Ment-e előrébb a magyar világ a rendszerváltás óta?

Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor / VS.hu/Zagyi Tibor

-

A Jobbik karantén alá helyezése és a tudatosabb állampolgárok nevelése is szóba került Csizmadia Ervin friss tanulmánykötetének csütörtöki bemutatóján. A szerzőt méltatva Tölgyessy Péter elmondta: nem az a lényeg, hogy minél keményebbet mondjunk a kormánypártokról, hanem hogy próbáljuk megérteni, mit miért tesznek.


Miért „alaptalan” a magyar demokrácia? – így, idézőjellel teszi fel a kérdést a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának friss tanulmánykötete. A szójáték nem véletlen, többen is reflektáltak rá a kötet csütörtök délutáni bemutatóján, amelyet a Nyugati térnél lévő Alexandra Kávézóban tartottak.


Azt Csizmadia is sietett leszögezni: a mai rendszert nem alaptalanul nevezzük demokráciának. Ugyanakkor „az alap a társadalom lenne: nincs állampolgári talapzata a magyar demokráciának” – fejtegette a kötet szerzője.

A kötetet a rendszerváltás utáni politikatörténet nem kisebb alakja, mint az egykori SZDSZ-es és fideszes Tölgyessy Péter mutatta be. A politikai elemző elsősorban a széttöredezett közvéleményről beszélt: arról, hogy ma már nincs az árkokon átbeszélés, valójában nem is reflektálnak a közszereplők egymás gondolataira. Ezt az elemző elsődlegesen a politológusokra vetítette ki: a rendszerváltás előtti időket idecitálva úgy vélte, a politológusok nálunk „a rendszerkritikához és a javaslathoz voltak hozzászokva”. Ebből a szempontból is tartotta dicséretesnek azt a munkát, amelyet Csizmadia végez: „mindenkihez próbál írni, és létező problémákról ír” – vélekedett Tölgyessy.

Gyorsan leszögezte persze, hogy a kötet nagyjával ő személyesen nem ért egyet, de megfontolásra érdemesnek tartja a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának gondolatait. Különbségként nevezte még meg, hogy Csizmadia igazi politológusként a modelltől halad a valóság felé, míg ő (mármint Tölgyessy), aki magát nem tartja politológusnak, épp a valóságból indulna ki. Tölgyessy szerint azért is érdemes olvasni Csizmadiát, mert nem táborelvű, amit ír. Nem az a célja, hogy minél keményebbet mondjon a Fideszről („aki a legdurvábbat kitalálja éppen, az lesz aznap a tévéstúdiók sztárja”), hanem szeretné megérteni, mit miért tesznek a kormánypártok. A politikai elemző szerint ebben segíthet a történelmi analógiák felállítása. Ezt olyannyira komolyan is vette Tölgyessy, hogy például az Európához való ambivalens viszonyt rögtön Szent Istvánig, a sérelmi politizálást pedig a nemzeti királyság megszűntéig vezette vissza.


Tölgyessy Péter


A mai magyar politikai élet válságának egyik oka az elemző szerint abból ered, hogy „nincs olyan társadalomszerkezet, értékvilág, ami a demokráciáknak megfelelő módon Nyugat-Európában réges-rég kialakult”.


A Tölgyessy után a szót magához ragadó, az est során műsorvezetőként jelen lévő ATV-s Rónai Egon úgy látta: a magyar politikai életből a méltányosság látszik hiányozni. Csizmadia ezután ki is fejtette: amikor 2002-ben először használták ezt a fogalmat, az nem volt épp őshonos Magyarországon. Ugyanakkor lassan azért átment a köztudatba, olyannyira, hogy a Fidesz 2010-es programjában is szerepelt egy rész a „méltányos államról”. Persze ebből azért Csizmadia sem vont le messzemenő következtetéseket.

A rendezvény második felében Filippov Gábor (Magyar Progresszív Intézet), Böcskei Balázs (IDEA Intézet a Demokratikus Alternatíváért) és Balázs Zoltán (Corvinus) beszélgettek a tanulmánykötetről. Először is az állampolgári nevelésről, amelyről Csizmadia is írt, és a megjelentek is hasonlóképp fontosnak éreztek. „Günter Grass szerint a weimari demokrácia azért bukott el, mert nem voltak demokraták az országban” – mondta például Filippov. Balázs Zoltán szóba hozta a rendszerváltásról indított körkérdésünket, melyre ő is választ adott. Mint mondta, csalódást okozott neki, hogy felmerül: a rendszerváltás nem volt sikeres. Pedig elmondása szerint ő egykor úgy gondolta, hogy „vagy kialakul a rendszer, vagy lehúzhatjuk magunkat a lefolyón”.

Böcskei azt a kérdést feszegette, miért nem látható az üvöltő demokráciavédelem a tömegek részéről, miközben elvileg a demokrácia intézményrendszerével valami történt. A politológus hozzátette: nem lehetünk biztosak benne, hogy a magyar társadalom visszakívánná azt, ami 1989-től 2010-ig az országban zajlott. „A magyarországi polgárok demokráciaképe, közerkölcse nem feltétlenül egyezik meg azzal a koncepcióval, amit 2010-ig az elitek közvetítettek” – tette hozzá. Csizmadia arról beszélt: el kell fogadnunk realitásként, hogy két Magyarország van, és nem kell mesterséges egységgé összekovácsolnunk a különbözőségeket. Balázs Zoltán ugyanakkor kifejtette: odáig sem jutottunk el, hogy megértsük, a másik oldal miért mondja, amit éppen mond.



Szóba került a Jobbik megítélése is: Csizmadia úgy vélte, Nyugat-Európában, Németországban „nem így kezelik a szélsőségeseket”, mint nálunk. Kifejtette: „Magyarországon a következő van: újnácikkal nem tárgyalunk – értvén ezt a Jobbikra. Először is: egyértelmű a magyar társadalomban mindenki számára, hogy újnácikról van szó? És mi tudjuk, mit jelent az, hogy újnáci?” A Méltányosság igazgatója szerint ezzel szemben állampolgári nevelésre lenne szükség.


Böcskei viszont szkeptikus volt a német példával kapcsolatban. Mint mondta, rengeteg náci honlapot kell betiltani Németországban évente, és folyamatosan napirenden van a kérdés, hogy betiltsák-e az NDP-t. „Ez azért mégis más, mint arról beszélni, hogy karantén alá vegyük-e a Jobbikot, vagy sem” – tette hozzá. Böcskei megjegyezte: mindig is tanácstalan volt, hogyan lehetne karantén alá helyezni egy parlamenti pártot. Az állampolgári nevelés szerinte nem ad választ arra, hogyan kezeljük például a Betyársereghez hasonló szervezeteket.



A végén szó volt még az intézmények kérdéséről is: Filippov Gábor szerint a jobb intézményekhez jobb állampolgárokra van szükség. „Azért látjuk számtalanszor, hogy egy nagy, lelkesítő forradalom után az ország visszatér ugyanabba a posványba, mert az intézmények ugyanazok maradnak” – jelentette ki.


Csizmadia kifejtette, hogy a németek számára 1945 után jött valami új – amihez persze kellett Amerika is. „Mi lényegében ugyanott tartunk, ahol voltunk, 1990 után e téren nem volt változás” – tette hozzá.