Mérlegen a devizahitelezés: Hazárd megye magyar lordjai

-

Bögyükben vannak a devizahitelesek a forinthiteleseknek. Utóbbiaknak sok esetben a mai napig magasabb a havi törlesztőrészletük, mint a devizásoknak, mégis a kutya sem foglalkozik a problémájukkal. Pedig kétségtelen, hogy a devizások hazardíroztak, amikor a nagyobb kölcsönösszeg érdekében inkább devizában adósodtak el. A legnagyobb tévedésük azonban az volt, hogy nem feltételezték: a kormányok is hazardíroznak a forinttal.


Bár jobban szeretjük a cseh és a lengyel fejlettséggel összevetni a magunkét, sokszor mégis a lesajnált román nívóhoz állunk közelebb. Ez mondható el a nemzeti fizetőeszközünk árfolyammozgásáról is. Az elmúlt tíz évben gyakorlatilag folyamatosan gyengült a forint, és hiába mondták, hogy ez elsősorban külső tényezőkön múlik, meg hogy együtt mozgunk a régiós devizákkal, a valóságban ez másképp történt. A lengyel zloty és főképpen a cseh korona az elmúlt évtizedben még erősödni is tudott, nemhogy gyengült volna, miközben a forint zuhanórepülő pályája sokkal inkább a román lejéhez hasonlít.



Kockázatos kormányok

Az első tőrdöfést még a Gyurcsány-kormánytól kapta a magyar pénznem, amikor 2006-ban nyilvánvalóvá vált a költségvetés finanszírozhatatlansága, és megint jött a nadrágszíj-meghúzó politika. A befektetők ugyanis elpártolnak a rosszul gazdálkodó, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytató országoktól, de legalábbis megfizettetik a pénzük árát. Például azzal, hogy több forintot fizettetnek a kurrensebb devizákért. Ezt a folyamatot erősítette fel a 2008-as válság, amin nemhogy enyhített volna a 2010-ben felálló új kormány, hanem még újabb lökést is adott a forintnak a lejtőn. Kósa Lajos a fizetésképtelenség szélére sodródott görögökhöz hasonlította Magyarországot, és pechünkre, a piac komolyan vette a Fidesz ügyvezető alelnökének szavait. A következő években a gyenge európai gazdaság még sérülékenyebbé tette a forintot, 2012 nyarától pedig jöttek a Magyar Nemzeti Bank kamatcsökkentései, aminek a létjogosultságát és mértékét azzal kérdőjelezték meg a piaci szereplők, hogy még kevesebbet adtak a forintért. Emiatt viszont nem jöttek be a devizahitelesek számításai. Azzal kalkuláltak ugyanis, hogy ha devizában veszik fel a hitelt, akkor havi 80-90 ezer forint helyett már 50-60 ezer forintos törlesztőrészlettel megússzák ugyanazt a 6-8 millió forintos kölcsönt. És ebből a szempontból már majdnem mindegy, hogy a devizahitelek részben azért kerültek előtérbe a kétezres évek közepén, mert az első Orbán-kormány támogatott lakáskölcsönei elviselhetetlen terhet róttak az államra, így a szocialisták megszüntették a dotációt. A devizahitelek alacsonyabb kamatígérete ugyanis mohóvá tette az embereket, és ebben partnerre leltek a növekedési vággyal megáldott bankokban. A problémás hitelek elkezdtek növekedni, elsősorban a devizahitelesek körében.



A devizahiteles képviselők tudták, honnan fúj a szél

Ahogy az első Orbán-kormány a szocialistákra hagyta a támogatott lakáshitelek bombáját, úgy lépett a második Orbán-kormány a devizahitelesek aknamezejére. Bő egy év elteltével meg is született az első segélycsomag, ami hű volt a Fidesz társadalomszemléletéhez. A jobboldali kormánypárt Orbán Viktor plebejus retorikájával szemben valójában egy erős középosztályt próbál kigyúrni, így az első mentőövet is nekik dobta. A végtörlesztéssel egyértelműen azok tudtak olcsón megszabadulni a felfúvódott devizaadósságunktól, akiknek amúgy is volt pénzük arra, hogy előre kifizessék a cech maradékát. Ebbe a körbe tartozott számos országgyűlési képviselő is. Újabb fél évnek kellett eltelnie, mire újabb akcióba fogtak: az árfolyamrögzítés lehetősége a mai napig kitart, sőt vélhetően ennek valamilyen kiterjesztett verziójában gondolkozik a Fidesz, ha a választások után kormányon maradva az ő lehetősége lesz, hogy jogszabállyal írjon elő akár hitelszerződés-módosításokat is. Az árfolyamgáttal ma már gyakorlatilag bárki élhet, kivéve, akiknél már a végrehajtási eljárás is elindult. Valamennyi jövedelem azonban ehhez is kell, sőt, öt év múltán az árfolyam-különbözet forintosított gyűjtőszámlája miatt még növekednek is a terhek. Tehát a legelesettebbek ebből is kiesnek. Nekik marad az állami bérlakás lehetősége. A Nemzeti Eszközkezelő tavaly már 15 ezer lakást vásárolt fel, és arra számít, hogy idén további 10 ezer adóson segíthet. Az ingatlant utóbb akár vissza is lehet vásárolni államilag támogatott hitellel. A kormány eddig tehát jól lavírozott az otthonukat vesztett családok néhány tízezres nagyságrendje és a bankok mentőcsomagokkal okozott veszteségeinek néhány százmilliárdos nagyságrendje között, kósza utcai demonstrációtól eltekintve az áprilisi választásokig már nem kell társadalmi robbanásra számítania.  


