Megállíthatatlanul száguld az osztrák szélsőjobb

Fotó: AFP / ALEXANDER KLEIN / AFP / ALEXANDER KLEIN

-

A bécsi kormányválság nyertese az Osztrák Szabadságpárt. A szélsőjobboldali párt toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat. Lesz-e szélsőjobboldali kancellárja nyugati szomszédunknak?


Az osztrák nagykoalíció két pártja a tavaly szeptemberi választásokon éppen hogy feles többséget tudott szerezni a bécsi parlamentben, így a szocdemek és konzervatívok kormányát csak kellő jóindulattal lehet nagynak nevezni. A legutóbbi felmérések szerint azonban már a jóindulat is kevés: ha most vasárnap tartanák a választásokat nyugati szomszédunknál, azt majdnem harminc százalékkal a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyerné, a nagykoalíció két pártja pedig összesen is csak 44 százalékot kapna, azaz együtt sem lenne meg a feles többségük. És nemcsak a szélsőjobboldal szorongatja az Ausztriát gyakorlatilag a második világháború óta megszakítatlanul irányító szocdem–konzervatív koalíciót, de a két kisebb párt is ott liheg a nagyok nyakában: a balliberális Zöld Alternatíva tizenöt százalékot (Bécsben húsz százalékot), míg a tavaly meglepetésszerűen a politikába berobbant, neoliberális NEOS párt tíz százalékot szerezne. Bécsben mind a zöldek, mind a neoliberálisok megelőznék már a kormányzó konzervatívokat. A koalíciós vitákat és pártja süllyedő népszerűségét látva kedden minden posztjáról váratlanul vissza is lépett a Néppárt (ÖVP) elnöke, Ausztria alkancellárja. A párt élén az a Reinhold Mitterlehner követi, aki szerint az osztrák konzervatívoknak ki kell törniük a poros, konzervatív nézetek mögül. A politikus sem az elitista gimnáziumi oktatásnak, sem a heteroszexuális családmodell kizárólagosságának nem híve. Ennek az is oka, hogy az a jómódú polgárság, amely a hagyományos erkölcsöt már nem kényszerítené ki törvényileg, kezd átpártolni a neoliberális NEOS-hoz. A legnagyobb veszély azonban, amitől ma olyan sokan tartanak az osztrák főváros politikacsinalói között, a szélsőjobboldali FPÖ jelentős előretörése. „És akkor jön Strache“ – állapította meg lakonikusan a balliberális Der Standard napilap vezércikke is, utalva az FPÖ elnökére, Heinz-Christian Strachéra. Tény, hogy ha most tartanának választásokat, a nagykoalíció elvérezne, és az FPÖ futna be az első helyre. Ez azonban még nem jelenti automatikusan, hogy Heinz-Christian Strache lenne az új kancellár, mert felettébb valószínűtlen, hogy a szocdem államfő, Heinz Fischer majd őt kérné fel kormányalakításra. Viszont ha a szocdem SPÖ-nek és a néppárti ÖVP-nek nincs többsége, valamelyik kis pártra, a szociális követeléseket megfogalmazó Zöldekre vagy az éppen antiszociális politikát hirdető neoliberálisokra kéne támaszkodniuk. Egy ilyen szedett-vedett kormány mellett pedig tovább erősödne az elégedetlenség, ami ismét csak az FPÖ-nek jó. Heinz-Christian Strache Van azonban a bécsi politikacsinálók kezében egy adukártya, pontosabban egy jolly joker, akit kellő időben előhúzhatnak Strachéval szemben: a 81 éves osztrák származású kanadai milliárdos, Frank Stronach, aki a tavalyi választásokon hat százalékot szerzett populista pártjával. Azóta visszavonult, és pártja tetszhalott állapotban van, de ha kell, újra bevethetik, és a nagyok reményei szerint Stronach elszívhat annyi voksot Strachétől, hogy az az FPÖ-t letaszítsa a dobogóról.

Nem osztrák Jobbik

Ugyan az FPÖ esetében – főleg annak bevándorlóellenes követelései miatt – jogos a szélsőjobboldali jelző használata, de ha a magyar Jobbikkal hasonlítjuk össze a pártot, akkor Strache majdnem inkább balközépnek számítana. Nem véletlen, hogy az FPÖ semmiféle kapcsolatot nem tart fenn Vona Gáborékkal, akiknek mind cigány-, mind zsidóellenességét élesen elutasítja az FPÖ. Strachéék például ellenzik a török EU-csatlakozást, az iszlámot nem szövetségesnek, hanem veszélynek tartják, és teljes mellszélességgel támogatják az izraeli külpolitikát. Az osztrák FPÖ már a MIÉP esetében is felettébb tartózkodó volt, de míg Jörg Haider hajlandó volt párszor Csurka Istvánnal is találkozni, addig Heinz-Christian Strache – hasonlóan az összes nyugat-európai szélsőjobboldali párthoz – kategorikusan elzárkózik a Jobbiktól. A két párt között semmiféle formális vagy informális kapcsolat nem áll fenn. A párt egykori főideológusa, Andreas Mölzer még év elején nyilatkozta a VS.hu-nak Vonáék kapcsán, hogy „a politikai kultúránk eltérő. A Jobbik még nem egészen fogadta el a demokratikus politikai berendezkedést“.