Megígérte anyu is, hogy megkapod – Kispál és a Borz újratöltve

Forrás: MTI / Beliczay László

-

HÁTTÉR

A Kispál egy olyan 27 éves, emblematikus zenekar, amelynek ha meghallod egy számát, 5 másodperc után azonosítod, hogy ez Kispál. Ha 50 év körüli alapítói a buli végén meghajolnak, nincs kopasz folt a fejükön. Így már a comeback sem ciki. Négy évvel azután, hogy a Szigeten letették a pontot, újra összeálltak, hogy feldolgozzák életművüket. Megnéztük, hogy ejtik el a Zsákmányállatot felvidéki koncertjükön.


Mindenkinek megvan a maga Kispál-találkozástörténete, ami az idő múlásával patinát kapott, és a fiatalabbaknak lehet vele „bezzegezni”. Valamikor a ’90-es évek elején a Fradi-pályánál tülekedtem meccsjegyért, amikor a tumultusban egy walkman koppant a lábamon. Felemeltem, de senki nem jelentkezett érte. Hazavittem, és benne az Ágy Asztal TV kazettát találtam. Nocsak, egy fradista ilyen zenét hallgatna? Sőt onnantól már kettő is: mert engem is berántott az egy adagban, egy kazin megkapott szövegvilág, a karakteresen gitárközpontú hangzás. Már egyáltalán nem érdekel a Fradi, de a Kispál még mindig megmozgat. Csakis így töményen, a koncepciót megértve kezdett el működni a zenéjük, hisz ha addig a tévében-rádióban elvétve leadtak egy-egy Kispál-számot, azt kamaszként furának, idegennek találtam. S ugye a Három kívánságban sem kérték a sajátos slágereiket. Hisz a Kispál olyan zenekar, amiről 5 másodperc után tudod, hogy ez Kispál, még akkor is, ha soha nem hallottad azt a számot. Jellegzetes megszólalása van, és ez nyilván utálatot is kivált. Természetes, hogy vannak, akiknek a Kispál ma is egy kalap szar: irritáló címek, még hülyébb sorok, pilinckázó gitárzene, okosrockos hangzás, kissmanyisan éneklő frontember. De minden olyan zenekarban, amelyik sokra vitte, vannak irritáló elemek. - - A kazettás esettől lettem elkötelezett kispálista, kritikus rajongóként megélve a banda hullámvölgyeit, remekműnek és válságterméknek is beillő soralbumait. Generációm szeme láttára, füle hallatára klasszicizálódott a zenekar, szinte érinthetetlen státuszba került, zenekarok inspirációs forrása lett. Fel is karoltak pár hasonszőrű bandát, propagálták, elvitték őket előzenekarnak (pl. Kaukázus, 30Y, Esti Kornél). A mondás szerint „a nagy művészek lopnak, a kis művészek másolnak.” Azok a bandák, akik kreatívan loptak, avagy nyúltak a Kispálék által megteremtett savanykás, soráthajlítós beathez, meg tudták teremteni saját világukat, és le tudtak válni róluk. Akik viszont kopipésztelték a Kispált, azok lemorzsolódtak.

