon lévőket korlátozó fékek és ellensúlyok rendszere biztosítja, hogy a kormányok ne magukra költsenek, hanem sokakra: a javak újraelosztása olyan módon történik, hogy az az egész országnak javára váljék, és hosszabb távon (akár már 5-10 éven belül), ennek a hatásai már minden lakos számára jól érzékelhetőek.

Mindenkinek jó a demokrácia?

Úgy tűnik, igen. A demokráciát kritizálók visszatérő érve, hogy a szegényebb országok nem „érettek” a demokráciára, a fejlődés korai szakaszában az egész országnak jobbat tesz valamiféle autokratikus berendezkedés. Nos, a kutatók a majd' kétszáz ország történetének elemzése során nem találtak arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a demokrácia bármikor akadályozná a fejlődést. Egy ország fejlődésének mindenképp jót tesz a demokrácia, függetlenül attól, hogy az adott ország jövedelme milyen szinten áll. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig mindenáron ragaszkodni kellene a demokráciához. Különleges helyzetekben, háború vagy természeti katasztrófák idején, amikor egy célnak kell alárendelni minden egyebet, és különösen gyors döntéshozatalra van szükség, ideiglenesen fel lehet – és sokszor kell is – függeszteni a demokratikus működést. A demokratikus országok legtöbbje rendelkezik is ilyen jellegű szabályozásokkal, ám ha egy vezető békeidőben használ háborús retorikát és vázol fel egy valójában nem is létező ellenségképet, az bizony arra utal, hogy saját hatalmát szeretné kiterjeszteni indokolatlanul – a többség kárára.

democracyoverrated