Mi közük a tükörneuronoknak Neymar góljához?

Fotó: Getty Images / Pool / Getty Images / Pool

-

Nem csak szólás, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. A tükörneuronok miatt valóban így van. Sírós helyett focis példán mutatjuk be az emberi agy működését.


Szophoklész: Antigoné, 21. századi olvasatban

„Sok van mi csodálatos, de a futballnál nincs semmi csodálatosabb.”

A brazil-horvát meccsel elkezdődött a posztmodern világ legnagyobb médiaeseménye, a négyévente sorra kerülő labdarúgó-világbajnokság. Öröm és szomorúság a szurkoló sorsa, kedvenc csapata miatti ujjongásban, búbánatban pedig igen fontos szerepet játszanak az 1990-es években majmokon végzett kutatások során véletlenül felfedezett tükörneuronok. Jól ismert hatásmechanizmus, hogy ha valakit mosolyogni látunk, önkéntelenül elkezdünk mi is mosolyogni. Ha valaki sír, elszomorodunk, talán szintén sírva fakadunk. Reakciónk mögött mindkétszer tükörneuronok állnak: külső benyomásokat tükröznek vissza az agyban, lehetővé teszik, hogy átérezzük a körülöttünk végbemenő történéseket. Empátia. Ők felelnek azért, hogy mások bőrébe képzeljük magunkat, miközben persze különbséget is teszünk énünk és énünkhöz nem tartozók között.


Minél több megfigyelt jelenség korrelál korábbi élményeinkkel, különösen a motorikus tevékenységekkel, tükör-idegsejtjeink annál intenzívebben tüzelnek. Ezért lesz szurkolói örömünnep a győztes csapat meccse, a kedvencünk gólja, ezért járunk poklokat, ha kedvenceink kikapnak. Ismert motorikus tevékenység megfigyelése közben az agy több más, köztük a jutalomélményeket jelző területe is aktiválódik – magyarázza Ornella Valenti, a Bécsi Orvosi Egyetem Kognitív Neurobiológiai Tanszékének kutatója. A tükör-idegsejtek a szurkolás más aspektusáért szintén felelnek: korábban sokat focizó vagy még aktív drukkerek belülről, tehát jobban ismerik a játékot.


„Kutatások mutatták ki, hogy ezek a személyek, szakértők pontosabban előrejelzik a meccs közbeni mozgásokat. Tükörneuronjaik sokkal nagyobb mértékben tüzelnek ilyenkor, mint a futballhoz kevésbé értőké. Mások szándékaira is miattuk érzünk rá ösztönszerűen.”

Vizsgálataik során kiderült: meccset soha vagy ritkán néző, nem focizó személyeknél egyáltalán nem, vagy alig-alig pislákoltak ezek az idegsejtek. Kutatásuk gyerekcipőben jár még. Nagyjából 30 éve, a közép-olasz Parmában, makakókkal és mogyoróval kezdődött. Giacomo Rizzolattit, a helyi egyetem neurofiziológusát cselekvések tervezése és kivitelezése érdekelte. Az állatoknak tárgyakat kellett megfogniuk, minden egyes kísérletnél egy-egy idegsejtet vizsgáltak. Az érintett neuronok akkor kezdtek el tüzelni, ha a majmok táplálék után nyúltak. A mogyoró mindent megváltoztatott – nem a makakó, hanem Rizzolatti egyik munkatársa fogta meg, a majom csak figyelte, de megint ugyanazok a neuronok voltak a legaktívabbak. Későbbi kutatások egyértelműsítették: a tükör-idegsejtek dekódolják a cselekvés mögötti szándékot. Az emberi agy tükör-idegsejtjei főként a cselekvéseket megtervező és elindító, valamint a mozgásimpulzusokat az izmokba továbbító területeken, az elsődleges motoros, illetve a premotoros kéregben és a kiegészítő motoros területen találhatók. Bonyolultabb cselekvéssorokat és kivitelezésük lépéseit tervezik.


Fontos közösségi interakciók sora, de az autizmus is kapcsolatban állhat velük. Autistáknál ugyanis nincs tükrözés a premotoros kéregben. A tükör-idegsejteket stroke-áldozatok gyógyítására is használják. A képernyőn később kivitelezendő gyakorlatokat mutatnak a betegnek, és a neuronok aktiválásával akár a bénulás részleges vagy teljes megszűnése is elérhető. Tanulásban és kommunikációban, felnőtteket utánzó kisgyerekeknek, arcmozgásokat imitáló babáknak szintén segítenek. És természetesen abban is, hogy elsajátítsuk, milyen testtartásban rúgjunk a labdába. Mert sok van mi csodálatos, de a futballnál nincs semmi csodálatosabb.