„Megtéríteni vagy megsemmisíteni őket” - kiirtás előtt a jezidik

Fotó: AFP / AHMAD AL-RUBAYE / AFP / AHMAD AL-RUBAYE

-

Többször írtunk már az Észak-Irakban élő jezidikről (vagy más néven ezidikről). Tudjuk, hogy számuk kb. fél millió, vallásuk szájhagyomány útján terjedő, szinkretikus vallás, ami egyaránt tartalmaz iszlám előtti és muszlim, főként a szufizmushoz, vagyis az iszlám misztikus ágához visszavezethető elemeket: vagyis se nem muszlimok, se nem keresztények. Interjú Spät Eszter kutatóval.


Az ő elűzésük volt az utolsó csepp a pohárban az Egyesült Államok számára, hogy beavatkozzon Irakban. Spät Esztert, a Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatóját kérdeztük, vajon hogyan került ez az eddig kevesek által ismert kis népcsoport hirtelen a világ érdeklődésének középpontjába, hirtelen miért mindenki őket akarja megmenteni.


Spät Eszter


A jezidik egy része az északkelet-iraki Kurdisztánban, illetve az észak-iraki Szindzsár-hegységben él, a szíriai határ közelében. Miért lett hirtelen ilyen fontos az Iszlám Államnak ez a terület? Az Iszlám Állam egy szunnita kalifátus kialakítására törekszik Irak és Szíria területének egy részén. A jezidik pedig egész egyszerűen útban vannak, hiszen ennek a régiónak a kellős közepén élnek évszázadok óta. Ráadásul a jezidik egy kisebbik része Kurdisztánban él, az Iszlám Állam legnagyobb ellenségei pedig a kurdok, nem csak Irakban, de Szíriában is. Mivel a jezidik kurdul beszélnek, az Iszlám Állam a kurdok természetes szövetségeseinek tekinti őket. Ennél is fontosabb, hogy a jezidik hivatalosan nem muszlimok, és nem számítanak a „könyv népének”, ezért a muszlimok hagyományosan hitetlennek és ördögimádóknak tartják őket. Az ultra-szélsőséges wahabita/szalafita értelmezés szerint ezért vagy meg kell téríteni vagy meg kell semmisíteni őket. Az Iraki Kurdisztántól nyugatabbra található Szindzsár-hegységben is jelentős számú jezidi közösség él. A szindzsári jezidikre, mivel közvetlen szomszédaik arabok, nagyobb hatással volt az arab nyelv és kultúra, mint a kurdok lakta területeken élőkre. A kisfiúk körülmetélésekor gyakran választanak kiriv-et, vagyis afféle „keresztapát” a környező arab törzsekből. A kiriv intézménye szoros, szinte családi kapcsolatot jelent, hiszen a kiriv köteles támogatni, megvédeni azt a családot, akikkel ily módon kapcsolatba került. Nem csoda tehát, hogy sokként érte őket az, hogy az Iszlám Állammal szövetségre lépett arab szomszédok megtámadták őket. Sokan úgy élik meg, az egész muszlim közösség ellenük fordult. Nem is nagyon akarják elfogadni, inkább a muszlimok támadásaként emlegetik, mint az arabokéként.


Jazidita fiatalok népviseletben egy újévi ünnepségen, a kurdisztáni Dohukban, 2007. április 15-én Jezidi fiatalok népviseletben egy újévi ünnepségen, a kurdisztáni Dohukban, 2007. április 15-én

Ki fogja akkor őket megvédeni? A jezidik üldözöttség-érzetét – aminek bizony történelmi alapjai is vannak – tovább erősíti, hogy a Szindzsár-hegység védelméért felelős pesmergék (kurd katonák) főparancsnoka elmenekült, és több száz pesmergét is magával vitt. Bár más tisztek a helyükön maradtak, és amegmaradt katonáikkal sikeresen megvédték a Szindszár-hegységen keresztül vezető egyetlen út bejáratát az Iszlám Állam behatolása ellen (ezt az utat látni a szindzsári menekülteket mutató légifelvételeken), sok jezidi mégis úgy éli meg, hogy a kurdok is magukra hagyták őket, nem bízhatnak a pesmergék védelmében. Ez az oka, hogy a jezidik tömegesen menekültek el még azokból a falvakból is, amelyeket nem értek el az Iszlám Állam fegyveresei. A napokban zajlik a pesmergék ellentámadása, egyes egységeik már a Szindzsárt is elérték, de mindez igen lassú folyamat, és tény, hogy Moszul katonai szempontból fontosabb mint a Szindzsár. Marad a nemzetközi közösség? Miért most avatkoztak be az amerikaiak humanitárius válsághelyzetre hivatkozva, amikor az elmúlt hónapokban az Iszlám Állam hol a síitákat ölte halomra, hol a keresztényeket üldözte? Ez egy egyértelmű helyzet: egy gazdasági és politikai hatalommal nem rendelkező, követeléseket nem támasztó, senki ellen harcot nem indító népcsoportot kezdtek el üldözni, kizárólag vallási hovatartozásuk miatt.