Az alternatív attitűdöt és hangzást szíven találó, sőt azt némileg újrateremtő, a mély költészetet popkultúrával elegyítő formációt elismerte tömeg és ítész is, a Borz a kánon része lett – nemcsak azért, mert az épp krízismenedzserkedő miniszterelnök, Bajnai Gordon Kossuth-díjat adott Lovasi Andrásnak 2010-ben. Merjük kimondani: az elmúlt negyed század, és tán a magyar rockzene egyik legfontosabb, legnagyobb hatású együttese búcsúzott el még ugyanabban az évben egy Sziget-koncerttel. Másnap egy interjú során ezt mondta nekem Lovasi: „Az a gesztusrendszer, ahogy valamikor működött a zenekar klubokban, művházakban, az nem működik nagy fesztiválszínpadokon, ahol az utóbbi éveket töltöttük. Lehet, hogy kicsit meguntuk magunkat, én a dumáimat. Beismertük, hogy nem tudunk továbblépni. Nem utáltuk meg egymást. Alkotói válságba kerültünk, ahonnét – úgy tűnt – nincs kiút. Abban a korban nem vagyunk még, hogy elkezdjünk megélni abból, amit felhalmoztunk, ahogy sok magyar zenekar csinálja ezt, akik évek-évtizedek óta semmi érdemlegest nem tettek le az asztalra. A legizgalmasabb a popzenében, amikor egy zenekar megtalálja a hangját.” Az okok bizony sokrétűek voltak: kiégés, elfáradás, próba- és ihlethiány, geográfiai problémák (ingázás Pécs és Budapest között).  „Sajnáljuk ezt, de hát ez ilyen, kár a dalokért, kár, hogy ezentúl nem fogjuk egymást b*tatni, ugratni” – így köszönt el a Sziget negyvenötezres, pityergő közönségétől az énekes-dalszerző-gitáros mindenes. A billentyűs, Dióssy D. Ákos rituálisan még kopaszra is borotválta magát a backstage-ben, mintha innentől új, másik életet kezdett volna. A zenekar honlapján is megállt az idő: utoljára 2011-ben frissült újra, a véleményesre sikerült búcsúkoncert DVD-t hirdetve. - -

Na de. Én még nem láttam olyan magyar búcsúkoncertes zenekart, ami ne állt volna össze újra. Olyanról tudok, ami nem állhat össze: például a Kimnowak Pribil György halála miatt. S tessék, a zabszem persze most is működésbe lépett a fenékben, de Kispálék legalább őszintén vállalják. Mi pedig őszintén örülünk. Lovasi szerint Kispál András tavaly Orfűn „melegszívűre itta magát, és azt mondta, amikor majd betegek leszünk, álljunk össze újra, hogy tudjuk támogatni egymás családját”. Az „eddig felhalmozottak” pénzre váltásáért, no meg az életmű katalogizálásáért négy évvel a felolszás után tehát újra együtt zenélnek a tagok. Azt az édes terhet, amitől Lovasi szerint megszabadultak, ismét magukra veszik, immár mint kívánt koloncot. - - A híradások szerint 2014-től 2016-ig évente pár nyári koncertet adnak: a fő helyszín Lovasi szűkebb pátriája, Orfű lesz (idén június 18-án), de előtte pár bejátszó bulival melegítenek a környező országok magyarlakta, magyardolgozta területein. A „környező országok” immáron Londont is jelentik, ott május 23-án játszanak a Clapham Grandban. A miértek nyilvánvalóak, a hogyanokról Lovasi így nyilatkozott az erdélyi koncertek előtt: „A Kiscsillag egy jelen idejű zenekar, a Kispál pedig bizonyos értelemben a saját múltját dolgozza fel. Teljesen más azon töprengeni, hogy miként haladj tovább, újulj meg folyamatosan, mint utazni visszafele az időben, elszámolni magaddal. Ez a három koncertsorozat ebből kifolyólag arra is lehetőséget kínál, hogy a mai eszünkkel feltérképezzük ezeket a dalokat, megnézzük, esetleg jobbak lehetnének-e. Én egyébként titokban azt hiszem, hogy nem.”

Velük és nélkülük

Nem greatest hits-parádék lesznek: évente egy-egy korszakot elevenítenek fel, ez mindig három és fél lemez anyagát jelenti, meglepetés számokkal vegyítve. Így a zenekari tagok is stafétaszerűen váltakoznak évről évre. Idén az „originál felállásban” hozzák lázba a közönséget: ez az éra Bräutigam „Ricsi” Gábor dobos kiválásáig tart, és mellette még a másik alapító atya, a Kiscsillagot erősítő Ózdi Rezső is a színpadon basszerozik majd, amíg Lovasi énekel. Május elején romániai klubokban kezdtek (a nagyváradi Moszkva Kávézót kifejezetten azért választották, hogy a láncdohányos Kispál nyugodtan füstölhessen), és Sepsiszentgyörgy után jött Szlovákia.