A devizahiteles mentőakciók számokban


Eddig valójában csak a forinthitelesek vesztettek

Árfolyamesés ide vagy oda, sokszor még ma is a forinthiteleseknek kell mélyebben zsebükbe nyúlniuk egy-egy havi törlesztőrészletért, mint a devizahiteleseknek. 2010-ig egyértelműen a forinthiteleseknek került többe a kölcsön, sőt a devizahitelesek számára még tavaly is legfeljebb 1-2 millió forinttal lett több a visszafizetnivaló a teljes futamidő végére, mint a forintosoknak. A mérleg az elmúlt hetekben kezdett igazán billegni. Főleg, ha azok a jóslatok bizonyulnak helytállónak, amelyek szerint tartósan 310-320 forintos euróárfolyammal kell számolni. Így nem csoda, ha sok devizahitelesen már az árfolyamgát sem segít. A devizások jelentős része már az eredeti törlesztőrészlettel teljesen lefedte szabad bevételeit, ha pedig azóta még a munkahelyét is elvesztette, akkor neki már az is gondot okoz, hogy az eredeti havi összeget befizesse.



Keresik a kilakoltatás ellenszerét

Az Orbán-kormány megoldásai tehát éppen a leginkább rászorulóknak nem nyújtottak lehetőséget a kilábalásra. Igaz, többségük aktívan hozzájárult sorsa alakulásához. Volt-e, van-e alternatíva? A szocialistáknak 2011 nyarán volt egy kilencpontos javaslatcsomaguk, de az érdemben nem tért el a kormánypártokétól. Abban is volt szó állami lakásfelvásárlásról, ami nemzeti eszközkezelő néven meg is valósult, és az ellenzék is bevezette volna a magáncsőd intézményét, miként a Fidesszel szövetséges KDNP, de ez utóbbi még a kereszténydemokraták nyomására sem jött össze. Az LMP főként a kilakoltatások kordában tartását hajtogatja, de el kell ismerni, eddig a bankok sem éltek tömegesen ezzel a lehetőséggel.

Jelenleg mintegy 120 ezer ingatlantulajdonost fenyeget a kényszerértékesítés a hitel törlesztésének jelentős késedelme miatt. A bankok az elmúlt két és fél évben több mint 33 ezer ingatlant jelöltek ki kényszerértékesítésre, ennek azonban csak töredékét árverezték el, mindössze 234-et, és még kevesebb esetben történt kilakoltatás. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a jelenleg rendelkezésre álló állami mankók (vagyis az árfolyamrögzítés és a nemzeti eszközkezelő) igénybevételének milyen feltételei vannak.


állami_fizetéskönny_leh


Merevgörcs a végeredmény

Közben felépült még egy életképtelen falanszter is, az ócsai lakópark, de ez is csak arra volt jó, hogy tovább növelje a devizahiteles probléma társadalmi költségeit. Az elmúlt négy év egyik legfontosabb tapasztalata, hogy az adósok és a kormányok hazárdírozásának az árát előbb-utóbb minden adófizetőn szétterítik. A végtörlesztés, az árfolyamgát és a bedőlt hitelesek lakásainak felvásárlása már eddig is több 10 milliárd forint közpénzt emésztett fel. A probléma és annak kezelése ráadásul az egész gazdaságot hibernálja. Az OTP-nél például már több mint 1200 milliárd forintot kellett arra az esetre elkülöníteni, ha végleg bedőlnek a problémás hitelek, és még egy kisebb banknál, az MKB-nál is több százmilliárd forint az a veszteség, amelyet a nem fizető adósok eddig okoztak. A bankok erre azzal reagáltak, hogy befagyasztották a hitelpiacot, ami még inkább megnehezíti, hogy a vállakozások beruházzanak és új munkahelyeket teremtsenek. Ez viszont megakadályozza, hogy akár a devizahitelesek, akár mások belátható időn belül kilábaljanak a hat éve nyakunkon lévő válságból.