Mind visszamászhatnánk a fára

Fotó: Vs.hu/Hirling Bálint

-

HÁTTÉR

A vasárnapi spanyol bajnokin puszta rasszizmusból egy banánt vágtak Dani Alveshez, a Barcelona színes bőrű braziljához. Az internet azóta fellázadt, és „Mind majmok vagyunk!” felkiáltással mindenki banánevő képet posztol magáról. Igazából minden ember ugyanannyira majom; itt a genetikai válasz.


Elterjedt tévhit, hogy az emberek és a csimpánzok génjeinek 99,4 %-a azonos. A félreértés alapja egy 2005-ös kutatás, amelyben a Wayne Egyetem kutatói 97 gén esetében állapították meg ezt az arányt. De ez nagyjából olyan elnagyoltság, mintha a Föld éghajlati változatosságát Pest megye alapján próbálnánk meghatározni. Valójában 90 százalékban egyezünk a csimpánzokkal, de igazából azt sem tudjuk pontosan, hogy mely tulajdonságokért felelős gének változtak. Az emberi genom nagy részéről is csak annyit tudunk, hogyan sorakoznak benne a nukleotidok. Erről egy egészen hosszú könyv van, amelyben látszólag úgy követik egymást az A, G, C, T (A - adenin, G - guanin, C - citozin, T - timin) betűk, mintha valaki képtelen lenne megtanulni az ábécét, de legalább sokat gyakorolná. Egy ugyanilyet készítettek a csimpánzok génállományáról is, és a kettő összevetéséből derült ki, az egyezés „csak” 90 százalékos.



Nem tudjuk, hogy egyáltalán egy gén felel-e azért, hogy valaki rasszista-e. Ha ez a vérünkben van kódolva, akkor nyilván egy domináns változat jutott ebből annak a szurkolónak, aki a vasárnapi Villareal-Barcelona meccsen egy banánt dobott Dani Alves, a katalánok brazilja felé. Aki nem vette fel a sértést, nem úgy a banánt, amelybe egy jóízűt harapott, és csak azután végezte el a szögletet.

Azóta az internet #weareallmonkeys (mind majmok vagyunk) hashtaggel és banánevő fotókkal tiltakozik a fajgyűlölet ellen.
Azt sem tudjuk, hogy van-e olyan génünk, amelyik azért felel, hogy banánevők legyünk, de ha van ilyenünk, az egészen biztos, hogy közös a majmokéval. Az pedig jóformán elenyésző különbség, hogy milyen legyen a bőrszínünk, de ez az eltérés sem visz senkit közelebb a majmokhoz. A csimpánzokkal való 90 százalékos egyezés nagy része egyébként „szemét”: az emberi DNS 20 százaléka gyakorlatilag tökéletesen felesleges, hulladék mutációnak tűnik a kutatók szerint. Az ENCODE genomvizsgálati kutatás azt is kimutatta, hogy ezek zöme minden emberszabásúban megtalálható, de gyakorlatilag az összes emlős osztozik rajtuk. Ebből kifolyólag, ha már azt tippelgetjük, mennyire hasonlítunk más állatokhoz, akkor eljutunk oda, hogy a kutyákéval is csaknem 90 százalékban egyezik a DNS-ünk. Szóval Alves még mindig jobban járt, hogy nem egy nyúlhúsos, aszpikos konzervdobozt vágtak hozzá. Egy félreértés az alapja a majmos rasszista gondolkodásnak. A kreacionisták és a hiú emberek vannak leginkább megsértődve az evolúciós elméletre, noha
Darwin soha sem mondta azt, hogy az ember a majmokból alakult ki.
Ő azt állította, hogy a törzsfejlődés egy szakaszáig az emberek és a fán lakó főemlősök egy közös fajból váltak szét. Ezt a lényt hívják ismertebb néven „hiányzó láncszemnek”. A se-nem-majom és ember-se-nem-még élőlény valójában egy teoretikus fogalom, a komolyan vehető tudósok nem egyetlen fajra gondolnak ilyenkor. Mivel a főemlősök két ágának szétválása nagyjából évmilliókig tartott, számos átmeneti egyed lehetett, amely a különböző életkörülmények miatt eltérő módon fejlődött.



Nem mindig utáltuk a majmokat

A majmok egyébként nem is mindig voltak lenézett tagjai az állatvilágnak. A buddhisták például úgy vélik, hogy Buddha egyik legkorábbi inkarnációja egy banánevő volt. A vallás kínai hívői viszont az elmeháborodott embereket vélték felfedezni a fajban. Érdekes, hogy az ősi kínai mitológiában a gyorsaság és a bátorság egyik szimbóluma volt ez az állat, amelyik mindig mindenkiből bolondot csinált. Vu Cseng-en XVI. századi kínai író regényében, a Nyugati utazás avagy a majomkirály történetében a főszereplő egy csodálatraméltó állat. Szun Vu-Kung eleinte egy tündérmagzat, azonban anyja csak kőtojásként tudja világra hozni. Ebből a szelek faragnak kőmajmot, amely felkeresi húsvér fajtársait és velük új országot alapít. Innen indul útjára, hogy megadja népének a halhatatlanságot. Kalandjai során a pokolban is jár, ahol maga és törli ki a saját és népe nevét az élet és a halál könyvéből, ezzel megadva az örök életet a királyságának. Ezt persze a Jáde Császár nem nézi jó szemmel, megharagszik rá és számos próbatétel elé állítja. Az európai irodalomban és kultúrában viszont nem voltak ennyire hősies lények a majmok. Edgar Allan Poe novellájában, a Morgue utcai kettős gyilkosságban egy jávai tengerész csimpánza okoz kisebb kalamajkát. Aki szeretné elolvasni a világ egyik első igazi krimijét, az most ugorjon a következő bekezdésre! Itt ugyanis lelőjük a poént: a brutális gyilkosságokat egy majom követi el hidegvérrel. Az ókori görögök úgy vélték, hogy a cerkófmajmok valaha emberek voltak, akik tisztátalan és becstelen viselkedésükkel kivívták Héráklész haragját. A félisten ezért büntetésből átváltoztatta őket. A maják viszont azt tartották, hogy a majmok nagyon bölcs állatok, és ők teremtették meg a matematikát.


Hazai jogvita majmos témában

Részlet az Alkotmánybíróság 3122/2014. (IV. 24.) határozatából, amely elutasította a 4K párt panaszát, amely kifogásolta, hogy kampányfilmjét egy tévé nem volt hajlandó levetíteni: „Az Alkotmánybíróság osztja az NVB és a Kúria álláspontját, miszerint a jelöltek állatokkal való azonosítása dehumanizálja az érintett személyeket, mivel így a megjelenített állathoz kötödő esetleges negatív tulajdonságok közvetlenül a kampányfilmben kritizált személyekhez kötődnek.”