Ott egészen valószerűtlen áron (8 euró) és helyszínen, a felvidéki Bátorkeszi település szőlőültetvényein megrendezett bornapokon lépett színpadra az ős-Kispál és a Borz. Mintha a Tabán lejtőin még állnának a falusi épületek, úgy sorakoztak itt is a borospincék és víkendházak. A koncertet konkrétan a balkonjáról nézte végig fejcsóválva pár trikós-papucsos gazda; sok volt nekik ez a dekadencia, ők az előző napon már elteltek Nótár Maryval. - - Az időutazós tabáni hangulat a közönségre is átragadt: mintha egy Fekete bárányok-koncerten lettünk volna, úgy tömörült a lejtős domboldalon a tömeg a színpad középpontja felé, előkerültek öngyújtók (pedig manapság már mobillal szokás világítani lassú számok alatt), volt pogó és bodysurfing, egy ponton még Lovasi le is állította a számot, mert a kordonnál úgy összenyomtak egy srácot, hogy a szemüvege is lerepült. A színpadon hat nagyméretű reflektor, amolyan filmgyári lámpa állt minimáldekorként, a kivetítőn pedig C64-szerű animációk futottak, mindig az adott szám szövegéhez illően.


Csak hang legyen és fény

Nemcsak a koncertkoncepció épült a tematikusságra, az eredeti hangzás és felállás reprodukálására, hanem a zenei blokkok is hívószavakra, életérzésekre működtek (pl. utazás-autózás). Az első három lemez – de nyugodtan hívhatjuk őket alapalbumoknak is – dalai jól felépített sorrendben kerültek elő, persze mindig marad az emberben hiányérzet a szelekciót illetően (pl. most sem játszották el a Tingli-tanglit). Az is igaz, hogy a rajongóknak tökmindegy volt a kibalanszírozott koncepció: minden számért nagyon hálásak voltak, azokért is, amiket későbbi albumokról csempésztek be (pl. Jutka, Helló, vagy a Volume, amit a koncertet keverő Dióssy zongorázott el), és azokért is, amiket ezerszer játszottak már el, de nem lehet őket megunni, lévén a Kispál-repertoár legütősebb részei (Húsrágó hídverő, Zsákmányállat).


Kapásból vágta mindenki, hogy ez épp „a B-oldal kettes száma volt” a Naphoz holddal, Föld Kaland Ilyesmi, vagy épp az Ágy Asztal  TV lemezről. Ez volt az a korszak, amikor a zenekar ráállt a háromszavas címekre, és ebben a kegyelmi állapotban és időben, 1991-94 között minden évben az utókor által is többszörösen visszaigazolt, szeretett, becsült lemezek születtek. Ritka a zenetörténetben, hogy egy rockbanda konzekvensen olyan minőségű lemezekkel rukkol elő, amik előreviszik a zenekart, és nem kopnak el idővel. Az albumoknak önmagukban is markáns vezérelvük, erős motívumsoruk volt kulcsdalokkal, nem pusztán számokat válogattak össze rá Lovasiék. Ezért is éghettek be ennyire ezek a lemezek a kollektív emlékezetbe, ahogy számos félrehallott sor is („a karod csak egy holtág” a hordágy helyett, vagy „összegyűjti a leleteket előttem” a lelőtteket helyett.) - -

A több mint kétórás koncertnek nemcsak Császári Gergő háttérzenélése (session zenészként besegített gitáron, mandolinon, szintin), vagy a Kispál-medley volt üde színfoltja (a Kicsit feldob, az Őrjárat és a Napos oldal összefűzve hangzott el), hanem a szokásos Lovasi-féle cinizmus, amivel Kispál Andrást csesztette. A magam részéről ugyanúgy szobrot állíttatnék „a zenekar címerállatának, a helyi Santanának” (idézet Lovasitól) egy metrókijárathoz, csak neki tényleg illene a balkezes gitár a nyakába, nem úgy mint a Gellért téri Cseh Tamás-szobornak, aki jobb kezes létére balkezes húrozásút kapott. Kispál májbajos pöcögése, keserű futamai alapvetően határozták meg a zenekar stílusát: a kezdetektől ő volt a zenei bánya, amelyből kitermelték a hangokat. Fantasztikus színpadi jelenség a szájából kilógó cigivel, lecövekelt kisterpeszével, görnyedő macitartásával, előre-hátra ingó mozgásával. - -

Lovasi el is mesélte Bátorkeszin, hogy a Szigeten a Toy Dolls és a Franz Ferdinand ugyan fanyalogtak a koncertjükön, de odavoltak Kispál igazi kisemberi vonásaiért, antirocker attitűdjéért. A búcsúkoncert filmből is emlékezetes, ahogy színpadra lépés előtt mennyire remeg a kezében a cigi. Most jócskán lefogyva, málnaszörpöt iszogatva csapott a húrok közé, kellett félóra, hogy bemelegedjen. Le is üzent a színpadról, hogy tegyenek félre a kolbászból, a terjedő szagtól nehezen tud koncentrálni. Az ideges mellényúlások után élményszámba mentek a szólói: A következő buszon disznóvisítása, A ’60-as évek vége jazzrockos üveghangjai, vagy az újraértelmezett Dal teázáshoz unikális bontogatása könnyeket csalt sokak szemébe. - -

Amúgy is, ez a koncert nem szólt másról, minthogy egy-két generáció együtt élte át újra a fiatalságát a még mindig nem kopaszodó és sármosan öregedő zenekarral, mindez egyben a saját halál túlélését is jelenti. Boldogan nosztalgiáztunk olyan dalokra, amikről helyben kiderült, hogy a mai napig frissek és hitelesek, így a nosztalgia fogalma értelmezhetetlenné vált. Egyszerűen nem akadt kakukktojás: a ritkán játszott, de a rajongók által agyonhallgatott Ugye, ugye és a Rezervátom is revelatív volt a maga fésületlenségével, pörgésével. És végül néhány számban ízelítőt kaptunk a jövő évből (bejött a Sika Kasza Léc és az Ül is pár dal erejéig), s ez nemcsak a folytatásból fakadó öröm zálogát jelenti, de reményt is ad egy esetleges új lemez elkészültére. Bár a Bátorkesziben folyamatosan ironizáló, jobban-rosszabbul poénkodó Lovasinak most rengeteg más dolga akad: a Kispál-reloaded turné mellett a Kiscsillag aktuális lemezének fesztiváloztatása is soron van, emellett szólólemezen dolgozik, május végén pedig könyve jelenik meg a Librinél. A Kiscsillag Sirály számból kölcsönzött „Idáig tudom a történetet”-sor egyben a könyv címe is: a Lovasi pályafutását megörökítő sztorizgatást Lévai Balázs jegyezte le, zenés-felolvasós színházi bemutatója június 3-án lesz. A koncert végén még belefért egy kis közelharc a 25 év múlva már ereklyének számító setlistért, amit roséval öntött le Lovasi, csakhogy a bezzegek számát tovább növeljük. - -


„KISPÁL ÉS A BORZ ORIGINÁL” - SETLIST 2014.05.10. Bátorkeszi

  • Bársonyfüggöny
  • Barlangban dobolok
  • Kicsi csillag
  • Kényszer, érdek, ösztönélet
  • Tejjel kifli
  • Ugye, ugye (Bujtogató)
  • Egy az egybe (csak maga)
  • A következő buszon
  • Autók a tenger felé
  • Halszív
  • A rétek halványak
  • Földtörténet
  • Dal teázáshoz
  • Forradalmár*
  • Lefekszem a hóba*
  • Kicsit feldob
  • Őrjárat
  • Napos oldal*
  • A ’60-as évek vége*
  • Volume
  • Levesek porból
  • Jönni fog egy lovas
  • Rezervátom
  • Szőkített nő
  • Zsákmányállat
  • Ágy, Asztal, TV
--Ráadás--
  • Helló
  • Előre, Illéri
  • Húsrágó hídverő
  • Rajtakaptál
  • Jutka
Megjegyzés:
  • *Ózdi Rezsővel kiegészülve
  • dőlttel a Sika, kasza, léc illetve az Ül c. lemezek dalai