Miklós Edit: „Nem terheket hordok, hanem küzdök a célokért"

-

HÁTTÉR

Miklós Edit remeklése csak a közvéleményt lepte meg, a vetélytársak egy ideje érzékelik, hogy új favorit van születőben. A románok korábbi csapdáját úgy kezelte, mint egy bukást a pályán, a mostani üzenetükkel pedig nem foglalkozik. A Szocsiban lesiklásban 7., szuper-óriásműlesiklásban 15. síző hazatérése után a VS.hu-nak azt is elárulta, milyen vaxmunka vezetett a sikerhez, és milyen lépcsőfokok vezethetnek az első magyar téli olimpiai aranyéremhez.


A román olimpiai bizottság elnöke, Octavian Morariu azt javasolta, hogy fizettessék veled vissza azt a pénzt, amit a román állam a felkészítésedre szánt, amikor még romén színekben versenyeztél. Erről mi a véleményed? Szocsiban beszélgettem a román síszövetség főtitkárával, gratulált nekem, és nem úgy nézett ki, mint aki haragszik. Hogy az elnök úr, mit mond vagy mit szeretne, nem foglakoztat. Három éve átigazoltam Magyarországra, azóta rengeteg munkát elvégeztem itt. Akkor kellett volna ezzel foglalkozni, nem most, amikor már jönnek a jó eredmények. Késő bánat! A románoknak egyszer már sikerült komoly gondot okozniuk. Miután nem adták ki a versenyengedélyedet, elveszítetted a pontjaidat az országváltás után, két évig a legrosszabb rajtszámmal indultál. Ezt hogy sikerült átvészelni? Nem volt egyszerű dolog, de már sok esésből felálltam a pályafutásom során, és lényegében ez is egy bukás volt, amiből fel tudtam állni. Ugyanúgy leküzdöttem, ahogy a sérüléseket is le tudtam küzdeni. Ha ezt előre tudod, akkor is vállaltad volna? Igen, akkor is. Azért gondolom, pozitív visszajelzéseket is kaptál otthonról. Lesz alkalmad a szűkebb értelemben vett hazádban, Erdélyben, Csíkszeredában is ünnepelni? Alkalmam biztos lesz rá, de nem egyhamar. Nagyon sokan keresnek, gratulálnak otthonról, az ottani média is folyamatosan keres, és nem csak a szülővárosomból. Nagyon köszönöm „nekük” (valószínűleg nem véletlenül székely nyelvjárásban – a szerk.), hogy velem vannak. A következő olimpiára merészen az olimpiai aranyat tűzted ki célul. Tekinthetjük ezt a célok fölé lövésnek, amivel egy plusz motivációt adsz magadnak, hogy aztán a dobogót elérd? Nem fölé lövés, mint ahogy az első hatba kerülés sem volt az erre az olimpiára. Úgy érzem, ha sikerül folyamatosan felkészülnöm, akkor nincs akadálya. Egy ekkora elvárás nem jelent többlet terhet lelkileg? A mostani célkitűzésem sem volt teher erre az olimpiára, így ez se lesz az. Minden sportolónak vannak elvárásai, tehát nem terheket hordok, hanem küzdök a célokért. Egyébként az olimpia is csak egy lépcsőfok volt, és ezután már csak fölfele haladok. Az eredményeiden valóban látszik a folyamatos javulás, mi lehet a következő, ami után azt mondhatod, hogy sikerült megint egy fokkal feljebb lépned? A Világkupán elért érmes helyezés az lenne, de ezt már csak jövőre célzom meg, hiszen ebből a sorozatból már csak az eheti, svájci futam van hátra. Ehhez a lépcsőfokhoz hozzátartozik, hogy folyamatosan a legjobb 15-ben végezzek a futamokon. Egy még nagyobb bravúr már most Szocsiban is elérhető lett volna? Ha nem rontok a pálya felső felében, akkor a hatodik hely mindenképp meglett volna, és talán meglett volna az érem is. De ez most így alakult, és cseppet sem vagyok vele elégedetlen.


Leginkább miben kellene még fejlődnöd? Szakemberekre lenne még szükségem, ehhez pedig anyagi támogatásra, azért, hogy még profibban tudjunk felkészülni. Eddig is jól ment, de vannak még lyukak, amiket be kell tömni. Kondiedző, egy masszőr, aki folyamatosan velem van, és nem utolsó sorban egy orvos is jó lenne. Emellett fontos volna, hogy két idény között nyáron is tudjunk edzeni. Ezt az összes klasszis Dél-Amerikában oldja meg, minden nagy csapat odajár edzeni, mi is igyekszünk ehhez megteremteni a feltételeket. A lécek terén is kell fejlesztés? Azokkal meg vagyok elégedve, a gyártó biztosítja őket számomra. Annyi a lényeg, hogy foglalkozni kell velük, és még tovább fognak gyorsulni. A hetedik helyben is nagy szerepe volt a vaxolásnak, a háromszoros olimpiai bajnok Maria Höfl-Riesch vaxmestere is rákérdezett a verseny után, mit tettetek rá. Az nem egy vaxolás műve volt, hanem egy folyamat eredménye. Stark Márton az egész szezonban remek munkát végez, edzésnaplót vezet a 25 lécről, ennek köszönhető, hogy ennyire eltaláltuk az olvadó hóhoz illő vaxot. Akkor itt nagyjából akkora jelentősége van a kísérletezésnek, mint a Forma-1-ben az autók fejlesztésének? Igen, jó a párhuzam, nagyon sok múlik rajta, nem véletlen, hogy erre van egy külön szakember. Említetted, hogy mindezen fejlesztésekhez anyagi hátteret kell teremteni, mennyit jelent ez pénzben kifejezve? A síszövetség intézi a pénzügyeket, nekem elsősorban sportolnom kell. Kik lehetnek a legnagyobb riválisok, hány favorittal kell megküzdened majd az olimpiai aranyért? Csak magamra figyelek, hogy a többiek hogy síznek, az nem fontos. Ha én száz százalékot teljesítek, azzal meg leszek elégedve. Ráadásul, hogy négy év múlva kik lesznek a vetélytársak, még amúgy is túl távoli. De aki folyamatosan Világkupára jár, azok közül gyakorlatilag bárki odaérhet. A mostani győztes Dominique Gisin (párban nyert Tina Mazéval – a szerk.) sem remekelt annyira a Vk-szezonban, nem volt sűrűn a dobogón, mégis nyert.

-


A lesiklás után az osztrákok azon siránkoztak, hogy egy „síkország” lánya egytől egyig elveri a legjobbjaikat. Ez hogy fogadtad? Örültem, hogy a külföldi médiában is forog a nevem, és persze viccesnek találtam. De a média erről szól: ha nincs eredmény, akkor írnak valami hangzatos cikket. Mi kell ahhoz, hogy általuk is számon tartott favorit legyél? A versenyzők és az edzők egy ideje számon tartanak, nekik nem volt akkora meglepetés a sikerem, mint a közvéleménynek. Osztrák, svájci edzők, a svájci szövetség elnöke és a főtitkára is odajött gratulálni a lesiklás után. Tehát nemcsak ez a hetedik hely, hanem az elmúlt időszak egyértelműen jelezte nekik, hogy új vetélytárssal kell számolniuk. Ahhoz, hogy a szurkolóknál se legyen meglepetés, még kell néhány ilyen eredmény, mint Szocsiban.