Megint kevésen múlt a mutánsok győzelme

Fotó: Intercom / Intercom

-

HÁTTÉR

A hurráoptimizmus egyik legjobb példája a legújabb X-men film, Az eljövendő múlt napjai. Miközben az ember nézi, úgy érzi, hogy az egyik legvagányabb képregényfilmet látja, de egy félórával a leintés után elkezd ebben kételkedni. Viszont egyszer sem érzi azt, hogy rossz mozi lenne.


A Marvel két gigantikus filmes vállalkozást is futtat egymás mellett. A Bosszúállókon (Avengers) kívül 2000 óta pörgeti az X-men sorozatot is, igaz kevésbé látványosan. Bryan Singer történetei azonban mindig elcsúsztak pár apró hibán, a Farkas (Wolverine) életéről szóló spin-offok pedig mind gyatrák lettek. A képregényekre jellemző összetett mitológia azonban mindegyikben megvolt. Ami az egyikben történt, az hatással volt a másikra. Így épült minden résszel a mutánsok és az emberek háborújának történelme. Ezt rúgja pofán most Az eljövendő múlt napjai. Mert ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy a mutánsokra robotok vadásznak. Az első öt percben megnézhetjük, ahogy az előző filmek szereplői gyors egymásutánban meghalnak. Majd mintha mi sem történt volna kiderül, hogy Kitty Pride vissza tudja küldeni valakinek a tudatát annak a korábbi testébe, aki így megváltoztatja a múltat. Már azelőtt eltűnnek a mutánsok a helyszínről, hogy az őrrobotok egyáltalán felbukkannának, hála a jövőből jött intelemnek.



A sztori röviden annyi, hogy...

...Charles Xavier (Patrick Stewart) professzor és Magneto (Ian McKellen) újra egymás oldalán harcolva jut arra, hogy talán megakadályozhatnák az egész háborút, amelyben a gépek - pont mint a Terminátorban - módszeresen mészárolják le az embereket és a mutánsokat. Azonban Kitty (Ellen Page) csak a közelmúltba tud valakit visszaküldeni, anélkül, hogy károsodna az alany agya. Ezért esik a választás Farkasra (Hugh Jackman), aki lélekben egyenesen 1973-ba repül vissza, hogy megakadályozza Mystique-t (Jennifer Lawrence) abban, hogy kivégezze Dr. Bolivar Traskot (Peter Dinklage). Ugyanis Trask volt az, aki kifejlesztette az eredeti mutánsvadász robotokat. Mindehhez Farkasnak össze kell szednie a fiatal Charles Xaviert (James McAvoy), aki abban az időben a hátsérülése ellen küzdve gyógyszerfüggővé vált. Valamint ki kell szabadítania Magnetot (Michael Fassbender) is, aki éppen JFK meggyilkolása miatt ül a világ legvédettebb börtönében. Együtt indulnak el Párizsba, hogy megállítsák Mystique-t, aki a jövő háborújának a kulcsa. De Magneto szokás szerint önállósítja magát.

Érzik a problémát?

Az ember már valószínűleg értetlenkedik, hogy mégis mi a halálért kell kihozni a börtönből Magnetot? Mindenki tudta, hogy nem fér a bőrébe. Öt percig se bírja ki anélkül, hogy meg ne próbálja átvenni a hatalmat az egész világ felett. Hát nem Xavier professzor a világ egyik legragyogóbb elméje, akinek azonnal feltűnnek az ilyesmik? A másik fontos kérdés, ami felmerül az emberben: öt mutánsos film alatt nem kellett volna már legalább találkozni az emberiség és a mutánsok kiirtására tervezett robotokkal? A képregényrajongók persze már ismerték a Trask-féle gépeket, de a mozikból eddig kimaradtak.


- -

De Az eljövendő múlt napjai ezekkel együtt is működik. A filmben jól van adagolva a feszültség, a szereplők nagyjából egyenlő arányban osztoznak a cselekményen, és az akciójelenetek is kellően finomra vannak hangolva. Elfért volna több az olyan pillanatokból, mint Quicksilver (Evan Peters) harca a Pentagonban. Mystic-re és Bolivar Traskra is szánhatott volna két percnél többet a rendező, ha már ők a történet mozgatórugói. Szerencsére minden színész kellően kihasználja azt a pillanatot, amíg a vásznon van. Hugh Jackman tökéletesen hozza a szarkasztikus, de érzőszívű taplót, akit már megszoktunk Loganként. Peter Dinklage ideális választás volt a pacifista fegyvergyáros szerepére, de sajnos, nem fogjuk elfelejteni, hogy ő Tyrion a Trónok Harcából. Míg Fassbender még jobb Magneto, mint McKellen, addig McAvoy mostani játéka jóval elmarad attól, amit Patrick Stewarttól megszoktunk Xavierként. A látványra sem lehet panaszkodni, de igazából a 3d semmit olyat nem ad az élményhez, ami miatt megérné a szinkront hallgatni. A legújabb X-men mozi éppen ezek miatt csak majdnem tökéletes. A mitológia elbukik a csavarásokon, amiket ugyan ki lehet magyarázni, de nem állnak össze olyan erős egységgé az X-men filmek, mint az Avengers és az előzményei. Ezzel együtt Az eljövendő múlt napjai jó film, akár a többitől külön is élvezhető és szórakoztató, de olyasmi, mint négyes tanulónak lenni. Kevés kell az évvégi ötöshöz, de azt a keveset a legnehezebb pótolni.