Miben különbözik a Tádzs Mahal és a Való Világ

Fotó: RTL2 - Való Világ / RTL2 - Való Világ

-

HÁTTÉR

A társadalmi kérdéseknek minden korban megvolt a maguk szócsöve. A mi egyik szócsövünk a valóságshow. Az ember hajlamos azt hinni, hogy a magaskultúra az egyetlen méltó csatornája az emelkedett témáknak. De míg például egy dokumentumfilmet maximum pár százan néznek, addig a ValóVilágot naponta milliók követik figyelemmel. Mit gondolnak, mégis melyiket forgatják állami pénzből?


Az 1797-ben kiadott Juliette története, avagy a bűn virágzása - a többször és több okból bebörtönzött - Sade márki egyik legismertebb regénye. A főszereplő egy fiatal nő, aki úgy dönt, hogy életét az öncélú vágynak szenteli. Útját változatos és helyenként bizarr szexuális kalandok kísérik. A mű elemi csapást mért a hit és az erkölcs mindenhatóságára. A könyvet viszont évszázadokig száműzték a szépirodalom polcáról, majd (talán a betiltásnak is köszönhetően) ugyanezzel a lendülettel vált minden tisztességes perverz házikönyvtárának alaptartozékává.

A könyv népszerűségének titka egyértelműen a középpontban álló gátlástalanul élvhajhász lány, akiről, így vagy úgy, de mindenkinek van véleménye. Akárcsak VV Charlotte-ról, aki a ValóVilágban a Férfifaló előtagot kapta, mivel állítása szerint több mint 500 férfival feküdt le. Charlotte-ot a ValóVilág 6. szériájának harmadik párbaján a nézők visszaszavazták a Villába.



A test diadala

Az ókori olimpiai játékok piedesztálra emelték az atletikus férfitestet. A rendezvényen magasztalták és dicsőítették, majd az utolsó napokban a görög hagyományoknak megfelelően meg is ünnepelték a közízlés szerint tökéletesnek számító hímeket.

A ValóVilág legendás izompacsirtája önkéntes távozásával életre hívta az első Gyúrós József Emlékversenyt, ahol a lányokból álló zsűri kritikus mércéjének a bedurrantott izomzatú VV Aurélio felelt meg. Az olasz nemzetiségű macsó viszi tovább a KSz, azaz a "kondiszoli" hellén gyökereket idéző képzeletbeli lángját.


A látható szerelem

Az örök szerelem emlékéül álló Tádzs Mahalt szeretett feleségének építtette Sáh Dzsahán. A házaspár sírhelyéül szolgáló mecset azzal a szándékkal készült, hogy az idők végezetéig bizonyítsa a férj neje iránt érzett olthatatlan vágyát, így a helyszín kiválasztásától az apró részletekig mindent ennek rendeltek alá, a kor összes csúcstechnológiáját bevetve.

VV Simon, a ValóVilág bikája sem volt híján a romantikus gesztusoknak. Meglepetése VV Charlotte-nak egyhetes szerelmük alkalmából a képen látható háztartási hulladékból készített kedvesség, aminek erejét az sem tompítja, hogy a lovag - bizonyára izgatottságában - elírta hölgye nevét.



Az 1800-as évek végén a közönség arra már megérett, hogy meztelen nőt lásson egy művészi festményen, hiszen a 19. század már számos fedetlen keblű Madonnát, éterien sugárzó pucér istennőt, erotikus japán fametszetet és Rubens remekműveit is megélte és dicsőítette. Ám ha a nő mellőzte a misztikus ábrázolásmódot, külseje pedig inkább emlékeztetett egy hétköznapi nőére, mint a mitológiai Vénuszra, akkor máris kitört a balhé. Théodore Roussel Olvasó lány (1886) című képét a tudatos provokáció jellemzi, mely célt talált, hiszen a korabeli konzervatív Specator újság idealista kritikusa "szégyentelen önkényesség"-gel vádolja az alkotót. Nem elég, hogy a főszereplő hölgy minden magasztosságot mellőz felvett testhelyzetében, de még csak nem is rendes könyvet olvas, hanem egy olcsó pletykalapot.  A festmény egy 20 évvel korábbi Manet festményre reflektál, az Olympiára, ami egy 19 éves kurtizánt mutat meg annak egy hétköznapi pillanatában, amikor a következő kuncsaftot várja. A festményt akkor a teremőrök kényszerültek megóvni a látogatók felháborodásától. Úgy tűnik, hogy az átlagos vászonra vitele a főbűnökkel vetekszik, és ez ma sincs másként, amikor bulvárcikkek tömege értékeli a foltos sonkán kiakadó VV Izát, a fehérneműben idegrohamot kapó VV Zsófit vagy a jelenlegi otthonában kényelmes ruhákat viselő VV Vikit.


Leszbikus vonzalom

Henri de Toulouse-Lautrec, a századvégi francia országimázsának posztimpresszionista zsenije. Testi fogyatékos, alkoholfüggő, a bordélyházak törzsvendége, aki rövid földi pályafutása alatt egy grófi családból csúszott le a ranglétrán, mígnem szifiliszben elhunyt. Bohém, túlfűtött, de kissé rezignált hangulatú képeit eleinte álnéven írta alá, hogy ne hozza kínos helyzetbe a családot, ám már életében a kor egyik meghatározó festőművészének kiáltották ki. A kabarék és kávéházak abszintgőzös pillanatképe a Két keringőző nő is, ami bár egyértelmű utalás, de Lautrechez képest meglehetősen visszafogott ábrázolása a homoszexuális identitásnak.

A magát biszexuálisnak valló VV Teo nőként a férfiakat megszégyenítő hatékonysággal hódítja meg a lányokat, ami a hagyománytisztelő nézőkön kívül már csak a valóságshow férfi szereplőit irritálja jobban. 



Hányan nézik VV Lautrecet?

Toulouse-Lautrec világa címmel 2014. április 25-én nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Összehasonlításképpen a korábbi Van Gogh kiállítás közel 500 ezres látogatószámával akkor a világ 10 legnépszerűbb kiállítása között tudhatta magát. Ennél azért visszafogottabb érdeklődésre számít ezúttal a Múzeum, egy átlagos tárlat 2-300 ezer műkedvelőt csalogat be. A ValóVilág 6 első adását több mint 650 000 tévénéző választotta. A szépség, a vágy, a féltékenység olyan univerzális témák, amit valamennyi korban újra felkapunk és megvitatunk. A témák elnyűhetetlensége pedig arra enged következtetni, hogy az általános emberi értékek még mindig valódi értéket képviselnek, azok forrásától függetlenül. 2014-ben a televízió jelenti ezt a forrást, még ha számunkra - ahogy minden adott korban a forrás - művészi értéke megkérdőjelezhető is.