Meghalt Jeanne Moreau

Fotó: AFP / ANNE-CHRISTINE POUJOULAT

-

A francia színésznő 89 éves volt.


Jeanne Moreau-t hétfő reggel találta holtan párizsi lakásában a takarítónője. Több mint 150 filmjében Jeanne Moreau együtt dolgozott gyakorlatilag a világ összes nagy rendezőjével Theodorosz Angelopulosztól Michelangelo Antonionin és Orson Wellesen át Wim Wendersig, Rainer Werner Fassbinderig és Francois Ozonig.

A francia filmes új hullám múzsájának számított, Francois Truffaut-val forgatta egyik legjobb filmjét, a Jules és Jimet. Hatvanöt éves pályafutása során ugyanúgy játszott végzet asszonyát, mint királynőt, tanítónőt vagy gengszternőt. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Veszedelmes viszonyok (1959) és a Moderato Cantabile (1960).

Egy mondás szerint a francia filmben Brigitte Bardot volt a szex, Catherine Deneuve az elegancia, Jeanne Moreau pedig az intellektuális nőiesség.

A filmes pályához angol táncosnő anyjától kapott kedvet, de ehhez le kellett küzdenie montmartre-i vendéglős apjának ellenállását. Még húszéves sem volt, amikor – máig legfiatalabbként – a klasszikus stílus fellegárának számító Comédie Francaise tagja lett, onnan Vilar színházába igazolt, ahol Gérard Philipe-pel is játszhatott. Filmes karrierjét Louis Malle rendező indította el 1957-ben, amikor ráosztotta a Felvonó a vérpadra című film főszerepét, az országos ismertséget Malle következő filmje, a Szeretők hozta meg számára. Ezután Roger Vadim rendezte a jelen időbe helyezett Veszedelmes viszonyokban, s a kritika egyedül őt dicsérte, 1960-ban a Moderato cantabile című filmért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakítás díját.

Színészi erejét Antonioni Éjszaka és Truffaut Jules és Jim című filmjeiben mutathatta meg, az előbbiben apró rezdülésekkel, finom jelzésekkel fejezte ki egy házasság végső kiüresedését. Truffaut filmje a francia új hullám szimbolikus darabja, a nem klasszikus baráti, szerelmi hármasban nemcsak érzékenységet, hanem játékosságot és humort is sugárzott. A következő években rendezte őt Tony Richardson (Mademoiselle), Malle (a Viva Maria című sztárparádéban Brigitte Bardot volt partnere), Orson Welles (aki a világ legnagyobb színésznőjének nevezte), Luís Bunuel (Egy szobalány naplója), Elia Kazan (Az utolsó filmcézár), Fassbinder (Querelle) és Win Wenders (A világ végéig). Utoljára 2007-ben állt a felvevőgép elé.

A női témák iránt mindig vonzódó Moreau megpróbálkozott a rendezéssel is, bár önmagát mindvégig csak kísérletezőnek tartotta. 1975-ben Fény címmel készített filmet négy színésznőről, az egyik főszerepet ő alakította, 1980-ban forgatta az önéletrajzi ihletésű A kamaszlányt és rendezett operát is. Élete során számos íróval kötött barátságot, s maga is megírta önéletrajzát.

A szakmájában és a magánéletben is szigorú és következetes Moreau az egyetlen színésznő, aki kétszer (1975-ben és 1995-ben) is elnökölt a cannes-i filmfesztiválon, 1986-tól 1988-ig a Francia Filmművészeti Akadémia elnöke volt. 1991-ben a Becsületrend tisztjévé avatták, 1995-ben megkapta a César-díjat, a francia filmművészet legrangosabb kitüntetését, 1997-ben az Európai Filmakadémia életműdíját, 2001-ben a Francia Művészeti Akadémia első női tagjává választották.

Háromszor ment férjhez és háromszor vált el, egy gyermeke született. Még a 70-hez közel is az egyik rangos filmes magazin a száz legszexisebb filmsztár közé választotta, Párizsban mozi viseli nevét.