Megszállási emlékmű – megszólalnak az akadémikusok

Fotó: MTI / Kovács Sándor

-

Zsúfolásig megtelt a Magyar Tudományos Akadémia felolvasóterme a történettudományi és filozófiai osztály tudományos ülése előtt, amely az első alkalom, amikor az akadémikusok a nyilvánosság előtt mondják el véleményüket aktuális folyamatokról, a többi között a Szabadság téren épülő emlékműről. Pontosabban sokan ezt várják az üléstől, amelyen nem csak akadémikusok szólalhatnak fel.


A többi között várhatóan Mécs Imre '56-os halálraítélt, volt parlamenti képviselő, az egy hónapja tartó Szabadság téri demonstrációsorozat állandó résztvevője is beszél a tüntetők nevében. A társadalmat átstrukturáló rezsim átstrukturálja a múltat is, mondta nyitóelőadásában Hunyady György szociálpszichológus akadémikus, osztályelnök, aki szerint eljött az idő, hogy érvényüket veszítsék Márai, „mérhetetlenül keserű” szavai:

az urakat elkergette a forradalom, de a szolgák a helyükön maradtak.
Ungváry Krisztián történész korábban saját Facebook oldalán jelezte, hogy felkért hozzászóló lesz, és beszélni fog az emlékműről, amelyről azt gondolja, hogy felállításának célja a hisztériakeltés volt és amelyről nem pártoknak, hanem a tudomány fórumainak kell(ene) nyilatkozniuk. Ungváry szerint a tüntetőknek az Akadémia állásfoglalását kellene követelniük, hiszen egy ilyen állásfoglalás szerinte elutasítaná az emlékművet. Karsai László történész, holokausztkutató határozott vélemény kialakulását várja az MTA mai konferenciájától, ő erről a Klubrádiónak nyilatkozott. Véleménye szerint nagyon kemény és egyértelmű üzenetet fognak megfogalmazni az előadók. A tudós társadalomnak (így a Magyar Tudományos Akadémiának) foglalkoznia kell aktuális, közérdeklődésre számot tartó kérdésekkel, de ennek a módja „nem szavazással hozott testületi állásfoglalás, hanem az egyéni szakmai vélemények racionális kifejtésén alapuló nyilvános megvitatás” – ezt Hunyadi György nyilatkozta a VS.hu-nak a tudományos ülés előtt. Véleménye szerint a történészek ma erre tesznek kísérletet.


Emlékszik még, hogyan lett szoborügy a szoborügy?

Gyors tudnivalók az emlékműről: a Miniszterelnökség Párkányi Raab Pétert kérte fel a 211,6 milliós emlékmű megalkotására, amelynek fő elemei a birodalmi sas és Gábriel arkangyal. December utolsó napján derült ki hogy lesz szobor, február 20-tól jött egy szünet, a választások után pedig gőzerővel elkezdték megépíteni.

  • 2013.12.31. – A Magyar Közlönyben megjelent, hogy Magyarország német megszállásának 70. évfordulójára emlékművet állítanak Budapesten, a Szabadság téren. A határozat szerint a kormány társadalompolitikai szempontból fontos célnak tartja, hogy 2014. március 19-re elkészüljön a megszállásra emlékeztető alkotás.
  • Az emlékmű megvalósítását nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánították.
  • Jan. 19. – Pásztor Tibor V. kerületi MSZP-s önkormányzati képviselő közzétette az önkormányzat tervezett rendkívüli üléséhez megküldött dokumentációt, benne Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár mellékelt levelét és a látványtervet is. Lázár János leveléből kiderül, hogy a pályázaton Párkányi Raab Péter szobrászművész alkotását választották ki, a kompozíció fő eleme Gábriel arkangyal és a birodalmi sas.
  • Jan. 21. – Melocco Miklós és Benedek György szobrászművész is támogatta szakvéleményben a koncepciótervet, amellyel a Budapest Galéria is egyetért, közölte a Kormányzati Információs Központ. Nyilatkozatukból kiderült még, hogy a Miniszterelnökség kizárólag Párkányi Raab Péter szobrászművészt hívta fel ajánlattételre, majd vele, és a Moratus Szerkezetépítő Kft.-vel kötöttek vállalkozási szerződést. A költségekről úgy tájékoztattak, hogy a közbeszerzési eljárás becsült értéke nettó 250 millió forint volt, a rendelkezésre álló fedezet bruttó 317,5 millió forint, az ajánlati ár pedig 211,6 millió forint plusz áfa.
  • Jan. 22. – Tulajdonosi hozzájárulást adott az V. kerületi önkormányzat az 1944-es német megszállás 70. évfordulójára készülő emlékműhöz.
  • Feb. 19. – Május vége lett az új határidő, és az emlékmű neve már nem német megszállási emlékmű, hanem a megszállás áldozatainak emlékműve.
  • Feb. 20. – Orbán Viktor levelet írt a Mazsihisznak, miután az felfüggesztette részvételét az emlékév programjain, a lényeg: húsvét után folytassák a párbeszédet.
Itt szünet kezdődött, amely a választások utáni második napig tartott.
  • Ápr. 8. – Megkezdődtek a munkálatok. Tüntetők sokszor lebontották a kordont, pár nap múlva megbontották a talapzatot is.
  • Ápr. 29. – Egyenként távolították el a rendőrök az építési területről az emlékmű ellen tiltakozó demonstrálókat.
Azóta már állnak az oszlopok és rendre összegyűlnek a tiltakozók is.


Akik megszólaltak: ellene és mellette

Összefoglaljuk: a tiltakozók főként az egyeztetés elmaradását és azt a koncepciót sérelmezik, amely Magyarországot mint vétlen áldozatot tünteti fel. A nem egészen erre reflektáló ellenérvek szerint a szobor minden áldozatnak emléket állít. Ezt alátámasztandó lett a legutóbbi kormányhatározatban német megszállási emlékmű helyett a megszállás áldozatainak emlékműve. Időközben volt egy országgyűlési választás, az emlékműügy pedig alkalmas volt kampánytémának is. Kezdettől tiltakozik az emlékmű egyeztetés nélküli megvalósításának módja, majd később a látványterv ellen is az MSZP, az Együtt-PM és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz). Történészi, művészi, szakmai és közéleti vitát követeltek az emlékezés módjáról, tartalmáról és helyéről. Az egyeztetésbe a Mazsihisz bevonta volna Németország, az USA, Oroszország és Izrael képviselőit is. Április közepéig a Mazsihisz úgy döntött, hogy egyelőre nem vesz részt a holokauszt-emlékév kormányzati programjain, távozott a Sorsok Háza nemzetközi tanácsadó testületéből Heisler András, a Mazsihisz elnöke és lemondott Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója. Január vége felé az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) adott hangot annak, hogy problematikus, ha az emlékmű azt az üzenetet közvetíti, hogy a magyar államnak nem volt felelőssége 1944 után. A DK szerint az emlékmű „a magyar államot és annak vezetőit hazug módon áldozatnak, és nem a valósághoz híven, bűnrészesnek” tünteti föl. A véleményhez csatlakozott az MSZP, a Magyar Liberális Párt (MLP) és az Együtt-PM is, amely februárban már azt követelte, hogy a kormány kérjen állásfoglalást a Magyar Tudományos Akadémiától. Január 2-án majd február 1-én tartották ellenzéki politikusok részvételével az első tiltakozó flashmobot, amelyet Magyar Fruzsina dramaturg és a Radnóti- és Tolerancia-díjas Tolerancia Facebook-csoport szervezett. Március végén az „Eleven emlékmű - az én történelmem” Facebook-csoport szervezett flashmobot, majd a választások után demonstrációsorozatot. Megszólalt a német nagykövetség és az evangélikus egyház, mindkettő a vitát és az egyeztetést hiányolta. Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész feltehetően Orbán Viktornak írt levelet az emlékműről, ez azonban – bár az Eleven emlékmű mozgalom egyik alapítója, Béndek Péter kifejezetten kérte – azóta sem került nyilvánosságra. Ismert viszont Orbán Viktor miniszterelnök válaszlevele, amelyben a kormányfő kifejti, hogy pontosnak és makulátlannak tartja erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve a szobrot, valamint hogy erkölcsi kötelesség emléket állítani az ártatlan áldozatoknak. Jelenits István piarista szerzetes, volt tartományfőnök májusi nyílt levelében az emlékmű koncepcióját bírálta. A szobor mellett érveltek a Fidesz prominensei: a fő érv, hogy az minden áldozatnak emléket állít. A sietséget és az egyeztetés elmaradását nem indokolták. Prőhle Gergely KÜM államtitkár árnyaltabban fogalmazott, amikor azt mondta egy interjúban, hogy a műben nem feltétlenül az ártatlanság áll a középpontban, és senki sem tagadja Magyarország részbeni felelősségét a holokausztban. Prőhle szerint több országban is folynak viták a háborús felelősségről, melyeket Magyarországon is le kell folytatni.


A „hivatalos” történészi vélemény még hiányzott

Az akadémikus történészszakma mint olyan, mely elvben elfogulatlan, tudományos alapokon nyugvó véleményt mondhatna például a koncepcióról vagy a használt szimbolikáról, sokáig nem szólalt meg. Pedig az állásfoglalások kiadása nem áll távol tőle, hiszen az MTA Történettudományi Intézetéhez körülbelül másfél éve bármelyik önkormányzat bátran fordulhat, ha nem biztos abban, hogy kiről nevezhet el egy közterületet. Igaz, január 22-én már megjelent egy nyilatkozat, amelyet 24 történész (köztük Eörsi László, Kenedi János, Klaniczay Gábor, Kövér György, Rainer M. János és Ungváry Krisztián) egy muzeológus és egy szociológus írt alá. A 24 közül ketten, Ormos Mária és Gyáni Gábor a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának tagjai. A szövege szerint mivel „az emlékmű történelemhamisításon alapul, a küldetését nem töltheti be. Azzal, hogy az emlékmű a holokauszt áldozatait és a holokauszt kollaboráns elkövetőit egyetlen áldozatként jeleníti meg, meggyalázza az áldozatok emlékét”. A tiltakozáshoz külföldi történészek is csatlakoztak. Február 7-én Romsics Ignác akadémikus, történészprofesszor interjút adott a Hetek című magazinnak, amelyből kiderül, hogy az ő véleményét (is?) kikérték még decemberben. Romsics akkor úgy vélekedett, hogy a német–magyar viszony bonyolultabb volt annál, mint ahogy a kompozíció terve bemutatja, és egyértelműen utalni kellene a holokausztra. Romsics beszélt először az MTA II. Osztályának az emlékműtervet problémásnak tartó véleményéről, amelyről levélben az MTA akkori elnökének is elküldtek. Akkor dőlt el az is, hogy májusban tudományos ülést is tartanak az emlékműproblémáról.