Iraki jezidi menekült nő a kurd Dohuk városában, 2014 augusztus 5.


A múlt héten olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint egy egész falut lemészároltak az Iszlám Állam fegyveresei, legalábbis a férfiakat (sajtóértesülések szerint kb. nyolcvan főt), míg vagy száz nőt és gyereket elhurcoltak. Lehet tudni, hogy igazak-e ezek a hírek? Vannak még falvak veszélyben? És azok közül, akik a Szindzsár-hegyre menekültek fel, hányan vannak még ott?  Forrásaim szerint körülbelül 380 férfit ölhettek meg Kocsóban, a Szindzsár déli részén. Állítólag még két vagy három falu akad, amelynek lakosai nem tudtak elmenekülni, mivel az Iszlám Állam, vagy még inkább az arab törzsek körbevették őket. Ezt az információt persze nehéz ellenőrizni, azt sem lehet pontosan tudni hányan vannak még az Iszlám Állam fegyveresei által bekerítve. A hegyen, úgy tűnik, már csak pár ezren vannak. Olyan családok, akik úgy vélik, itt még mindig jobb helyzetben vannak ,mint a reménytelenül túlzsúfolt menekülttáborokban, továbbá olyan kétezer ember, akik azért maradtak vissza, hogy felvegyék a harcot az arabok ellen. Érdekes és ezen a vidéken szokatlan módon, állítólag nők is vannak köztük. Mi vár a jezidikre ezután? Hát nem túl sok opciójuk van. A legtöbben arról beszélnek, hogy Nyugatra akarnak menni. Ez nem újdonság, hiszen sok jezidi eddig is a nyugati országokról álmodott, és a tömeges migrációnak csak a szigorú bevándorlási és menekültügyi szabályok szabtak gátat. Nem kizárt, hogy most ezek az országok megnyitják kapuikat a jezidik előtt. Ez esetben fizikai értelemben valóban biztonságban lesznek, ám más országokban letelepedve szépen lassan elveszítik a kultúrájukat, vallásukat. Hiszen ez egy szájhagyomány útján terjedő vallás, ami erősen kötödik az életformához és a szent helyekhez. A modern nyugaton felnövekvő új generáció már igen keveset fog tudni és érteni őseik vallásából, mint ahogy történt az a korábban Európában letelepedett jezidikkel is. Vagy pedig elűzik a Szindzsár és a Kurdisztán szélén, a jezidi falvak mellett élő arabokat, de akkor az egy ugyanolyan helyzetet, vagyis örök háborúskodást teremtene, mint amilyen most van Izraelben.


Egy Szindzsár városból elmenekült jezidi család a kurdisztáni Dohukban, 2014. augusztus 5-én


És mi a helyzet a kurdokkal? Lesz végre önálló államuk?  Talán most van rá a legtöbb esélyük. Az a baj, hogy az országban csak a síiták és a kurdok ellenőrzése alatt álló területeken van olaj. A szunnitáknak nincs olajuk, és ha például Kirkuk a kurdoké lesz, ez érzékenyen fogja érinteni őket. Ezért az arabok is igényt tartanak arra a területre. Talán azért is áll sok arab az Iszlám Állam mellé, mert nem szeretnének kurd fennhatóság alá kerülni, ha létrejönne egy kurd állam. Ugyanakkor azt is problémásnak látom, hogy a kurdok továbbra is Bagdadnak legyenek alárendelve, hiszen történelmi tapasztalatok mutatják, hogy előbb vagy utóbb Bagdad megpróbálja megnyirbálni a kurdok jogait. Egy olyan megoldást tudok leginkább elképzelni, hogy a kurdok még több gazdasági önállóságot kapnak és egyfajta nemzetközösségi viszonyban léteznek együtt Irakkal.



Névjegy

Spät Eszter a Közép-Európai Egyetemen szerezte doktori fokozatát 2009-ben. Kutatásai során a jezidi vallás a kurd mozgalomban betöltött szerepét vizsgálja, a modernitás és a kurd nacionalizmus hatását a jezidi identitásra, valamint a jezidi szóbeli hagyományok és vallási intézmények változását Észak-Irakban. Spät Eszter többször járt a jezidik között, tapasztalatairól dokumentumfilmet is forgatott.