Megtalálták a barátságosság génjét az emberben és a kutyában

Fotó: MTI/MTVA / Varga György

-

Közös genetikai gyökerei vannak az ember és a kutya túlzott barátságosságának a Princeton Egyetem kutatói szerint.


Fontos genetikai tényezőt fedeztek fel a kutyák és farkasok genetikai jellemzőit és viselkedési mintáit vizsgáló kutatók. A kutyák barátságos viselkedését magyarázó gén szerepet játszik egy ritka rendellenességben, a Williams-szindrómában.

A Williams-szindrómás emberek túlságosan nyitott, barátságos személyiségek. Jellegzetességük a manószerű arc, a széles homlok, a lapos orca, széles ajkak, kicsi fogak. A szindróma szív- és érrendszeri, veseműködési és anyagcserezavarokat okoz. A Williams-szindrómások többségének hiányzik bizonyos genetikai anyaga az egyik 7. kromoszómán, köztük az a gén, amelyik az elasztin nevű fehérjét kódolja.

A kutyák és a Williams-szindrómások közötti kapcsolat első jeleire 2010-ben figyelt fel Bridgett vonHoldt és kutatócsoportja, amikor 226 farkast és 912 kutyát vizsgáltak, kutatva azokat a kutyákra jellemző genetikai jellegzetességeket, amelyek a háziasítás során alakulhattak ki.

A WBSCR17 jelű gént találták fontosnak a kutyák evolúciójában. A genom ezen szakasza hasonló a kutyáknál és az embereknél, emberi verziója annak a szekvenciának a közelében található, amely hiányzik a Williams-szindrómások esetében.

VonHoldt és kollégái megvizsgálták a WBSCR17 gén térségét, és tesztelték 18 kutya, valamint 10 ember által felnevelt farkas barátságosságát. Várakozásaik alapján a farkasok kevesebb időt töltöttek az emberek közelében, de keményen megdolgoztak azért, hogy megoldjanak egy puzzle-t függetlenül attól, volt-e ember a közelükben. Velük ellentétben a kutyákat jobban érdekelte az ember a puzzle-nél, amellyel csak akkor foglalkoztak, ha magukra hagyták őket.

Amikor a kutatók elemezték 16 kutya és nyolc farkas génkészletét, a magatartásbeli különbségek három génvariációhoz kötődtek, a WBSCR17-hez és két másikhoz, amelyek a kutyák esetében azonos a Williams-szindrómások hibás génrégiójával.

Az olyan személyiségi jegyeket, mint a barátságosságot valószínűleg több száz vagy ezer gén formálja, de ez a három gén meglepően nagy szerepet játszik a szociális magatartás alakításában. Néhány ilyen génvariáns magyarázatot adhat a hatalmas magatartásbeli különbségekre – mondta vonHoldt.

Amikor a kutatók megvizsgáltak ezt a három gént 13 kutyafajtához tartozó 201 kutyában, hasonló genetikai mintázatokat találtak a hagyományosan barátságosnak tartott fajtáknál, valamint az általában tartózkodónak tartott fajtáknál.

A két másik gén, a GTF2I és a GTF2IRD1 jelűt korábban már összekötötték a szociális magatartással egerek, valamint a Williams-szindrómások esetében. 2009-ben Uta Francke és kollégái a kaliforniai Stanford Egyetemen kimutatták, hogy azok az egerek, amelyeknek hiányzott ez a génszakaszuk, szokatlanul barátságosak voltak.