Meghalt Megyesi Gusztáv

Fotó: MTI / Földi Imre

-

Az Élet és Irodalom munkatársa volt. 66 évet élt.


Hosszan tartó, türelemmel és méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt szeretett munkatársunk és barátunk, Megyesi Gusztáv – írja az ÉS. Egy év megszakítással 31 évig volt a lap munkatársa különböző beosztásokban, 1992 és 1993 között főszerkesztőként dolgozott.



Emellett a Hócipő vezető publicistája, néhány évig a Holmi szerkesztőbizottsági tagja volt, publikált a régi Magyar Hírlapban és megszüntetéséig a Népszabadságban. Gazdag pályafutása során számos kötete jelent meg, legutóbb, már betegsége idején a Roló alatt című válogatás.


Ha van ÉS-es stílus és szemlélet, akkor Megyesi az egyik legmarkánsabb képviselője volt: a világra nyitott, szociálisan érzékeny

– írja közleményében a lap.

Az Élet és Irodalom Megyesi Gusztávot saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.


Díjai és kötetei

A Táncsics Mihály-, Bossányi Katalin-, Déri János-díjas, Karinthy-gyűrűs és Joseph Pulitzer-emlékdíjas Megyesi Gusztáv 66 éves volt, 1950. november 27-én született Budapesten. Déri János-díját ”a klasszikus tárcaműfaj kitűnőségeként kifejtett sokoldalú, jelentős munkásságával” érdemelte ki.

1979-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1976-1979 között a Fényszóró című üzemi lap munkatársaként dolgozott, 1979-1981 között a Magyar Távirati Iroda tudósítója volt. 1981-1985-ben a Magyar Ifjúságnál dolgozott.

Könyvei: A rakodók mindenkit csókoltatnak (riportok, 1986), A kőtörő ember (publicisztikák, 1989), Nem tudtok egy jó halbiológust? (publicisztikák, 1993), Mekkora egy törpe? (publicisztikák, 1997), Első oldal 1-4. (Kovács Zoltánnal és Váncsa Istvánnal, 1997-2001-2005-2009), A nyolcvanas évek (irodalmi riportok, Kovács Zoltánnal, 2002). 2005-ben az ő szövegével és Dozvald János fotóival jelent meg a Budapest. Egy nagyváros apróságai című kötet.

2016 nyarán jelentette be, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved.